Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Orosz György: "Ég és föld emúlik, de az én szavaim nem múlnak el soha." Jézus Krisztus üzenete a keresztényeknek "égi levelek" által
létrejöttüket gyakran misztikus körülmények közé helyezi. E tény éppen úgy növeli a hathatósságukat, fokozza a beléjük vetett hitet, ahogy a záradékok égi hitelesítése biztosítja a kilátásba helyezett/ígért kegyelem-jutalom elnyerését.20 A középkor vérzivataros, embert próbáló századaiban, amikor háborúk dúltak, éhínség és járványok pusztítottak, pápák és császárok egymással hadakoztak, a népre valamiféle vallási önellátás igénye, sőt kényszere nehezedett, s a nép azzal élt, amivel élhetett, ami rendelkezésére állt. Az archaikus népi imádságok esetében a nép nem igényelte többé az egyházi jóváhagyást. Még ma sem igényli. Mondja-éli a magáét.21 Erdélyi Zsuzsanna az égi leveleket az áldó-védő levelek/imák csoportjába sorolja. Mint írja, az I. világháború idején ezek a szövegek igen elterjedtek a nép körében, és a katonáknál gyakran találtak Jézus nevében magukkal hordott, égi védelmet ígérő ilyen típusú imákat.22 Az égi levelekben szereplő Szent Mihály hegye Erdélyi Zsuzsanna szerint a híres franciaországi Mount Saint Michel-apátság lehet, a középkori Szent Mihály-kultusz egyik kiemelkedő helye.23 Nevezett folklorista az égi levelek császárainak és pápáinak név szerinti meghatározását is elvégezte. Josef Szövérffy úgy véli, hogy a szövegek Leó pápája III. Leó pápa, Károly császár Nagy Károly császár. (Erdélyi Zsuzsanna nem ad meg idevonatkozó bibliográfiai adatot.) Erdélyi Zsuzsanna egy 20. századi szövegben kimutatta, hogy itt Károly V. Habsburg Károly császár; a pápa viszont névtelen. Magyarországon az égi levelekben Nagy Károly császár személye átalakult V. Habsburg Károly császárrá.24 Az égi levelek magyarországi kutatásaiból a legfontosabb megállapításokat és eredményeket a fentiekben bemutattam. Vizsgálódásaim a továbbiakban az ortodox Oroszországra terjednek ki, s eközben A. N. Veselovskij két írását,25 valamint V. J. Mansikka egyik monográfiáját26 használom a téma elemzéséhez. Ez a három tudományos írásmű meglehetősen régen látott napvilágot, de a bennük található gondolatok és következtetések időtállónak bizonyultak. A. N. Veselovskij 1876-ban megjelent Epistolija o nedelje (Episztola a vasárnapról) című tanulmányában alapos elemzéssel szolgál az égi levelekről. A keresztény ünnepek megtartása - mint írja - elsősorban a következő hitéleti tevékenységekben fejeződött ki: tartózkodás minden világi munkától, amelyek elvonták volna az emereket a jámborsági „hőstettektől”, alamizsnálkodás, imádkozás és böjtölés. Ezek a követelmények a hét azon napjaira terjedtek ki, amelyek a Megváltó emlékével voltak kapcsolatban. Ezek a napok: vasárnap, péntek, szerda és szombat. A szombati nap már az Ószövetségben meg volt szentelve, mint az Úr pihenésének napja. A zsidó szombat emléke nagy hatást gyakorolt a vasárnapi kultusz további fejlődésére, amely szombatot a keresztény hagyományban úgy értelmezték, mint a vasárnapi ünnep előestéjét, vág}' mint az Istenanyának szentelt napot. Mindkét napra egyformán vonatkozik a munka tiltása. A vasárnapi böjt szokása arra utal, hogy igen korán összekeverték a vasárnapi kultuszt a szombatival. Amikor a kereszténység meghonosította a vasárnap ünneplését, az idők folyamán átvitték rá a zsidó szombat szigorú szokásait, hagyományait. Vasárnap nemcsak dolgozni volt tilos, hanem mindennemű bűntelen világi foglalatoskodást is a legszigorúbb szemrehányással illettek.27 Ezen nem tudatos „zsidózó” képzetek szöveges kifejezője az úgynevezett égi levél (Pis’mo s neba), vagy más néven az Episztola a vasárnapról (Epistolija o nedelje). Ezekről a szövegekről már a 6. század végén említést tesznek, sőt, még korábbi időkben is. Az égi levélről azt mesélték, hogy hol Rómában, hol Jeruzsálemben, hol valamelyik más városban esett le az égből. A. N. Veselovskij úgy véli, hogy a Róma-Jeruzsálem különbözőség az apokrif levél két ősi szövegváltozata különbözőségének felel meg: a) keleti-bizánci szövegváltozat, b) nyugati-latin verzió. Nevezett kutató feltételezi, hogy létezhetett az égi levélnek egy további, igen ősi szövegváltozata, amelyben Róma és Jeruzsálem helyett Galácia (galaták földje) szerepel, és a levelet Péter apostolnak küldték.28 A tanulmány szerzője szerint az elemzett égilevél-szövegek megjelenését a 13. század második felére lehet datálni, és ezek kapcsolatba hozhatók az önostorozók szektájával. Mint írja, az Episztola a vasárnapról az önostorozók prédikációja volt. Az episztola szövegváltozatai közül jó néhány a flagellánsok szerkesztése révén fogalmazódott meg, és ezek az egyszerű nép körében máig használatosak. A. N. Veselovskij meglátása szerint az episztola népi szövegváltozatai a flagelláns mozgalom előtti episztolaszövegekből erednek. Mindazonáltal megengedhető az a feltételezés, hogy ezek az égi levelek a középkorban éppen az önostorozók kezdeményezése révén lettek újból népszerűek a népi közegben.29 20 ERDÉLYI 2001, 70. 21 ERDÉLYI 2001, 87. 22 ERDÉLYI 2001, 73. 23 ERDÉLYI 2001, 73. 2“ ERDÉLYI 2001,71-72. 25 VESELOVSKIJ 1876a, 341-363.; 1876b, 50-116. 26 MANSIKKA 1909. 27 VESELOVSKIJ 1876b, 51., 53., 68. 28 VESELOVSKÍI 1876b, 68-69., 75. 25 VESELOVSKIJ 1876b, 83., 88., 101. 358
