Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében
Demeter Zsófia: Regi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében Zichy-ház előtt a járdánál, vág)7 a Püspökkút helyén álljon-e a szobor. Itt érdemes megjegyezni, hogy a papírmaséból készített, kasírozott szobormakett használata nem volt már újdonság, hiszen a Wathay-szobor tervezésekor 1935-ben is ilyet használtak. A szoborállítás ügye a kisgyűlés előtt kavart vitákat. A kormány 80 ezer pengős költségvállalását megnyugodva fogadták, de most az elhelyezés miatt támadt vita. Freud Manó bankigazgató joggal vetette fel, hogy a szobor számára kiszemelt hely, Bor)7 Jenő Püspökkútjának a helye nem felel meg, mert akkor csak az lenne a szerepe, hogy a kocsik kerülgessék. Van is ebben a megjegyzésben igazság, hiszen ekkor még balra hajts volt, az európai gyakorlatnak megfelelő jobbkéz-szabályt csak 1941-ben vezették be Magyarországon. A szoborbizottság számára a kulisszát végül is az Operaház műszaki osztálya készítette el, és az első próbát 1937. április 27-én tartották Tolnay Béla scenikai főnök irányításával. Erre az időpontra az 1928-ban felállított Püspökkutat lebontották és elszállították. A kulisszát ennek helyén állították fel, s a bizottság ezt a helyet, a Városház tér Rákóczi úti torkolatát választotta. Ettől függetlenül október 30-án ismét útra kelt a kulissza, a Városház tér több pontján megnézték, de nagyon bölcsen úgy határoztak, hogy a romkert ásatásai teljes befejezéséig nem döntenek: „mert nincsen kizárva, hogy a szobrot esetíeg itt állítják fel”, tehát az ásatásoknál.340 Jellemző, hogy az 1938-ra tervezett székesfehérvári diáktúrák céljára készült, 1938 tavaszán kiadott vezető a Városháza terén állónak említi a Szent István-szobrot, holott az akkor még sehol sem állt. Marosi Arnold, a múzeum nagy tekintélyű igazgatója az ásatási területen való szoborállítást lehetedennek, a Zichy ligetit helytelennek, a Városház térit (a Felmayer-ház előtt) lehetségesnek tartotta, de ideálisnak csak azt, ha a Megyeháza előtti téren állítják fel. Az új javaslatot Hóman Bálint megfontolandónak ítélve, bizottság kiküldését határozta el. Hamarosan a művész is bemutatta a szobor teljes nagyságú gipszmodelljét. A bizottság, mely 35 tagból állott, június 20-án minden szóba jöhető helyszínen felállíttatta a kulisszát. Ennek alapján a Vármegyeháza előtti tér mellett döntöttek úgy, hogy leszögezték: a szobor mögötti platánfát nem szabad kivágni, csupán az emlékmű előtti akácfák eshetnek áldozatul. Ezzel a Szent István-szobor révbe ért volna, azonban tudjuk, hogy a 10-es huszárok már ezelőtt ide tervezték régi szobruk helyére az újat, Pátzay alkotását. Újabb és nehéz tárgyalások kezdődtek tehát, és persze újabb kulissza, immár a huszáremlék makettjével, míg végül a két szobor helyet cserélt. Még szerencse, hogy felállításuk előtt! A 10-es huszárezred szoborbizottsága nevében a hozzájárulást Toepke Erik nyugalmazott ezredes adta meg. Moiret Ödön Nagy Lajos király-szobra is szinte az utolsó percben került mai helyére. Az új város alkotói, mérnökök, politikusok és hivatalnokok azon voltak, hogy munkájuk eredményét országnakvilágnak megmutassák: a jól szervezett, felemelő rendezvényeken olykor több turista jelent meg, mint a város lakossága. Az érdeklődők befogadására és szórakoztatására alkalmas épületeket alakítottak ki. A korszak végén, a II. világháború előestéjén Székesfehérvárt „minta törvényhatóságként” emlegették. Polgármesteréről pedig már 1937-ben így fogalmaztak a Magyar Városok és Vármegyék monográfiája Schneider Miklós — Dr. Juhász Viktor által írott Fejér vármegye című kötetében: „Az ősi koronázó város trónusában még nem ült olyan népszerű ember, mint Csitáry Emil dr., akit az egész ország a polgármesterek mintaképének tekint.”341 Az építkezések és rendezvények a városiaknak munkaalkalmat jelentettek. Még a legelesettebbek is találtak maguknak ínségmunka-akciót. Hosszú távon pedig a nagyipari fejlesztések jelentettek munkalehetőséget. Nagyipari beruházások a II. világháborút előkészítő győri hadiipari program keretében valósultak meg. A három nagy ipari létesítmény mindegyike a Csitáry-féle jó társadalmi és kormányzati támogatottságnak volt köszönhető, de mindez nem lett volna elég, ha nincs mellette a város fekvése által kínált stratégiai szempont, illetve nem lett volna alapként megoldható az energiaellátás. Fontos előfeltétel volt a meglévő, repüléssel összefüggő, s folyamatosan fejlesztett beruházások együttese a Sóstón, a Táci úti repülőtéren, Börgöndön és Kisfaludon. Most végre előnyös volt a város számára a főváros közelsége: jó szállítási, logisztikai kapcsolatrendszere, amelyet most már a repülésben és a hírközlésben betöltött szerepe is erősített. 1939-ben kezdődött el a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. beruházása 23 katasztrális hold területen. Fő részvényese Weiss Manfréd, illetve Brázay Kálmán volt. A gyár telepítésekor az óvóhelynek ígérkező öregheg)! pincerendszert is figyelembe vették. A gyárat a háborús konjunktúra miatt állandóan bővítették: már az első évben 60 katasztrális holddal. A gyártelep közműellátását a város biztosította. A termelés 1939-ben a gyutacsgyártással indult. 1941-ben a városvezetés örömmel vette tudomásul az Alumínium Félkész Arugyár Rt létesítését. A telepítők szerint a város mellett szólt, hogy a vezetés élénk érdeklődést mutatott. Az alumíniumgyár létesítésének nyilvánvaló alapját a Gánt határában föltárt bauxit, fogadóbázisát pedig a magyar-német repülőgépprogram igénye jelentette.342 í*1 SZÉKESFEHÉRVÁRI FRISS ÚJSÁG 1937. október 31. SCHNEIDER-JUHÁSZ 1937, 295. 3« HORVÁTH Tamás szerk. 2001, 68. 85
