Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)

Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Szent Borbála kultusza, a tüzérek Borbála-ünnepe

Következő számunk a Gábrián Péter,

O bizony azt hiszi tisztálkodni szégyen.

Magától őkelme sose mosakodna,

Csap alá fekteti, s bajtársa súrolja.

De a tisztaságnak meg van ám az ára:

Húzzatok pribékek tizenötöt rája.

A Körmi Jánosunk az is egy nagy selma, Állandóan sántít, fáj neki a lába.

És, hogy a fakóját futástól kímélje,

Egyre hajtogatja, hogy szúr a veséje.

Eltávozás persze az kellene neki,

Ezért őt a pribék jó pirosra veri.

Románjaink között van egy szép madárka,

Ha kérded kicsoda, nem más mint Butilka. Falujának ő is csak most intett búcsút,

Minden kérdésünkre elsóhajt egy nyustyut.

Vannak még társai, kik szintén románok,

Bőven foglalkozni velük nem kívánok.

Hegyes, Bács-Karácsony, aztán a Krisztián, Rájuk, s társaira tízet csak szaporán.

Pöttömnyi cigányunk olyan, mint a manó,

Na találjátok ki kiről lehet itt szó?

Persze, hogy Makrai, ki is lehetne más,

Civil életében ő is cigányprímás.

Rójjatok rá ötöt, had ugorjon nagyot,

Ne feledje soha, amíg él e napot.

Úgyszintén muzsikus barátunk Mészáros,

Kinek muzsikája a fülünknek káros.

Azt mondja, hogy ő a Turulban muzsikált,

Tíz pálcaütésre ezzel is rászolgált.

Büszke karmesterünk egész nap integet,

Bár e tudománya nem veri az eget.

Egyszer én is intek, de nem a nótára,

Hanem a Csiffári poros nadrágjára.

Ne tévesszük össze Csiffárit párjával,

Csiffári Dezsőt a Csiffári Gyulával.

Ez utóbbi honvéd kedveli a lovat,

Élvezettel patát és farkat mosogat.

Előjáték képpen kettőt húzzál rája,

Éljen a lovaglás hangosan kiáltsa.

Előre bocsájtom ne nagyon bántsátok,

Hamar sírva fakad, még ha nincs is rá ok.

Csikós barátunk az, ki most aztán sírhat, Csapjunk reá tízet, majd csak hason alhat.

Balog Béla honvéd mint az ágyú süket,

Minden Demoszténesznél szebben beszél a tett. Épp ezért őneki ne szavaljunk sokat,

Verjetek rá ötöt, attól meg nem halhat.

Kőrös barátunk az, aki mindég zabái, Táplálkozás közben pofája be nem áll. Állandóan ládájában van neki a feje,

Két pálcaütésnek fenekén lesz helye.

347