Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor†: A zirci apátság előszállási uralma. II. rész: 1826 - 1896
ugarszántást a május—júniusi aszályban végezték. A beállt esőzések idejére a fogasolás elmaradt. A jelentés készítése idején ismételten aszályos az időjárás, a tarlószántást a béresek nem tudták megkezdeni.119 A jószágkormányzó a gazdasági évet értékelve a következőket írta: „A mezőgazdaságot (mint más vállalatot) válságok sújtják. Csak a gyenge ijed meg az ilyesmitől! Az 1860. és 1870-es években ennél nagyobb csapások sújtottak bennünket: 1863-ban országos aszály, 1866-ban fagy, 1874—1875-ben rossz termés, alacsony árak. Nemcsak Előszállásnak, de az ország egészének meg kellett küzdeni a sorscsapásokkal. Mindenesetre az idei rossz termésből le kell vonni a következtetést: kedvező években tőkét gyűjteni, és akkor átvészeljük a sanyarú évek veszedelmeit. A jövőt úgy biztosíthatjuk, ha a kedvező évek eredményeit azokban az években nem használjuk fel teljesen, hanem tartalékot gyűjtünk.”120 1885. július 1-jétől a tartós esőzés hátráltatta az aratási munkát. Ezután augusztus 15-ig napsütéses az időjárás, de a hónap másik fele ismételten csapadékos. A sok eső a cséplést akadályozta. Segített az esőzés az őszi munkáknál, azokat megfelelő időben végezte el az uradalom. (A kenyérgabonát három szántás után vetették.) A nyári esők a réteket, legelőket bőséges csapadékkal áztatták. Sarjú bőségesen termett, a baltacim az esőktől jól nevelődött, így a téli etetéssel a kerületeknek gondja nem lett. Rá kell mutatni arra, hogy a szomszédos uradalmak, gazdaságok ez évben is takarmányhiánnyal küszködtek, némelyek szalmát is vásároltak. A tél november közepén beállt, és március végéig tartott. A béresek a téli trágyahordást szánokon végezték. Az igásokból 10 % esett selejtezés alá, 84 igásállatot vásároltak, növendékek közé 40 tinót állítottak be. A cselédházak renoválását az 1885—1886. gazdasági évben megkezdték. A herczegfalvi majorban az épületekre nádfedél helyett fazsindelyt raktak. A jószágkormányzó szerint a cselédek szűkös és sanyarú lakáshelyzetén feltétlen javítani szükséges. Ebben az évben a négycsaládos szobákat megszüntették, és 2 családot helyeztek el szobánkint a herczegfalvi majorban.121 Az uradalom részt vett az 1886. évi országos kiállításon. Az uradalom terményei és az állatállomány elismerést kapott a bírálóbizottságtól. A ménes, a gulyamarha, a gabona, a gyapjú kiállítási nagyérmet kaptak.122 1886—1887. gazdasági év A gazdasági év afrikai hőséggel kezdődött; az aratás ilyen kegyeden körülmények közepette zajlott, a kutak, tavak kiszáradtak. A kutakat mélyíteni kellett. Az ugarföld olyan száraz volt, hogy por képződött felületén, a tarlószántás során az igások gyötrődtek. Gyakori volt a 80-100 kg-os hantok kifordítása a földből. Az uradalom felső kerületeinek egy részén augusztus 20. körül helyi záporok voltak (Ménesmajorban, Nagyvenyimben, Mélykúton). Itt repcét vetettek, de eső hiányában a nagyvenyimi repce kiszáradt. Előszálláson is vetettek repcetakarmányt, abban a hiszemben, hogy talán jön rá eső. Ez ki sem kelt. „Ezek helyére tavasszal gomorkát vetünk.”Az őszi vetés szeptember 10-től október közepéig tartott. A béresek kézi szórással juttatták a magot a földbe, mert a sorvetőgép a hantok miatt nem működhetett. Bőséges eső szeptember 22-én megáztatta az egész uradalom területét, az emberek, állatok, növények felvirultak. A szántóföldek ekejárásnyira átáztak. Ezután hengerelték, fogasolták az eddig elvetett földeket. A burgonya, kukorica és répaszedés takarítását a fagyok beálltáig elvégezték, de az őszi mélyszántás is megtörtént. Télen a béresek trágyát hordtak, március 7. után a tavasziakat vetették. A munkát félbe kellett hagyni, mert március 13- tól 22-ig hideg idő volt, amely faggyal tetőzött. A tavaszi vetés április 5-ig tartott. Április végén a mohar, a csalamádé, a tengeri vetése kezdődött el, majd ugarszántásba fogtak. Az áprilisi aszály május elején kiadós esőzésbe ment át, a növények fejlődése szemmel láthatóan vimlens lett. Május végén, június első hetében a fűkaszálás és a mesterséges takarmányok takarítása folyt. A juhok úsztatását június elsején kezdték meg, és a hónap végéig eltartott. Ezután láttak neki a repce, a lóhere, a zabosbükköny kaszálásának. Mindezek még a hűvösebb időszak alatt zajlottak, ugyanis június 21. után nyomasztó a meleg. A gabona viaszérésben volt, s ennek a hőség ártott. Az aratást siettetni kellett, amit augusztus 7-ére fejeztek be. Az évi terméseredmény: búza 3 866 kataszter holdon termett és learattak 99 629 kereszt gabonát. Rozsból 1 621 holdról 38 423 keresztet raktak össze, árpa 1 894 holdon 35 228 kereszt lett; zab pedig 1 911 holdon 43 456 kereszt. (Egy kereszt gabona 18 kévéből állt.)123 1886-ban az aratás július első három hetében lezajlott, a gabonahordás július végéig megtörtént. A cséplés meglehetősen szomorú eredménnyel végződött, és tönkrement a répa- és a burgonyatermés. A gazdasági évben a juhászat, a sertéstartás ráfizetéses. A juhászaiban rejlő értéket a tél folyamán ráfizetéssel tudta az uradalom fenntartani; őszi-tavaszi legelő számukra nem volt. A róbertvölgyi nyájban a vértályog több mint 500 119 VeML Ap. It. Archivum vetus. C 4414 A. 1885—1886. Gazdasági jelentés. 120 VeML Ap. It. Archivum vetus. C 4414 A. 1885—1886. Gazdasági jelentés. 121 VeML Ap. It. Archivum vetus. C 4414 A 1885—1886. Gazdasági jelentés. 122 VeML Ap. It. Archivum vetus. C 4414 A. 1885-1886. Gazdasági jelentés. l23VeML Ap. It. Archivum vetus. C 4452 A. 1886-1887. Gazdasági jelentés. 244
