Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor†: A zirci apátság előszállási uralma. II. rész: 1826 - 1896
I jelentette a megyei közigazgatási főnöknek, hogy a helybeli csendőrség a szőlőkezelők körében olyan jellegű agitációt végzett, mely szerint csak császári adót kell fizetni, és nem tartoznak többé az uraságnak tizeddel, robottal, dézsmával. A szőlőbirtokosok a dézsmabor kiszolgáltatását 1851-ben megtagadták. Kuzman Mátyás hegybíró és a hegyelöljárók kezdeményezésére a dézsmát megtagadók ellen vizsgálatot kezdtek. 1852 elején a herczegfalviak a szőlődézsmát az uradalomnak beszolgáltatták. Az 1853. évi úrbéri pátens a majorsági földeken ültetett szőlőkről határozott; azokat a birtokosok megválthatják, de az állam nem kártalanít. Az abszolutista községi szervek, a járási közigazgatás emberei arra buzdították a lakosságot, hogy az uradalomnak ne szolgáltassanak dézsmát, a szőlők után csak állami adót kell fizetni. Most a szőlőbirtokosok az ingatlanok jogviszonyáról kezdtek elmélkedni; úgy vélték, hogy a szőlők úrbéres jellegűek, és ezt bizonygatták ügyvédjük előtt. Érveik között szerepelt: a szőlők után állami adót fizetnek, és 1848 óta nem adtak dézsmát, azt csak hatósági (uradalmi) erőszakra tették, továbbá úrbéri kárpótlási adót is kivetettek rájuk, ami a földadó bizonyos százaléka. Ezek az érvek nem voltak elégségesek a járásbírósági döntéshez. A bíróság az apát véleményét fogadta el; mely szerint a szőlők majorságiak, és azt a kormányzóság okiratokkal bizonyította. A per elveszítése után a birtokosok örökváltsági eljárást kezdeményeztek.74 1855. június 29-én megkötötték a herczegfalvi (ó- és újantalhegyi) dézsmás szőlőkről az örökváltsági szerződést. Az uradalmat Villax Ferdinánd zirci apát képviselte; a község nevében a bíró (Bauer József) és a községi elöljáró; esküdtek: Gábris János, Németh János, Deák Ferenc, Györffy József, Müllner János, Bőhm János, Matesz József, Wideman Ferenc, Hegedűs Mihály, Schmek Stephan, Prieszter Mathias, Schoderbeck Ferenc, továbbá a hegybíró Kotzberger Jakab, és a községi jegyző (Vajda Endre) voltak. A szerződés rögzítette, hogy az ó- és újantalhegyi szőlők (a nagyvenyimi határban) után járó urasági dézsma és egyéb szolgáltatás (az eladási tizedpénz, a napszámok) örök megváltással megszűnt. Területi adatok: a szőlők után (1 000, illetve 1 100 négyszögöl) a birtokos 60 ezüstforintot fizet az uradalomnak. Az ezüstforintot 3 ezüsthúszasban számítva, a 3 ezüsthúszas tesz ki 1 pengőforintot. A szőlőterület (1 100 négyszögöllel számítva) 267 és háromnyolcad hold. A megváltási összeg 16 042 pengőforint, 30 krajcár. Az összeg lefizetésével az uradalom lemond a dézsmáról és az úri járandóságokról, és a szőlők a használók teljes tulajdonába mennek át. Villax Ferdinánd mint földesúr kijelentette, hogy a szőlőket átadja eddigi művelőinek. Az örökváltsági összeget 3 részletben kérte az uradalom. A szerződés aláírásakor 500 forintot; a második részletet (7 771 Ft) 1855. november 11-én; a harmadik részletet 1856. november 11-én kérte fizetni. Az összeg kifizetéséért a birtokosság egyetemlegesen volt felelős.75 Simon Róbert uradalmi kormányzó megkeresésére Herczegfalván a sárbogárdi járási hatóság 1862. június 17-én szolgabírói ítélőszéket tartott, amikor a dunaföldvári szőlőbirtokosok örökváltsági összegét határozták meg. A szolgabírói ítélőszéket Meszleny Mór szolgabíró tartotta. Az ítélőszékre 130 dunaföldvári lakost hívtak meg, akik az előszállási uradalom területén szőlőt műveltek. A dunaföldvári szőlőbérlők közül többen megtagadták a megjelenést, maguk helyett képviselőt sem küldtek. Ezt a tényt a szolgabíró úgy értette, hogy a birtokosok ezzel az örökváltsági összeg kifizetését megtagadták. A karácsonyi határban a „Dorog hegybeliek” 77 holdas szőlőterület örökváltsági szerződését 1860. október 11-én kötötték meg. A szerződés megkötésénél jelen volt: a sárbogárdi járási császári-királyi szolgabíró, Hering Ignác; az uradalmi kormányozó Simon Róbert és a szőlőbirtokosok képviselői: Tóth István, Úrházy Lajos, Huszár Sándor, Szőnyeghy István, Huszár József, Osváth János, Vargha Márton. 1862. május 2-án a nagyvenydmi pusztában a dunapentelei határra dűlő dézsmás szőlőbirtokosokkal jött létre örökváltsági szerződés. Itt 1 000 négyszögölenként 50 osztrák forint értékű váltsági díjat vetettek ki a szőlőbérlőkre. A teljes váltsági díjat 1864. szeptember 29-ig kellett kifizetni az uradalomnak. A nagyvenyimi szőlőhegyet kezelők képviselői az örökváltsági szerződés megkötésénél a következők: Kellner János, Kellner Gábor, Szerencse István, Bakos Mihály, Molnár Ferenc, Földi György, Farkas Gáspár.76 1863. április 4-én Nagykarácsony-Öreghegy szőlősgazdái örökváltsági szerződésre léptek az uradalommal. Simon Róbert, az uradalom kormányzója kijelentette, hogy7 a rend a szőlőket 1 000 négyszögölenként 42 osztrák forint értékű váltságösszeg fejében átengedi. Az összeg lefizetése ellenében az uradalom lemondott a dézsmaszedési jogról, valamint a (dézsmás) szőlők után az uradalom részére eddig járt szolgálati napszámokról. Az örökváltsági összeg egyharmadát 1863. december 1-ig; második harmadát 1864. december 1-ig; az utolsó harmadát 1865. december 1-ig kellett az uradalmi pénztárba befizetni. A pénz befizetését a hegyelöljárók garantálták, és kötelezték magukat, hogy a birtokosoktól a pénzt beszedik. A fizetési terminusok betartásáért a hegybirtokosság egyetemlegesen vállalta a felelősséget. Amennyiben elmaradás történik a fizetésben, az uradalomnak jogában áll (bírói út igénybevétele nélkül) a szőlősgazdák szabad vagyonából magát kártalanítani. Ezután a szőlők utáni adók és egyéb terhek a birtokosokat terhelték. Az örökváltsági szerződésben a szőlőhegyi letelepedést, lakásépítést megtiltották. A birtokosságot kötelezték, 74 BODROG 1966, 526-527. 75 FML Acta locorum. Antalhegy megváltása. A. 1855. 76 FML Acta locorum. Dézsmás szőlők megváltása. A. 1862. 217 T T
