Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Közlemények - Brauer-Benke József: A tambura hangszertípus történeti áttekintése
Brauer-Benke József: A tambura hangs^ertípus történeti áttekintése számadásokban 1622-ben Tamburás Miklós, 1625-ben Tomborás Albert vag}T a debreceni tanács egy 1627-es jegyzőkönyvében szereplő Andreas Szabo alias Tamburás.43 Azonban amint arra a magyar nyelv történeti-etimológiai szótára rámutat, már a 19. század elejéről is adatolható, hogy a tambura,/tombora/timbora alakok citera típusú hangszereket is jelölhettek.44 , A 16—17. századi adatok figyelembevételével a tambura közvetlen töröktől való átvétele valószínűsíthető, mert Magyarország törökök által megszállt területén járt külföldi utazók leírásaiban és rajzaiban rendszeresen törökök játszottak a hosszú nyakú lantféle hangszeren.45 Az oszmán-török hódítás számos kultúrelemet meghonosított a Balkánon és Magyarországon is. Mivel a tambura szó legkorábbi adatolható megjelenése a 16. század végére és éppen egy török zenészhez köthető, a hangszertípus magyarországi megjelenésével kapcsolatban mindenképpen számolni kell az oszmán-török hatással. Ikonográfiái szempontból egyetlen a 17. századból ismert adatunk a gyöngyöspatai plébániatemplom 1653-ban készült mellékoltárán látható, amelyen eg}' angyalka játszik egy hosszú nyakú lanttípuson. Azonban az oltár valószínűsíthetően Eszak-Magyarországon készült, ebből kifolyólag kétséges, hogy valóban a törökök által használhatott hangszertípus ábrázolásáról lenne szó, mert a 17. századi észak-magyarországi késő barokk oltárábrázolások nyugati, sőt északnyugati stílust követnek.46 A tambura hangszertípus magyar nyelvterületen Tolna, Baranya, Bács-Kiskun és Csongrád megyékben volt a legismertebb. Ezen túlmenően Fejér, Pest, Szabolcs-Szatmár- Bereg és Békés megyékből is adatolható a hangszertípus szórvány elterjedése.47 Valószínűleg a horvát és boszniai területekről elvándorló burgenlandi vág}' gradistyei horvátok által jelenhetett meg a tambura a Felsőőrvidéken.48 A volt Jugoszlávia hangszereinek térbeli elterjedését bemutató atlasz adatai szintén azt igazolják, hogy a tamburák horvát és boszniai területeken népszerű hangszerek, míg a vegyes lakosságú Vajdaságot nem számolva, a szerbek és a macedónok által lakott területekről nem is adatolható a hangszertípus.49 A magyarországi tamburák morfológiai jellemzőinek vizsgálata és elnevezése szintén arra mutat, hogy a népi hangszerkultúrában fennmaradt hangszertípus elterjedésében a török hatás mellett a délszláv közvetítés lehetőségével is számolni kell. A tamburazenekar hangszerei felépítésükben különböznek a régiesebb facsapos tamburáktól, mert a hangszertestük lapos vág}' gömbölyített. Ezzel szemben a facsapos tamburák hangszerteste oldalnézetből tompaszögű.50 Ez a hangszertestforma az iráni tanbúr és a török sa% régebbi típusain figyelhető meg, illetve a régi típusú facsapos tamburák vagy scpmica tamburák jellemzője, amely délszláv terminus ’magányos tamburát’ jelent.51 A s^amica tambura elnevezést magyar nyelvterületen is használják, de nem kizárólag a facsapos tamburákra, mert olykor a tamburazenekarok lapos hátú, modernizált, fémkulcsokkal ellátott ún. gépes tamburáit is ezzel az elnevezéssel illetik, ami arra utal, hogy a s^amica tambura jelent meg korábban, és az elnevezés átkerült a később megjelenő tamburatípusokra. Szintén keleti hatást mutat a tamburák körte alakú hangszerteste, amely a keleti hosszú nyakú lantok és a szintén keleti eredetű délszláv vonós lantok, a gus^lák jellemző hangszertest formája.52 Az újabb tamburák ovális hangszerteste valószínűsíthetően olasz hatásra alakult ki, amely főleg az A-basszprím tamburák mandolinforma hangszertestén figyelhető meg.53 Szintén nyugati hatást tükröz a prím és a basszprím tamburák hegedű formájú hangszerteste.54 (14. kép) A régi típusú facsapos tamburáknál a nyakon nincs fogólap és az acélhúrból vágott érintők, közvetlenül a hangszernyakba vannak beleerősítve. A facsapos tamburák azért is fennmaradhattak, mert gyorsabban fel lehetett őket hangolni, viszont hamarabb szükség volt az újrahangolásra. A régi típusú prímtambura és a tereként használt prím hangszerteste ovális alakú, és mivel a hosszú nyakkal együtt átlagos hossza 500 mm volt, ezért egy fából faragták ki. Mivel az A-basszprím, az E-basszprím, a tamburacselló és a kontratambura hangszerteste és nyakhossza eléri az átlag 700-1000 mm-t, ezeket már nem lehet egy fából kifaragni, hanem külön készül a hangszertest és a nyak. Ez utóbbiak hangszerteste formáját tekintve gitárforma, de Baján a basszprím néha lantformájú testtel is előfordult.55 A tamburákon elvileg négy húr van, de a gyakorlatban csak a tamburabőgüh található négy húr, mert a többi típuson az első húr mindig meg van kettőzve, ami jóval erősebb, színesebb hangzást eredményez. Előfordul, hogy a bass^prímen, a kontrán és a « TAKÁTS 1926,48. 44 TESz I. 1967, 835. 45 TESz I. 1967, 49. 46 BARANYAI 1975, 328.16. kép 47 Szent István Király Múzeum: Perkáta, ltsz. 70.71.1, ltsz. 95.1.1; Néprajzi Múzeum: Abony, ltsz. 89.19.1, ltsz. 89.19.2, ltsz. 90.50.1, Nyíregyháza, ltsz. 81.78.1; Erkel Ferenc Múzeum: Gyula, ltsz. 61.132.1, ltsz. 61. 134.1, ltsz. 61. 137.1. 48 Göcseji Falumúzeum: Lendvajakabfa, ltsz. 69.3.2. 49 KOBOLA 1975,45. 50 Erkel Ferenc Múzeum: Gyula, ltsz. 61.137.1; Kanizsai Dorottya Múzeum: Mohács, ltsz. 81.1.56, Janus Pannonius Múzeum: Pécs, ltsz. 63.122.7. 51 SIROLA 1943,117. 52 Kanizsai Dorottya Múzeum: Mohács, ltsz. 54.421.1, ltsz. 55.26.1, ltsz. 76.42.1; Móra Ferenc Múzeum: Szeged, ltsz. 50.638.1. 53 Kanizsai Dorottya Múzeum: Mohács, ltsz. 86.24.1; Kiskun Múzeum: Kiskunfélegyháza ltsz. 82.36.1. 54 Erkel Ferenc Múzeum: Gyula, ltsz. 61.132.1, ltsz. 64.134.1, Kiskun Múzeum: Kiskunfélegyháza, ltsz. 82.98.1, Kanizsai Dorottya Múzeum: Mohács, ltsz. 77.58.93, ltsz. 76.42.2; Móra Ferenc Múzeum: Tápé, ltsz. 61.132.1. 53 VOLL Y 1964,14. 346 T
