Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor†: A zirci apátság előszállási uralma. II. rész: 1826 - 1896
A század utolsó harmadában évente a nagykarácsonyszállási kerületben 60 pár aratót alkalmaztak. Nekik személyenként 1 kát. hold 800 négyszögöl területű rétet kellett kaszálniok, vagy hasonló nagyságú takarmány takarításában részt venni, s még 2-2 nap gyalogmunkát végeztek. A gőzcséplőgép mellett 22 ember dolgozott. Ezek négy napi gyalogmunka-szolgálat elvállalása mellett kapták meg a cséplési munkát. Kiosztottak évente a kerületben 60 hold tengeriföldet, 1 200 négyszögöles parcellákban. Minden parcella után az uradalom évente 5 kát. hold 400 négyszögöl terület kaszálását követelte.Ugyancsak kiosztottak 60 hold feles burgonyaföldet, hasonlóan 1 200 négyszögölre parcellázva. Itt is a parcellák után négynapi gyalogmunkát követelt az uradalom. Ilyen módon az uradalom pótolta a hiányzó munkaerőt, és így a nagykarácsonyszállási kerületben biztosítva volt évente 600 kát. hold rét vagy más takarmány kaszálása, és még 648 nap gyalogmunkára is szert tettek. Kiskarácsonyszállási uradalmi alkalmazottak: Sohár Árpád ispán; Birkner Mátyás kovács; Pákozdi János bognár; Hinterberger József csősz; Szerencse Imre magtáros; Péntek Imre fűtő; Garbacz István faragó; Körösztös György kocsis, Németh István kocsis, Simon József kocsis; Pap István öregbéres; Kokas Mihály elsőbéres; továbbá Nagy Ferenc, Csavajda György, Takács József, Fáncsi József, Drávitz György, Szenczi Mihály, Major János, Csapó István, Jezsó István, Szőke Mihály, Acsádi József, Nagy János, Csizmadia István, Major Mihály béresek; Csizmadia János kertész; Sweitzer János tehenesbéres; Lepsényi István cseléd-kanász; Menyhért Pál juhász, Mészáros József kanász, Szabó Istvánné; a kiskarácsonyi aratómunkások: Hujber Mihály, Rajcsányi Ferenc, Birkner József (id.), Birkner József (ifj.), Hujber Ferenc, Kis György, Kuminka Mátyás, Rajcsányi István (id.), Braun József, Rajcsányi István (if].), Reincz Mihály, Müller György, Kulrich Mihály, Gelencsér Mihály, Kuminka József, Klics Mihály, Kungl András, Rédl János, Halász József, Milkovics Imre, Márhoffer József, Oláh Imre, Koncz Mátyás. Nagygyörgyszálláson az uradalmi alkalmazottak 1899-ben: Horváth Gyula tanító, Simon János csősz; Szabó János kocsis; Baranyai Ferenc öregbéres; Molnár István elsőbéres; továbbá a béresek: Jezsó István, Csősz Pál, Nemes Mihály, Kovács András, Takács Mihály, Madár György, Fáncsi Mihály, Körmendi Pál, Kincses Imre, Lábodi Károly, Fáncsi György; Tóth János kertész; Takács János tehenes; Pulger István kanász, Geringer Károly juhász. Kisgyörgyszálláson az uradalmi alkalmazottak kevesebben voltak: Simon János, Sulyák József, Fábián József remondások. 1899-ben aratómunkások a következők: Szabó Pál, Bogdán Sándor, Szabó János, Bodor János, Bozsoki József, Tóth István, Somogyi Mihály, Somogyi Ferenc, Galambos János, Koncz István, Magosi Mátyás, Magosi Mihály, Magos Ferenc, Nagy Ferenc és Nagy István. A szántóföldi művelést vetésfordákban (nyomásokban) végezték. Az 1. számú váltóforda 600 kát. holdból állott, amelyet 10 részre osztottak (60-60 holdas táblákra). Ezekben a 60 holdas táblákban árpát, tengerit, rozsot, zabosbükkönyt, repcét termeltek, két táblában, tehát 120 holdon búzát vetettek ugyancsak két táblát ugarföldnek hagytak meg. A 2. vetésforda ugyancsak 600 holdból állott. Itt két táblában kapásnövényt, 180 holdon pedig takarmányt termeltek, és évente egy táblát hagytak meg ugarnak. A 3. vetésforda 375 hold volt. Az egyes nyomások 93- 93 holdból állottak, ahol búzát, zabot és árpát termesztettek, míg a 4. nyomást ugaron hagyták. Ennek a vetésfordának 4. nyomása a 150 kát. hold volt, amelyet 1875 utáni években alakítottak ki legelőből. Ennek a nyomásnak a felszíne egyeneden (kun táborhely). A nagykarácsonyszállási kerületben az állattenyésztésre nem helyeztek nagyobb súlyt. Kivételt képezett a juhtenyésztés. 1884—1885 telén Nagykarácsonyszálláson 3 500, Kiskarácsonyszálláson pedig 2 000 birkát teleltettek. Ugyanebben az évben hízómarha 24, sertés 300, a gulyamarha pedig 60 két-hároméves tinókból állott. Ugyancsak téli tartásra Előszállásról a növedékállatokat Karácsonyszállásra hajtották. A kerületben alkalmazott igaerőt az uradalmi gulyából vagy a ménesből szerezték be. A vontatást zömében ökrös fogatok végezték (82 darab ökör kettős, négyes, hatos fogatokba osztva), míg a lovak közül tizennégyet alkalmaztak vontatásra, amelyek közül kettő a kerületi tiszt számára volt fenntartva, a többi négyet hármas fogatokba osztották, mezei munkákra és egyéb úti fuvarmunkákra alkalmazták. Az igáslovakhoz 5 kocsi, az ökrökhöz 22 nehézszekér tartozott. A kerületben a főbb mezőgazdasági munkákat konvenciós cselédek végezték: 20 szekeres béres, 5 kocsis, 20 ostoros béres, 6 gyalogbéres és 4 felügyelőcseléd volt évente a konvenciós állományban. Eves béresek (tehát konvenciósok) a pásztorok is: 1 juhászszámadó, 9 juhászbojtár, 1 tehenes, 2 kanász, 1 kanászbojtár. Konvenciós az uradalmi iparos is (2 kovács, 2 bognár, 1 kőműves). A konvenciós cselédek munkaereje nem volt elegendő a kerület földjeinek művelésére. Különösen a munkaigényes növényápolási munkák elvégzését nem bízta rájuk az uradalom vezetősége. E munkákra a szerződésesek, szegődményesek, szakmányosok munkaerejét fordították. Dézsmás szőlők megváltása A szőlődézsmát 1848—1849 után az uradalom megkövetelte a birtokosoktól. A szőlők majorságiak, egy részét a XVIII. században ültették (1720-tól 1749-ig). A képviselőház 1848. szeptember 15-i ülésén a szőlődézsma eltörléséről határozott, és ez befolyásolta az uradalom vezetőit és a szőlő- ingatlanok kezelőit. Az uradalom nem kívánta az egyébként is feszült viszonyt élezni, és 1848—1849-ben nem szedte a dézsmát. 1851-ben a herczegfalvi jegyző azt 216
