Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Szent Borbála kultusza, a tüzérek Borbála-ünnepe
I 1 Az Akadémián minden évben megtartották Szent Borbála napját, melynek résztvevői elsősorban a tisztek és az akadémikusok, a jövendő tisztjei voltak. Az ünnepség kezdetén rendszerint bensőségesen megemlékeztek Szent Borbáláról, megkoszorúzták a szobrát, díszmenetben elvonultak előtte. Ezt követően a tüzérek ünnepi vacsorán vettek részt, melynek keretében műsorra, azon belül a hagyományos Borbála-tekercs felolvasására került sor. A tekercset egykét, az irodalmat kedvelő és ahhoz értő akadémikus írta, az avatás előtt álló évfolyamból. Elkészítése ennek az évfolyamnak volt az előjoga. A verses írásban tréfás formában utaltak az elmúlt év eseményeire. Elöljáróik nem kifogásolták, ha rámutattak a parancsnokok és a tanári kar tagjainak egyes jó vagy rossz tulajdonságaira. A tekercs bevezető részből és a felemlegetett személyekről szóló rigmusokból állt. A bevezető rész rendszerint Szent Borbála legendáját, a hozzá intézett kérést, a hozzá fűződő kötődést és a hagyományokat tartalmazta. A második rész visszafogott, kulturált, humoros formában, stílusban szólt a parancsnokok és a tanárok, kíméletlenebbül az akadémikusok vonásairól, jó vagy kedveződen tulajdonságairól.41 A tüzérek fegyvernemi ünnepén, egyben a tüzértisztek avatásának napján a Borbála-tekercsről felolvasott tréfás versezet az adott iskola vagy alakulat számára sokat mondott.42 Szombatfalvy Rudolf már a Ludovikán készített egyes évfolyamtársaival Borbála-tekercset, írt velük együtt az alkalomhoz kapcsolódó verset. Székesfehérváron nagy kedvvel folytatta ebbéli tevékenységét. Társai ütegének karpaszományosai közül kerültek ki. 1942-ből vagy 1943-ból származik az a Borbála-tekercs, melyet a család igen szerencsés módon, a várost érintő, hónapokig tartó frontharcok ellenére máig meg tudott őrizni. Tudomásunk szerint ez az egyedüli székesfehérvári Borbála-tekercs. A papírtekercs - bár nem teljes — így is 360 cm hosszú, 21 cm széles. Az egyes legépelt oldalakat egymást követően ragasztották fel a hosszú szalagra. Ma is összetekert formában őrzik, mivel a tekercset tilos volt összehajtani. Ebben az alakjában emlékeztetett középkori elődeire és talán a tüzérfegyverek lövedékére is. A hosszú, lényegében 4 vagy 6 soros versszakokra tördelt szöveg első része hiányzik, így nincs meg a Szent Borbáláról szóló bevezető rész. Az egyes személyeket bemutató, igen terjedelmes második rész viszont szinte teljes egészében megmaradt, vélhetően csak az első sorok hiányoznak belőle. A vers tréfás formában egy tüzérüteget mutat be parancsnokától, a századostól kezdve az öreg és újonc honvédekig. Nem maradt ki belőle a hadnagy, a zászlósok, a karpok (karpaszományosok), az aks-ok (akadémikusok), az őrmesterek, a tisztesek és a csicskás (tisztiszolga) sem. A szerzők sok humorral, csipkelődéssel, esetenként gúnyolódva festették le a szereplőket, önmagukat sem hagyva ki a sorból. Mivel az ütegnél az ágyúvontatás lovakkal történt, így különösen sokszor felbukkan a katona és az említett állat sajátos viszonyának, a komikus eseteknek a bemutatása. A köztüzérek sorából pedig különösen megcsipkedték a magyart nehezen értő román ajkúakat és a civilben muzsikus cigányokat. Megkapták a magukét a lógósok és a mindig étkező kövérek is. De nem maradt el a jó katonák dicsérete sem. Figyelemre méltó, hogy a vers az újoncokat vesszőcsapással büntetni vagy dupla adag étellel jutalmazni rendeli. A testi fenyítést a hóhér vagy pribék hajtja végre. A tekercs felolvasásához kapcsolódó ezen, ugyancsak humoros mozzanatok szoros összefüggésben álltak az alább ismertetésre kerülő tüzéravatással. Azt is joggal feltételezzük, hogy e tekintetben is a Ludovika gyakorlatának átvétele, példájának követése történt Székesfehérváron. A szövegben többszörösen történik hivatkozás Borbálára, akaratára, tetszésének elnyerésére. A vers az alig várt Borbála-vacsorára utalással és Szent Borbála dicséretével zárult. A Borbála-tekercs ütegen belüli felolvasása nyilván nagt’ derültséget váltott ki, az egész egységet jókedvre derítette. A katonai szakkifejezésekkel megtűzdelt, az ütegbeliek számára azonnal érthető történetek, találó jellemzések a hangulatot emelték és a közös élmény révén az egységben az összetartozás érzését is növelték. (Ld. Melléklet.)43 Az egyetlen székesfehérvári példánnyal szemben a Hadtörténeti Intézet és Múzeum a Borbála-tekercsekből több jellegzetes példányt őriz. A hosszú Borbála-tekercsek verseiből részleteket többen közöltek.44 A Ludovikán 1939-ben megtartott tüzérünnep részletes leírását adta az Akadémia tüzérosztályának III. évfolyama által kiadott „Borbála évkönyv”. Az akadémiai ünnepség részét képezte a Borbála-tekercs felolvasása, melyhez karikatúrák vetítése, ajándékok kiosztása és tüzéravatás kapcsolódott. Megjelent a megszemélyesített Borbála, a további szereplők pedig a főbíró, a bírók, a hóhérok és nem nevesített más személyek voltak. Tehát színjáték keretében tréfás fenyítésre és avatásra is sor került. A kiadvány közölte eg}' akkori tekercs teljes szövegét is.45 Eg}' visszaemlékezésből még egyértelműbb a Borbála-tekercs és a tréfás avatás összekapcsolódása. Eszerint 1945 előtt létezett a Borbála-tekercs a tüzérgarnizonokban és a katonai intézetekben. December 4-én az intézet egy, a 41 SÁRKÖZI 1994, 37-39. 42 PAOR 2011. 43 A tekercs dr. Szombatfalvy Rudolfné tulajdonát képezi. Neki és minden más adatközlőnek ezúton köszönöm meg a részemre nyújtott segítséget. 44 lg)- többek között SÁRKÓZY 1994, 39. 43 BORBÁLA ÉVKÖNYV 1939, 26-46. 337
