Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor†: A zirci apátság előszállási uralma. II. rész: 1826 - 1896
vétség miatt (a nemzetőrségi toborzók megtámadása) csukatott le. Gaál Eduárd, királyi biztos a herczegfalviakat magához rendelte, s közölte velük, hogy a börtönből kiszabadulnak, és a bírói zár alá helyezett vagyonukat visszakapják. (A herczegfalvi renitenskedőket még a bizottmány tartóztatta le, és Székesfehérvárra, a megyei börtönbe zárta 1848 őszén. A császári királyi biztos feladatának tekintette azon herczegfalvi egyének kiszabadítását, akik szembeszálltak a forradalommal.) 1849. február 14-én Petrisevich császári ezredes jelentette Székesfehérvárról, hogy Fejér megye területén még mindig vannak felkelők, s a nép lefegyverzése csak katonai segédlettel történhet. Az eddigi eseményekből arra a következtetésre jutott, hogy a járási és a községi bíróságok a fegyverek elkobzását, általában a fegyveres alakulatok felszámolását nem képesek végrehajtani. Az újonnan megalakított községi elöljáróságok sem tudtak katonai védelem híján eredményesen működni. Az ezredes intézkedett, hogy Herczegfalvára, Adonyba, Rácalmásra, Dunapentelére megszállási célból csapatokat küldjenek. Falkenhayn császári tábornok sietve jelentette Székesfehérvárról a császárikirályi főparancsnokságnak Budára, hogy magyar huszárok tartózkodtak Flerczegfalván.27 1849. április 22-én a császári parancsnokság Bernátkúton és Mélykúton lovasságot állomásoztatott. E napon 120 mérő zab kiszolgáltatására szólították fel az uradalmat. A levélből az tűnik ki, hogy a két pusztán zabot nem találtak, ezért a parancsnokság fenyegetőleg írta a nem létező „elöljáróságnak”: ha a zabot nem kapják meg, abban az esetben a lovasságot a magtárhoz fogják vezényelni. A császári déli hadsereg polgári élelmezési királyi biztosa Adonyból, a főhadiszállásról 1849. április 26-án nyílt rendeletet intézett az uradalom gazdasági tisztségéhez, melyben felszólította, hogy másnap reggel 6 órára az uradalom és a herczegfalvi szekeresek a Dunapentele alatt táborozó hadsereg számára 600 pozsonyi mérő zabot, 30 öl fát, 50 akó bort, 10 vágóökröt szállítsanak. A királyi biztos és Kovacsevich őrnagy a szállítás elmaradása esetén súlyos büntetést helyezett kilátásba a gazdasági tisztség embereinek. A császári csapatokat a tavaszi hadjárat idején kiszorították Dunántúlnak erről a tájáról. A szabadságharc leveréséig Fejér vármegyében és a községekben a forradalmi rezsim hívei kormányoztak. 1849-ben Kokasdon herczegfalvi aratógazdák vezették a munkákat. A szerződést 1849. április 20-án kötötték meg Előszálláson, az uradalmi kormányzóságon az aratógazdák: Czinner Jakab, Kaizer József, Fóber György, Kaizer Ferenc. A szerződésből kiderült, hogy az aratórész az őszi gabonából a 12. a tavasziból pedig all. kereszt volt. A Kokasdra fogadott aratók száma 80; ebből 40 férfi kaszás, 40 pedig kettőző. Az aratógazdák Kokasdra részben Dunapenteléről, részben pedig Flerczegfalváról fogadtak aratókat. Ide szállították az uradalom szekerei a kinyomtatott gabonából a szemesterményt. Az uradalom a szerződés megváltoztatását nem engedélyezte. Ezért a szerződéskötés alkalmából olyan pontot is beillesztettek, amely a szerződést megváltoztatni kívánó felet pénz lefizetésére kötelezte. 1849. március 8-án Nagyvenyimen kötött aratási szerződés szerint Stadler Mihály, Fett Mihály, Neiczler Adám, Virág Miklós, Birkner Ferenc, Videman József, Endrész János herczegfalvi lakok beleegyezésüket adták abba, hogy szerződésszegés esetén 200 ezüstforintot fizetnek az uradalomnak. A magyar hadsereg ugyancsak élelemszolgáltatást kívánt az uradalomtól. 1849. május 6-án a tábori ügynök megbízta az elöljáróságot, hogy a „helyben lakó tisztelendő uraktól foglaljon le az elöljáróság 8 ezer részlet szénát, 8 ezer porció zabot, 2 ezer kenyeret”. Ezt a mennyiséget 7-én a magyar hadsereg táborába szállítsák el az uradalom szekeresei. A tábor ekkor Budán, a Svábhegyen volt. A magyar hadsereg tábori biztosa az élelmiszerekért és a takarmányért azonnali kárpódást ígért. Ugyanakkor a császári déli hadsereg egységei az élelemért és a takarmányért csak nyugtát adtak, melyben elismerték azok átvételét.28 1849. május 16-án összeült megyei bizottmányban Herczegfalváról Kolossváry Adám, Salamon Miklós közbirtokosok, továbbá a jegyző és a bíró jelentek meg. Dunaföldvárról 1849. augusztus 19-én császári tiszt nyílt rendelettel értesítette az uradalmat, hogy másnap, 20-án délután 4 óráig, a császári katonaság ellátására az uradalomból élelmiszert, takarmányt, tűzifát állítsák ki: 25 öl tűzifa, 300 mérő zab, 1000 porció széna, 500 porció szalma, 85 akó bor. Utasították még az uradalmi tiszteket, hogy mintegy 200 császári katonatiszt is érkezik a katonasággal, akiknek ellátására „tisztességes úri ételek és italok” kíván tatnak.29 Ezek a szabadságharc végnapjai voltak Flerczegfalván. Nyugtalanság a pusztai nép körében, 1848—1849 1848 áprilisában elterjedt a hír, hogy az országgyűlésen kimondták az úrbéres terhek eltörlését; ennek hatására az előszállási zsellérek követelték szolgáltatásaik megszüntetését. Az 1846-1847. katonai évben 9 zsellércsalád élt Előszálláson, akiknek kilenc harmadosztályú háza volt. A zsellérek úrbéres telkekkel nem rendelkeztek, szőlejük sem 27 FML Történeti adattár. Herczegfalva. A. 1848. 28 FML Acta locorum. Herczegfalva. A. 1849. máj. 6. 29 FML A Fejér megyei Bizottmány iratai. A. 1849. május 6., aug. 204
