Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Közlemények - Brauer-Benke József: A tambura hangszertípus történeti áttekintése
Brauer-Benke József: A tambura hangs^ertípus történeti áttekintése csellón a többi húrt is megkettőzik. A tamburabőgőt két oktáwal mélyebbre hangolják, mint a bass^prím tamburákat A tamburabőgöt gyári bőgőből alakítják át, mert eltérően a többi tamburatípustól, nem tudják házilag elkészíteni. Mivel a tamburabőgót pengetős hangszerként alkalmazzák, nincs szükség a vonós hangszerekre jellemző lélekre. Ezenkívül az eltérő játéktechnika miatt a húrtartó láb jóval kisebb, és a fogólapot is felkottázzák, azaz érintőkkel látják el, eltérően a vonósként használt kis- és nagybőgőtői. A nagyobb testű tamburákban, mint amilyen a cselló és a brács tambura vagy a tamburabőgö a hangszertestbe még tartógerendákat is beleépítenek a hangszertestre ható nyomó- és húzóerők ellensúlyozására. A tartógerendákat különböző helyekre építik be a hangszer készítői, de semmiképp nem kerülhetnek például a húrtartó láb alá, mert az negatív irányba befolyásolná a hangszer akusztikai tulajdonságait. A tamburáknak, eltérően a gitártól, mozgatható a húrtartó lábuk, mert a hangolásnál üresen megpendítve az E húrt a húrtartó lábat felfelé vág}' lefelé mozdítják a fedőlapon, hogy tiszta oktávot kapjanak. A tamburát szaruból vagy újabban műanyagból készült plektrummal pengetik. A tamburabőgőnél a hüvelykujjra játék közben egy bőrvédőt tesznek és a citera játéktól eltérően az erős pendítés a hüvelykujj felől történik. A Pest megyei Makádon a házi készítésű tamburákat is a gyári hangszerek formáját utánozva készítik. Kétféle formát alkalmaznak a hegedű és a „kábák”, vagyis gömbölyű hangszertestűt. A pest megyei Tökölön élő bunyevácokhoz a Bácskából és Szerbiából kerültek a tamburák. A hangszertípus a délszláv disznókereskedők által terjedt el, akik a kőbányai sertéshizlaldára jártak és hozták magukkal a tamburákat. A tököli tamburák a pomázi tamburákhoz hasonlóan voltak hangolva, de eltértek a jugoszláv tamburáktól.56 A Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumának leírásai alapján a 20. században, ha nem is kizárólagosan, de jellemzően a délszláv népcsoportokhoz tartozók használták a tamburát Magyarországon.57 A Fejér megyei Opentelén az 1950-es években már magyarok a tamburások, de van köztük szerb is, akitől a rácnótákat tanulták.58 De arra is van példa, hogy a magyar tamburazenekarok adaptálták a hangszereket a saját népi kultúrájukhoz. A Pest megyei Makádon 1897 tavaszán alakult az első tamburabanda. Kecelből érkezett aratók hozták magukkal a hangszereiket, és azok annyira tetszettek a makádiaknak, hogy a keceliek vezetőjétől kezdtek el tanulni. Alkalmanként a Pest megyei lóréviek is muzsikáltak velük, de ezt nem nagyon szerették a makádiak, mert a „muzsikában is olyan rác volt a kiejtésük... A keceli karmester tökéletes magyar ember volt”. A vidéket járó makádi tamburabanda repertoárja igény szerint csárdás, mars, németes, polka és valcer volt.59 * 61 A szőregi tamburazenekar (tökcitorások) az első világháború végén alakultak a cigányzenekarok mintájára és ebből kifolyólag a repertoárjuk is a cigányzenéből ismert műdalokból, és nem a régi paraszti hagyomány dallamaiból álltak.60 61 A bajai tamburások valószínűsíthetően szintén a cigányzenekarok mintájára alakultak, legalábbis ez feltételezhető a hangszereik elnevezéséből, úm. prímtambura, terctambura, kontra, cselló, tamburabőgö.A A szegedi tambura, helyi elnevezéssel fókrítura a szerb hajósok vagy betelepülők által került a városba. A Szegeden nagy számban dolgozó szerbek jellegzetes hangszere volt, de a magyarok nem használták. Viszont Rábén, Szőregen, Kübekházán, Csókán, Jázován és Tordán a szomszédos szerbek hatására alakultak tamburabandák.62 Ökrös László szerint a tamburajátékra jellemző, gyors, rezgő plektrummozgás, amely tremolószerű hangképzést eredményez, megegyezik az olasz mandolin (egyéb elnevezései: mandola, bandora) játékmódjával, ezért a perzsa—arab eredet és délszláv közvetítés mellett számolni kell egy francia—olasz nyoigati hatással is.63 A tamburabandák kialakulását illetően több, olykor még önmagának is ellentmondó elmélet született. Volly István szerint a horvátok és a szerbek a tamburát keleti módon, csupán magában az ének mellé használták kíséretül, és a tamburabandák magyar nyelvterületen alakultak ki és onnan terjedtek a Balkán felé.64 Sirola szerint a tamburabandák horvát nyelvterületen alakultak ki, annak ellenére, hogy azt is kiemeli, miszerint a horvátság területére a 19. század elején hatol be a tambura a Szerémség és Kelet-Szlavónia területéről, mégpedig mindjárt zenekari együttes, azaz tamburabanda formájában.65 A tamburaegyüttesek Sárosi szerint is Horvátország és Szerbia területén alakulhattak ki a 19. században a cigánybandák, illetve a rézfúvós együttesek mintájára, de nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a tambura a 17. században akár közvetlenül a töröktől is átvételre kerülhetett.66 Összességében a rendelkezésre álló adatok áttekintése arra enged következtetni, hogy a 15-17. században egyfelől Dalmácia irányából a Balkán nyoigati részén és a magyar nyelvterület déli részén terjedt el a hosszú nyakú tambura 56 DEISINGER 1952b, 4-7. 5’ DEISINGER 1952b 4-7.; DEISINGER 1953,16.; DEISINGER 1952c, 4.; DEISINGER 1952a, 5-6.; SOLYMOSSY 1953,15. » DEISINGER 1952a, 5-6. 59 KOLOSSÁ 1942, 26. «' ÖKRÖS 1948,145-146. 61 VOLLY 1964,10. 62 PAKSA 1980, 592-593. « ÖKRÖS 1946, 149. 64 VOLLY 1964, 25. « SIROLA 1937,117-118. “ SÁROSI 1998, 48. 347
