Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Szent Borbála kultusza, a tüzérek Borbála-ünnepe
A korabeli újságok beszámolóiból is érzékelhető, hogy a tüzérek ünnepségén más fegyvernemek tisztjei, altisztjei is megjelentek. Ezt erősítette meg visszaemlékezésében Smohay Ferenc (sz. 1922), a 3. gyalogezred zászlósa. Az 1941- ben megtartott Borbála-napi ünnepre őt és társait, mint tartalékos tiszti iskolásokat hívták meg a tüzérek a Budai úti laktanyába. Átmentek a szomszédba, ahol nagyon barátságosan, bajtárias hangulatban fogadták őket. Részt vettek az ünnepségen, ahol megemlékezésre került sor. A beszéd után műsor, többek közt versek előadása következett. Borbála-táncestély A tüzérek által rendezett Borbála-táncestélyre mint résztvevő emlékezett vissza dr. Szombatfalvy Rudolfné Schmöltz Gizella (sz. 1925). 1943. december 3-án, szombaton a táncestélyt a Budai úü gyalogsági laktanyának a kórház felé eső oldalán egy emeleti nagy teremben rendezték. A katonatisztek és a meghívottak egy hosszú asztalnál foglaltak helyet, melyet megterítettek, vacsorát szolgáltak fel. Édesapja, dr. Schmöltz József tiszti főügyész (korábban, illetve később ügyvéd) nem csak vezető tisztségviselőként volt hivatalos, hanem azért is, mert az I. világháborúban tüzértisztként szolgált. A tiszti főügyésszel együtt hivatalos volt felesége, és magukkal vitték lányukat, az abban az évben érettségizett Gizellát. (Dr. Schmöltz József a korábbi években is meghívott volt.) Az asztaloknál a katonák és a civilek vegyesen, meglehetősen nagy számban ültek. Schmöltz Gizella mellé a 4. tüzérosztály fiatal hadnagya, Szombatfalvy Rudolf, azaz Rezső (1921—1993) került, aki 1942-től szolgált Székesfehérváron. A megismerkedésből udvarlás, majd házasság lett. Ehhez hozzájárult a rendezvény is, ahol zenekar játszott, és a vacsora után táncolni lehetett. A táncestély tehát találkozási alkalom volt az egyenruhások és a civilek számára, társadalmi esemény a vezető rétegnek, szórakozás minden meghívottnak és ismerkedési, párválasztási lehetőség a fiataloknak. Kálmán Piroska Ilona (sz. 1922) az 1942-es vagy 1943-as Borbála-napi estélyre emlékezett, szintén mint résztvevő. Édesapját, Kálmán László ezredest 1941-ben helyezték át Debrecenből Székesfehérvárra. Vele jött alárendeltje, Petkóczy István tüzérfőhadnagy is, kinek lánytestvérével, Edittel Kálmán Piroska együtt dolgozott a Futura Szövetkezetnél. A tüzérek estélyére a dandárparancsnokság épületének földszinti három nagy helyiségében, az éttermi és kávézórészben került sor. A rendezvényre Kálmán Piroska is elment barátnőjével, Petkóczy Edittel, és annak férjével, Zákány Ferenc (?) századossal. Együtt ültek és fogyasztották el a vacsorát. Emlékezete szerint az estélyen - a hölgyeken kívül - csak katonatisztek vettek részt. Az est azért is emlékezetes maradt számára, mert Somogyvári Rudolf (1916-1976), az ismert színész, aki akkor tartalékos tüzértiszt volt, kérte fel táncolni és egész idő alatt együtt táncoltak. A zenét tánczenekar szolgáltatta. Somogyvári Rudolf katonacsaládból származott: apja Skoda Rudolf (1882—1955) katonatiszt, nagyapja Skoda Ferenc cs. és kir. tábornok volt. 1938-ban színészképzőt végzett, 1938—40-ben a Magyar Színház tagja volt, 1942-ben hívták be katonának. Szolgált a páncélosoknál, a légvédelmi tüzéreknél és az utászoknál. Kálmán Piroska 1941. december 4-én, Debrecenben mintegy búcsúzóul még részt vett a Borbála-napi ünnepségen, melyet a tüzérlaktanyában tartottak. Visszaemlékezése szerint az egész napos rendezvénynek „nagyobb hangulata volt”, mint a székesfehérvárinak. A részletekről az maradt meg benne, hogy délelőtt virslit és sört szolgáltak fel. Borbála-bált, táncmulatságot a tüzérek számos helyőrségben rendeztek, hogy civü kapcsolataikat így is erősítsék.40 Az 1943. évi székesfehérvári Borbála-napi ünnepség, a rendelkezésünkre álló adatok szerint, viszonylagos teljességével, az utolsó volt. A következő évben ugyanis a tüzéregységek már a frontvonalakon harcoltak. Borbála-tekercs Dr. Szombatfalvy Rudolfné hívta fel a figyelmemet a székesfehérvári Borbála-tekercsekre. Ugyanis a férje ludovikásként, majd tüzértisztként, mivel jól tudott verselni, több Borbála-tekercs szövegezésében vett részt. A Borbála-tekercs külsőleg csak egy hosszú, összetekert papír volt, ám tartalma révén a tüzérünnep legszórakoztatóbb, legnagyobb érdeklődést kiváltó, általában óriási sikert arató verses írása. A nagyszámú hallgatóság, az üteg vagy nagyobb egység előtt, sokszor műsoros rendezvény keretében felolvasott, versbe szedett szöveg tréfás katonatörténeteket mesélt az egyes tisztekről, altisztekről, tisztesekről, sőt a közkatonákról is. Külső-belső tulajdonságaikat kifigurázta, humoros jellemzésüket adta, csúfnevüket közhírré tette. A magasabb rangúakról kíméletesebben, az egyszerű katonákról csípősebben szólt. Szombatfalvy Rudolf hadnaggyá avatása 1942. június 18-án történt a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián. Azt követően érkezett Székesfehérvárra és a 4-es tábori tüzéreknél szolgált mint hadnagy. 1945-ben léptették elő főhadnaggyá. 4,1 SÁRKÖZI 1994, 35. 336
