Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Közlemények - Brauer-Benke József: A tambura hangszertípus történeti áttekintése
Brauer-Benke Józsefi A tambura bangs^ertípus történeti áttekintése 8. századi falfestményen a jordániai Quseir Amrában.14 (6. kép) A perzsa al-Fárábí 950-ben két típusát írja le a tunbúr elnevezésű népi lantnak, úm. a tunbúr húrás^ání és eg}' másik sokkal régebbi típus, a tunbúr al-mi^ání, amelyet „pogány skálára” hangoltak.15 Ez utóbbi volt az ún. püthagoraszi hangolás, amely a szamoszi Püthagorasz (Kr. e. 582—496) délitáliai görög filozófusra és a tanítványai által használt püthagoreus hangrendszerre utal, akik minden hangot a kvintből vezettek le, és ez volt az ún.„szférák zenéje”. India északnyugati részén Gandhárában (Káfir-kot) a 2—3. században, görög hatás folytán terjedtek el a körte formájú hangszertesttel rendelkező hosszú nyakú lantok, amelyek a délkeletindiai Nágárdzsunakonda és Amarávatí 2. századi szoborábrázolásai között szintén fellelhetőek.16 (7. kép) Ezért egyfelől az sem kizárt, hogy az akkád, babiloni és kasszita vékony hangszernyakú lantok maradtak fenn, és perzsa közvetítéssel jutottak el az ókori görögökhöz. De az sem kizárható, hogy azoktól függetlenül, a monochordból alakulhattak ki az ókori görög, szélesebb hangszernyakkal rendelkező hosszú nyakú lanttípusok. Ez utóbbit látszik alátámasztani al-Fárábí megjegyzése, aki a valószínűsíthetően ókori görög eredetű tunbúr al-mi^ání típust sokkal régebbinek tartja.17 Az ókori mezopotámiai kultúrákból a Kr. e. 3—2 évezred időszakából adatolható vékonyabb, hosszú nyakú lantok valószínűsíthetően az ókori egyiptomi és a hettita kultúrák által közvetítve az ókori és középkori horezmi kultúrákban, illetve a területen élő belső-ázsiai nomád népcsoportok körében maradhattak fenn.18 A régészeti adatok szintén azt mutatják, hogy az 1—3. századi horezmi kultúrából származó terrakotta figurák hosszú nyakú lanttípusa a kazak dombra hangszertípussal rokonítható.19 A belső-ázsiai hangszerábrázolások között a legkorábbi adat, ami a perzsa hosszú nyakú lanttípussal, a tanbúiral kapcsolatba hozható, eg}' a tatárföldi Alkinoból előkerült 5-6. századra datálható ezüsttál, ahol egy hosszú nyakú lanttípuson játszó zenész látható.20 (8. kép) A pártus-baktriai kultúrára jellemző díszítő motívumok arra engednek következtetni, hogy az ezüsttál Belső-Ázsiából került a térségbe. Az alkinoi ezüsttál hosszú nyakú lantábrázolása valószínűsíthetően a perzsa tanbúrr-A azonosítható, amely így a hangszertípus legkorábbi ábrázolásának tekinthető.21 Az etimológiai vizsgálatok szintén kimutatták a görög pandura és a perzsa tanbúr kapcsolatát, mert már Sachs felvetette annak lehetőségét, hogy a perzsa tanbúr hangszerelnevezés a görög pandúr lanttípus elnevezésének a metatézise lehet, amely elnevezések az őszét fándur hangszernévvel is rokoníthatók.22 Az etimológiai vizsgálatok alapján annak lehetősége is felmerült, hogy a tanbúr a görög pandura (amelyből a középkorban alakult ki a francia és az olasz mandurd) elnevezésen át egészen a sumér pan-tur (’kis-íj’) hangszernévig nyomon követhető, mert a hangszertípus az íjhárfákból alakult ki, és a sumér pan-tur elnevezés második tagja szintén fennmaradt a perzsa eredetű egész Belső- Ázsiában ismert tar elnevezésű hosszú nyakú lantoknál, és ennek alapján a sumér pan-tur elnevezésből lehetne származtatni a perzsa tanbur, a görög pandúr, az örmény pandir, a grúz panturi, az őszét fandry, hosszú nyakú lant elnevezéseket.23 Nem valószínű azonban, hogy a hosszú nyakú lanttípus, a pandura története a sumér pan-tur (’kis íj") hangszertípus irányába mutatna, mert a hosszú nyakú lantok akkád elnevezése az inu, illetve a sumér elnevezése szintén ismert az Ur város harmadik dinasztiájának időszakából származó Sulgi-himnuszból, ahol gudi az elnevezése.24 Összességében látni kell, hogy a tambura elnevezés kapcsán látszólag nagyon hasonló és változataiban formailag analóg elnevezések is számba jöhetnek, amelyek különböző húros hangszertípusokat jelölhetnek. így a tanbúr (tanbur; tambúr, s%á%) elnevezés egy, a Közel-Keleten és Belső-Azsiában elterjedt, hosszú, vékony nyakú lanttípust takar, míg a tanbúra (tambúra, tanbúr; fumbura stb.) változatok a Masrik régióban (Eszak-Afrika nyugati része és a Közel-Kelet) elterjedt edényes líratípust jelölnek és a tambúrá (tambúrí, tampúrí, tánpúrá) alakok főleg az Indiában elterjedt széles nyakú és nem ritkán rezgőhúrokkal is ellátott, hosszú nyakú lantokat jelölnek.25 Ibn Gaibi 1435-ben leír eg}' kéthúros, körteformájú hangszertesttel rendelkező tunbúr-i sirvinán elnevezésű típust, illetve szintén a 15. században jelenik meg a két vág}' három húros tunbura turkí.26 * A 15. századi elnevezésekhez hasonlóan a recens néprajzi analógiák is azt bizonyítják, hogy a belső-ázsiai hosszú nyakú tunbúr-ral morfológiailag és etimológiailag rokonítható hosszú nyakú lanttípusok eltérő funkcióban használt, morfológiailag is különböző típusokat takarnak. A recens anyagban a 8 húros, nem rögzített érintős, hosszú nyakú, török tanbur és a 4 húros, érintő nélküli, 14 FARMER 1966,32. 15 FARMER 1966,194. 16 KAUFMANN 1981,100., 114., 140. 17 FARMER 1966,194. 18 CAMPBELL 1968, 33. 19 SADOKOV 1969,34. 20 KAROMATOV-MESKERIS-VYZGO 1987, 62-63. 21 KAROMATOV-MESKERIS-VYZGO 1987, 62-63. 22 SACHS 1913,137., 375. 23 GALPIN 1937,35. 24 RASHID 1984, 62., 92. 25 NGDMI 1984, 514-515., 519-520. 26 FARMER 1966,195. 344 T
