Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)

Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pozsgai Helga - Savanyú Bálint: Középső bronzkori vajkészítő edény Székesfehérvár határából

PozsGAi Helga - Savanyú Bálint

Középső bronzkori vajkészítő edény Székesfehérvár határából

Dolgozatunk témájául szolgáló, Székesfehérvár — Hosszéri-dűlő és Ezres-puszta találkozása nevű lelőhely a sárréti kistáj része, és Székesfehérvár-Feketehegy városrésztől nyugatra, a Sárrét mocsaraiból kissé kiemelkedő, 105—107 méter tengerszint feletti magasságú, északi irányba kissé emelkedő területen található. A lelőhely környezete az első és második katonai felmérés térképei szerint a 18-19. században is még mocsaras volt. Az elmúlt évtizedekben ezt a területet legelőként hasznosították, az 1950—60-as években egy kisebb részét rövid ideig szántóként művelték. A humusztakaró vastagsága 30—70 cm között változott, az altalaj többnyire folyóvízi kavicsos, homokos volt, a feltárási terület mélyebben fekvő délkeleti szakaszán tőzeges altalaj is előfordult. 2014 nyarán a Szent István Király Múzeum megelőző feltárására a 8. számú főút Székesfehérvár nyugati elkerülő út építése miatt került sor. A munka során több mint 33 000 m1 2-nyi területet tártunk fel, 900 régészeti jelenséget azonosítottunk, ebből mintegy 50-et (legjellemzőbben méhkasos alakú, mély tárológödröket) a középső bronzkorba, a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának időszakába lehet keltezni.

Célunk Székesfehérvár határában a 2014. év nyarán feltárt különleges formájú és funkciójú edény, és a vele egy objektumból származó többi kerámiatöredék bemutatása. A középső bronzkori teleprészlet további objektumainak közlése később várható.

A cikk témáját adó edény a 801. számú jelenségből került elő. A középső bronzkori, valószínűleg tároló funkciót ellátó, ovális, de kissé szabálytalan alakú, méhkasosan ívelt oldalú, egyenetlen aljú gödröt egy későbbi, Árpád-kori árok (SE 638) vágta. A gödör hossza 2,2 m, szélessége 1,5 m, nyesési szinttől mért mélysége 50-70 cm (1. tábla). A foltját nyesés után nem lehetett megfigyelni, a gödör az árok bontása során, azzal együtt lett kibontva. A betöltéséből szürkésbarna színű, fényezett felületű, függőleges állású szalagfüllel rendelkező, vékony vonalakból álló, rácsszerűen kialakított keskeny mészbetétes, valamint bevagdalással tagolt bordával, alatta sűrű, függőleges vonalkötegekkel díszített edénytöredék (3. tábla 1), egy szintén vékony vonalakból álló, rácsszerűen kialakított keskeny mészbetéttel, alatta rátett, bevagdosással tagolt bordával, a borda alatt egy pontból induló hármas vonalkötegmintával díszített töredék (3. tábla 2), valamint egy tárolóedény töredékei (3. tábla 2) kerültek elő. A gödör alján egy paticsos-agyagos omladékréteg (SE 802) közül egy különleges alakú, kiegészíthető edényt tártunk fel.

Az előkerült edény nagyméretű, narancs- és szürkésbarna színű, foltosra égett, tojásdad alakú, lekerekített peremű, hengeres, enyhén tölcséres nyakú, válla kiszélesedő, dereka ívelt törésű, hasa ívelt, alja egyenes. Magassága 42,5 cm, legnagyobb hossza 56 cm, legnagyobb szélessége 45 cm, peremének átmérője közel 14 cm. Alja szintén tojásdad alakú, hossza 24,5 cm, szélessége 17 cm. Az edény vállán egy rátett bordadísz fut körbe, melyet bevagdosásokkal tagoltak. A körbefutó bordadíszt 4 darab, szimmetrikusan elhelyezkedő, vízszintes állású széles szalagfül szakítja meg. Az edény alján, a belső oldalon három sorban 16 darab, kúp alakú, lekerekített végű, mintegy 3,5 cm magas bütyköt alakítottak ki (3. tábla 4). A bütyköket az edény aljára utólag, az alj kialakítása után illesztették fel. Az edényt homokkal, kevés kerámiazúzalékkal és apró kaviccsal soványították. Az edény külső felszíne, valamint a perem belseje simított felületű (2. tábla'). A feltárás során nem lett meg az edényhez tartozó összes töredék, de elég darab került elő a kiegészítés elkészítéséhez. A restaurálás során az edény hasát az egyik oldalon „nyitva” hagytuk, hogy szabadon megtekinthetők legyenek a belső bütykök.

Az előkerült edényt a gödör betöltésében talált töredékek alapján tudjuk keltezni.2 A vékony vonalakból rácsszerűen kialakított mészbetétes díszítés, a fül magasságában induló rátett bordadísz, az edények hasán megjelenő egy pontból induló hármas vonalköteg, valamint a függőleges vonalkötegminta használata a feltárt gödröt a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának észak-dunántúli csoportjának fiatalabb fázisára datálja.3 Az előkerült, kiegészíthető edényhez hasonló speciális funkciójú edények is csak a kultúra fiatalabb fázisától ismertek.4

1 A rajzok elkészítéséért Demény Mónikának, a felhasznált fotóért Kiss Balázsnak tartozunk hálával.

2 Itt szeretnénk megköszönni Kiss Viktóriának a leletek korhatározásában nyújtott segítséget.

3 KISS 2009,166-170.

4 KISS 2009, 170.

9