Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor†: A zirci apátság előszállási uralma. II. rész: 1826 - 1896
1884—1885. gazdasági év A gazdasági évben építkezésre az épülettőke 11 %-át fordították. Kelemenhalomban két cselédházat építettek, a nőtlen béresek szállásait felszámolták. A nagyvenyimi kerületben, Felsőpuszta közelében épült takarmányospajta, szecskakészítő-pajta, és a szérűskertet nagyobbították. A téli hónapokra itt helyezték el a gőzcséplőt, a határvölgyi (másképpen külsőpusztai) részen sertésól épült téglából, nádtetővel. A mélykúti kerület 1 cselédházzal (2 szoba, 1 konyha) bővült. Ez ugyan 2. osztályú épület, de több kiadásra a pénztár képtelen volt. A gazdasági évben a juhászat színvonala esett. A világpiaci követelményt az uradalmi juhászat nem tudta teljesíteni (a finomgyapjú előállítása és a hústermelés). Az uradalom a merinói juhászatát képtelen a modern vonalra állítani. A juhállomány a merinói fajta, amelynek olcsó a tartása. A juhokat egy vállalkozó tejgazdaságra fogta, a tejből sajtot készített. Ez a juhászatot kizsarolta, és kárt okozott az uradalomnak.114 Az igásökröket a rideg gulyából pótolni ez évben sem sikerült. A gazdasági évben 42 igásökröt, 53 tinót vásároltak. Egy igásfogatra 60-70 hold föld művelése esett. A jószágkormányzó álláspontja: amíg az igásállományt gyarapítani nem sikerül, addig belterjes gazdálkodásra hiábavaló törekedni. Bernátkúton 360 hold szántót szereztek vissza a kisbérlőktől. Ennek műveléséhez további 16 igásökörre volt szükség. A juhászat ebben a gazdasági évben nem kifizetődő. A piaci verseny éles, csak a finomgyapjút vásárolták, azt is olcsó áron. Akárcsak a tavalyi évben, az uradalom most is a hústermelésre fordította az energiát. A martonvásári juhászatból 12 tenyészkost hoztak az uradalomba. E gazdasági évben a sertéstenyésztés adott nagyobb jövedelmet. A sertésekből ebben a gazdasági évben 7 000 forint volt a bevétel. 1885—1886. gazdasági év Ebben a gazdasági évben az elmúlt 10 esztendő leggyengébb terméseredményét produkálta az uradalom. Nem volt lehetőség beruházásra, kizárólag a fenntartásra fordítottak pénzt. („Ad impossibilia non datur obligado”, azaz elfogadhatadanság miatt nincs kötelezettség.) Kiskarácsonyszálláson felépült a cselédház, a közös istálló, de a többi beruházást félbe kellett hagyni, vagy el sem kezdték.115 A fagyos és száraz télben a mezőkön elszaporodtak a férgek. Hó alig esett; csak november elején néhány napig volt hótakaró. A tél csapadék nélkül telt el, a tavaszi szárazság alatt a növények nem fejlődtek. A lucerna nem nőtt meg, a fű csökevényes maradt. A szakmunkák gyötrelmesen folytak, a béresek a száraz füvet nehezen kaszálták, egyegy nap többször kellett kaszát kalapálni, élezni. A takarmány az előző évinek egyharmada. 1885-1886 telén hidegek a hónapok. A tavaszi hónapok aszályosak, május első felében szeles idők jártak. Az őszi gabonák terméskilátása tavasszal gyengének mutatkozott, a tavaszi gabonák kevés termést ígértek. A kapásokat az 1886. június 20-án elkezdődött esős idők megmentették.116 A jószágkormányzó jelentése hangsúlyozta, a cereáliák szánalmas látványt nyújtottak, sarjút nem kaszáltak, az első fű hozama közepes mennyiségű. A legelők szárazak, a legeltetés egy ideig a réteken történt. A bükköny nem nőtt meg, kévébe kötni sem lehetett. Silánysága következtében a mohart nem tudták a béresek kaszálni, a takarmányrépa ujjnyi vastagságú lett.117 1885-1886-ban az uradalomban használatban volt 12 kettőseke, 12 Sack-eke, 10 vasborona (Howard-féle), továbbá ökrösszekerek és lovas kocsik megfelelő mennyiségben. A gépgyár javította a gazdasági felszerelést, új eszközöket gyártott.118 Az állatállomány teleltetése az 1885—1886. évben nehéz volt. Kevés a takarmány és a szalma. Kiszáradt a csalamádé, az összes hasznosítható zöldtakarmány. Ősszel a téli takarmánykészletet etették. A téli etetés takarékosan történhetett. A ridegállomány etetése olyan szintig ment végbe, amely az állomány életben tartásához volt elegendő. 1885 őszén az állatokat huzamosabb ideig lehetett legeltetni, mégis jelentkezett a takarmánykrízis. Az állomány felélte az árpát, a zabot, az ocsúgabonát, a tengerit, a korpát. Az uradalom kénytelen volt a fővárosi gőzmalmoktól korpát vásárolni. A takarékos etetés során a szalmát szecskázták, melyet abrakkal kevertek. Keservesen bár, de sikerült a teleltetés, és így az állatok által képviselt értéket megmentették. Az Előszállás környéki gazdaságokban a takarmánykrízis jóval súlyosabb. Egyes gazdaságok Bács vármegyéből hoztak szalmát. Az igásökröket ebben az évben nem legeltették. Az istállózás az igásállományt állóképessé tette, és a betegség sem oly gyakori körükben. Az 114 VeML Ap. It. Archivum vetus C 4359 a. A. 1885. 115 VeML Ap. It. Archivum vetus C 4414 A. 1885. Gazdasági jelentés. 116 VeML (Ap. It. Archivum vetus C 4414 A. 1885-1886. Gazdasági jelentés. 117 VeML Ap. It. Archivum vetus. C 4452 A. 1885—1886. Gazdasági jelentés. 1,8 VeML Ap. It. Archivum vetus. C 4414. A. 1885-1886. Gazdasági jelentés. 243
