Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor†: A zirci apátság előszállási uralma. II. rész: 1826 - 1896
, 1 juhot elpusztított. A gyapjú ára alacsony, a tavalyi árhoz képest 20 %-kal esett. Hasonlóan alacsony a gabonaár is. A sertésállományban a szaporulat 400 db volt, ezekből mintegy 200 db értékesíthető a következő évben. A nyugat-európai védővámpolitika miatt az export nehéz. A Balkánról importált sertés leszorította a hazai árakat, és ez kárt okozott a tenyésztőknek, közte Előszállásnak is. Ennek ellenére az uradalom nem csökkentette a sertésszámot, sőt Kisvenyimben új telepet létesített. Arról értesült az uradalmi vezetés, hogy Európából kitiltották az amerikai kontinensről származó sertéseket, ami 1887. február derekán a piac élénkülését hozta magával. A sertéslétszám egyáltalán nem magas, az uradalom jóval nagyobb számban tudott volna sertést nevelni. 1886-ban 123 emse ellett; 615 malac lett. Ebből mintegy 200 orbáncban elhullott. A továbbtenyésztésre állított 740 emséhez négy kant vásároltak (Hunkár Sándor tenyészetéből). A ménes kialakítását követő két évtizedben (1850—1870) az uradalmi igáslovak pótlása lett a feladat. Az 1880-as években olyan nemes állományt neveltek, hogy annak nagyobb részét értékesítették, mert egy itteni lóért olyan összeget kaptak, amely árból 4-6 igáslovat vásárolhattak. A ménesgazda a négyéves kancákból évente választotta ki a tenyésztésre érdemes példányokat; a heréiteket és a ki nem választottakat eladták. Idegen ménesekből hoztak fedeztetésre méneket. 1885-ben egy angol telivér és egy angol félvér mén érkezett az előszállási méneshez. Ezek állami mének voltak, s alkalmazásukat sikeresnek minősítették. Az uradalmi lóállomány 37 csikóval gyarapodott. A fedeztetett kancák száma 71. Ezek 52 %-a ellett, 7 % elvetélt, és 41 %-uk meddő maradt. A rossz (és lótenyésztési szempontból egyáltalán nem megfelelő) időjárás nem kedvezett a fedeztetésnek. A ménesgazda a kancák egy részét erőszakkal fedeztette, mivel sárlásuk nem volt. Ezeknél a fogamzás 0%. Egyébként az 1886—1887. gazdasági évben a ménes létszáma 245. Ebből eladásra került 26, melyekért 11 522 forintot kapott az uradalom. Zircre hajtottak el négyet, Székesfehérvárra 2-t, és Előszállásra adtak kettőt, elhullott kilenc.124 A gazdasági évben a juhtartás ráfizetéses volt, melyet „malum necessarium”-nak (szükséges rossz) minősített az uradalmi vezetés. A gyapjú ára olcsó, a kapott pénzből eltartani az állományt nem lehetett. Ugyanakkor a juhászatot gazdasági szükségszerűségből fenn kellett tartani. Az egyoldalúan gabonatermelésű uradalomban sok szalma keletkezett, amelynek etetése a juhállománnyal volt lehetséges. Haszon származott a tartásból a trágyakészítés területén. Az uradalmi trágyaszükséglet egyharmadát a juhhodályokból termelték ki a béresek. A gyapjú ára az 1870-es évektől zuhant. A konkurencia kiszorította a magyar gyapjút az európai piacokról, és helyette a francia és angol finomgyapjút vásárolták a kereskedők. Keresztezés folytán megkísérelte az uradalom a nemes juhok tenyésztését; kosokat vásárolt (Rambuillet kost). A nemesítésnek ez a kísérlete nem lett sikeres, és azzal felhagytak. A gyapjú ugyan több lett, de nem finomabb. A kistestű magyar juhok és a nemes kosok keresztezéséből származó utódok tenyésztése nem volt gazdaságos. A kísérlet az 1883—1884. gazdasági évben történt. A juhhús termelése kínálkozott kivezető útnak, bár tudatában voltak, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia piacain a juhhús nem kedvelt. Az élőjuh exportját Anglia 1884. február 5-én megtiltotta, hamarosan követte ezt a németországi beviteli tilalom. Franciaország 1885 óta 3 frank vámot vetett ki az exportált juhok darabjára és ezt a vámot 1887 februárjában darabonként 5 frankra emelte. A magyarországi juhászatok ezt a büntetővámot elviselni nem tudták. A magyarországi piac helye ez időben Pozsony, ahol a juhok ára rendkívül alacsony. Az olcsó tartású (merinói) állomány gyarapítására tettek intézkedéseket, mert emelkedett a gyapjú ára. Ennek oka az argentínai juhelhullás volt, ahol a száraz időszak következtében a juhállomány nem talált legelőt; azok milliószámra pusztultak. A gyapjú ára ebben az évben 15 %-os emelkedést mutatott. A mustrajuh ára párban 12 forint volt tavaly, idén 8. Az anyajuhokból hágatásra került 9 017, a született bárányok száma 7 443. Róbertvölgyben 300 körüli juh léptályogban elhullott. A gazdasági évben a gulya Gulyamajorban volt elhelyezve. A gulyatartás az igásökör-utánpótlást szolgálta. A jószágkormányzó szerint igen értékes anyag, nagy összegű tőke rejlik benne. A fővárosi állatkiállításon az uradalmi gulyából kiállított példányok a rendező szervtől elismerést kaptak. A gulya tehénállománya 110, de a jószágkormányzó szerint ennek kétszeresére lenne szükség, ezt azonban a jelenlegi helyzetben nem lehet kivitelezni. Az apátságnak nincs annyi tőkéje, hogy 100 tehenet vásároljon, számukra épületeket emeljen, melléjük pásztorokat fogadjon. Ugyanakkor megjegyzi a jószágkormányzói jelentés, hogy az uradalom több kerületében, a kiterjedt legelőkön kedvezőek az állattartási viszonyok, a nagyobb tömegű állat extenzív tenyésztésének nem lenne akadálya. Az uradalom a gulyából nem tudta teljesen pótolni az évente kieső ökörállományt, és vásárolni kényszerült tinókat. A vásárlással idekerült tinók olcsóbbak, mint amelyek a helyi nevelésből kerültek az igásállományba, ugyanakkor gyengébb izomzattal rendelkeztek, munkabírásuk csak a helyi állományúak kétharmadát éri el, és néhány év alatt (4-5) selejtezésre kerültek. Az előszállási gulyából az igásokhoz kerülő tinók 8-10 esztendeig alkalmasak vontatásra. A gazdasági évben 80 borjú lett, de a jövő legalább 200 darabot igényelt volna. Kedvezőtlenek az uradalom számára a népességi viszonyok, és ebből kifolyólag a munkaerőellátottság. Földmunkásokat az északi vármegyékből fogadtak, melyek tartása költséges. A teljes majorsági termelésre történő átállás hozott volna több jövedelmet, továbbá ha gépeket alkalmaznának a kapásnövényeknél. Az uradalomban szinte minden kerületben lehetséges az indusztriális növények termesztése (lucerna, zabosbükköny, baltacím, mohar, köles, 124 VeML Ap. It. Archivum vetus. C 4452 A. 1885-1886. 245 T T
