Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor†: A zirci apátság előszállási uralma. II. rész: 1826 - 1896
volt. A zsellérek állatállománya csekély: 16 ló, 15 szarvasmarha. A zsellérek az uradalomtól szerződéses földet kaptak, amelyek után szolgálniok kellett. Ezt úri szolgáltatásnak nevezték.30 Vármegyei küldöttek jártak Előszálláson, akik a zselléreknek megmagyarázták, hogy az uradalomnak eddig fizetett szolgáltatások ezután is érvényesek, mivel a telkek nem úrbéres jellegűek. A zsellérek mozgalmának lecsendesítésére a hatóság felhasználta a megyei bizottmány előszállási tagját, Ihász György lelkészt is. 1848. április 16-án az uradalom Komiszár Ferenc, Bojás Mihály, Dobrovits István dunaföldvári lakosokkal kötött szerződést, akik vállalták, hogy az előszállási kerületben 27 nap alatt 130 munkással az őszi és tavaszi gabonát learatják. A velük kötött szerződés még tartalmazta, hogy „...az uradalom aratórész fejében az ősziből 12., a tavasziból 11. részt kiadni tartozik, megjegyezvén, hogy ha becsületes munkájok által teljes megelégedést nyernének, minden urasági száz kereszt után egy7 kereszt reáadás is fog kiszolgáltatni.” A negyvennyolcas idők az egész uradalomban nyugtalansággal teltek el, a falvakban és a majorokban gyakran megfordultak a katonák, akiket a lakosság segítségével élelmeztek. 1848. október 5-én a dunaföldvári felkelők vonultak Előszállásra, akik lovaiknak takarmányt, maguknak élelmet követeltek. Mivel az uradalom nem volt hajlandó a termények kiszolgáltatására, a dunaföldváriak azt erőszakkal szerezték meg: feltörték a magtárakat, behatoltak az uradalmi szérűskertekbe. A birtokkezelő a rablást meg akarta akadályozni, nehogy a dunaföldváriak példáját követve, a helybeli cselédség, a napszámosok és a zsellérek hasonló követelésekkel álljanak elő. A dunaföldváriak vezetői az uradalmi tisztet agyonlövéssel, leszúrással fenyegették, sőt pénzbeli támogatást is kértek tőle a nemzetőrség felszerelésére és az ellátásra. (A földváriak négy juhot kiválasztottak a nyájból, és ezzel a „zsákmánnyal” vonultak haza.) Másnap október 6-án a magyar tábor Seregélyesen állomásozott, ahová az uradalom 160 darab 4 fontos kenyeret szállított. A kenyeret ekkor még át tudták adni a csapatoknak, de a másnapi szállítmányt, melyet a mélykúti kasznár vitt Seregélyesre a „Roth népet lefegyverző seregünknek” (400 db 4 fontos kenyér, 10 és egynegyed akó bor, 30 db birka, 14 zsák krumpli) már nem tudták átadni, hanem az élelmiszert a vonuló csapat után Adonyba vitték, ahol gőzhajóba rakták, és így szállították el a katonai kincstárnak. A zsellérmozgalom 1849. március elején ismét fellángolt, most is arra hivatkozott az előszállási nép, hogy a dézsmát és a robotot törvény szüntette meg az egész országban, így ők sem hajlandók azt fizetni. Most is megismétlődött az 1848. évi áprilisi eset, amikor vármegyei tisztviselők az előszállási zselléreknek urbariális és majorsági földek, illetve ebből árendába adott parcellák közötti különbséget magyarázták, melyet meg is értettek, és látszólag a mozgalom elcsitult.31 Az uradalomtól a császári sereg tisztjei is megkövetelték az élelmezést. 1849. augusztus 20-án Nugent táborába 90 akó bort, 25 öl fát, 100 mázsa szénát, 500 mázsa szalmát szolgáltattak ki, majd a Komárom megyei Igmándra, a Klapka által védett Komárom ostromára összevont osztrák csapatoknak 900 részlet zabot, 900 részlet kenyeret, 675 részlet szénát és 31 db szarvasmarhát szállítottak. Az uradalom az osztrákok által követelt élelmiszert és a takarmányt soknak tartotta. Ez túlzott mennyiség volt, összehasonlítva a forradalmi magyar sereg által igénybevett porciókkal. Ehhez még hozzá kellett számítani 1000 pozsonyi mérő zabot, 10 ökröt, 50 akó bort, 30 öl fát, 600 mázsa szénát, melyet 1849 áprilisában a horvát seregnek adtak.32 Egyébként az uradalom, a környező falvak és a hatalmas pusztaságok módot nyújtottak arra, hogy a forradalmi seregek e tájon gyülekezzenek, illetve vesztes csaták után a katonák itt bujdossanak. Erre hívta fel a figyelmet Székesfehérvár város osztrák katonai parancsnoka, aki 1849. július 24-én jelentette a Pesten tartózkodó hadsereg főparancsnokságának, hogy Dunapentelén, Előszálláson, Herczegfalván és a környező vidékeken ismeretlen számban magyar huszárok tartózkodnak, akik Székesfehérvár elleni támadása várható. Biztos forrásokra hivatkozva utalt arra, hogy a huszárok július 24-én déli 12 óráig Sárosd mezővárost elérték.33 Rezutsek Antal apát, 1858-1878 Villax apát halála után a második káptalani gyűlésen Rezutsek Antalt választották apáttá. Az első gyűlésen (1858. március 4.) a jelöltek közül Bula Theophil kapta a többségi szavazatot. Bulát azonban (renitens magatartása miatt) a világi hatóság nem fogadta el. így7 került sor a második gyűlésre, amelyre a prágai érsek nem jött el, maga helyett a veszprémi püspököt küldte, aki királyi biztosi minőségben volt jelen. A tisztségre a három jelölt: Rezutsek Antal, Simon Róbert, és újból szerepelt Bula Theophil. A második gyűlésen, 1858. augusztus 17-én a regens prior, Rezutsek Antal kapott többségi szavazatot. (Rezutsek 1795-ben Gyöngyös városban született, egri diák volt. 1829—1853 között 30 FML A Fejér megyei Főszámvevőség iratai. A. 1846, 1847. 31 FML A Fejér megyei Bizottmány iratai. A. 1848. Nr. 1307., 1615. 32 FML Fejér megye adószedőjének iratai. A. 1849. Nr. 600.; FML Fejér megye királyi biztosának iratai. A. 1849. Nr. 164. 33 FMI. Történeti adattár. Herczegfalva. A. 1846, 1847, 1848, 1849. 205
