Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Haraszty István köszöntése - Zákányi Péter: Haraszty István Székesfehérváron felállított szökőkút-mobilja mint rendszerváltás-reprezentáció
Zákányi Péter: Harasztÿ István Székesfehérváron felállított szpkőkút-mobilja mint rendszerváltás-reprezentáció egyeztetésre kérte.84 A képviselő egyik érve a következő: „Javaslatomat - konkrétan azt, hogy a MOBIL az Ön beleegyezésével(l) a Technika Háza előtti térre kerüljön — a Közgyűlés 23 fővel, tehát több mint kétharmados többséggel támogatta.”85 Szakmai jellegű érvei közül kettőt érdemes kiemelni. Az egyik szerint a Bartók Béla tér „kicsi, s a város vérkeringéséből is kiesik”. A másik szerint a Technika Háza „építészetileg a város legszebb modern épülete. Ezért is gondoltam arra, hogy az [...] alkotás méltó helyet találna itt a Technika Háza előtti téren.” Utóbbi érvben azt a népszerű gondolatot fedezhetjük fel, amely szerint a modern, kortárs alkotásoknak modern környezetben a helyük. A Technika Háza előtti tér lehetősége a sajtóig nem jutott el. Nem zárható ki Kovács Péter felvetése,86 amely szerint a képviselő lobbijában a körzet érdekeinek képviseletén túl (a szoborállítással a Technika Háza előtti tér is megújulhatna, amelyre különben nem volt remény, erről is ír Lórodi) egy olyan szándék is testet öltött, hogy a szobor ne a Bartók Béla térre kerüljön. Közben a közgyűlés napjára volt kitűzve a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakvéleményét megelőző egyeztetés a Bartók Béla térről (Harasztÿ műtermében), ahol arról is megegyeztek, hogy 1992. május 18-án helykitűzésre kerül sor Székesfehérváron.87 Deák május 18-án még reménykedett benne, hogy a szoboravató 1992. augusztus 20-án megtartható lesz. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakvéleménye (1992. május 21 -i keltezéssel) a művész, a megrendelő és a várost képviselő személy (a Művelődési Osztály munkatársa) egyetértéséből fakadóan formalitás volt csupán, a szakvélemény érvei már ismertek: „Megismerve a tervet és a készülő művet a szakértők egyértelműen a Bartók Béla teret javasolják, ahol a működéshez szükséges technikai feltételek is megteremthetők.”88 Ha megnézzük a szobor elhelyezésének helyszínrajzát {14. kép), azt láthatjuk, hogy az egykori Kultúrház épületének hangsúlyos kőhomlokzata mint monumentális díszlet húzódik meg a szobor mögött, a padok pedig — mint afféle nézőtér — a tér közepén kaptak helyet. Ez a színházi alaphelyzet a Kultúrház markáns és szimmetrikus homlokzatából és az ahhoz kapcsolódó, adott méretű és elhelyezkedésű medencéből vezethető le. A Haraszty-mű a Szobor-gondolatok 4. és 6. pontjában (7. kép) megfogalmazottakhoz képest elszigetelődik (polemizálás a homlokzattal), vagy ha a jelen állapotot nézzük, elefántcsonttoronyba vonul (virágágy által akadályozott megközelítés). Ezzel együtt tudvalevő, hogy a Haraszty-konstrukciók egy csoportja, s így nem csak a Deák Dénes-kút, eleve hordoz egyfajta előadás jelleget, amely — Frank János nyomán — a szobrok által keltett feszült izgalomra vezethető vissza, másrészt arra, hogy ezen izgalom - megkomponált módon - több percnyi nem repetitív működés eredménye.89 A leírtak alapján úgy tűnhet, hogy a Bartók Béla tér adottságai illenek a szobor jellegéhez, a valóság — véleményem szerint — sokkal inkább az, hogy némiképp gyengítik, visszafogják a mű hatását, amit a szobor alaprajzi vetületben jól megfigyelhető, a medence oldalaival párhuzamos, merev elhelyezése csak fokoz. A szobor kivitelezése és felállítása Harasztÿ a Deutscher Akademischer Austauschdienst (DAAD) ösztöndíjával 1984-ben Nyugat-Berlinbe utazott volna, de az államapparátus ezt nem engedte. Végül csak 1987-ben vehette igénybe az ösztöndíjat.90 Ez az az év, amikor Harasztÿ „kiállítási programja, pályafutásának eredményei jócskán megsűrűsödtek”.91 Szobrot készíthetett a szöuli Olympic Parkba,92 kiállított többek között Münchenben, Dortmundban és a budapesti Műcsarnokban kétszer is, egyik alkalommal a VII. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikái Kiállítás négy magyar résztvevőjének egyikeként. A következő évben — az egyéves ösztöndíj lejártával - kiállítást rendezett a berlini Daadgalerie-ben.93 94 A katalógusban, a műtárgy-reprodukciók előtt a következő sorok olvashatóak: „Vor 21 Jahren hatte ich meine erste Ausstellung. Jetzt bin ich in Berlin, und dies ist das erste Jahr, in dem ich nur das mache, wozu ich Lust habe: Hier und Jetzf”>>4 Az idézettel Harasztÿ két dologra, két életminőségbeli változásra utal, amelyek a szocialista Magyarországon számára elérhetetlenek voltak. Utal egyrészt az anyagi függés megszűntére, hiszen 1987-ig igen szűkös anyagi helyzetben élt 84 A levél egy példányát ld. SzVL XXXVII-7 Székesfehérvár M. J. V. Önkormányzata Városfejlesztési Osztály iratai, 152. doboz, 27601/1992. sz. előadói ív. A levél 1992. május 14-én kelt. 85 A közgyűlési döntés itteni interpretációja némiképp ellentmond a 81. lábjegyzetben idézett kézírásos jegyzetnek. 86 Beszélgetés Kovács Péterrel 2011. március 3-án Székesfehérváron. 87 A MÁNK Képző- és Iparművészeti Lektorátus adattárában őrzött jegyzőkönyv (1992. május 7.) alapján. A május 18-i helykitűzésről ld. KÉZIKAMERA 1991-1993, 00:03:38-00:10:55. 88 A Képző- és Iparművészeti Lektorátus Sz/119/1992.V.7. számú szakvéleménye (2009.923.1., Városi Képtár - Deák Gyűjtemény adattára). 85 FRANK 1993c. — „A gépi performance tartalma alatt a közönség mindvégig mozdulatlanul, bűvölten nézte a mirákulumot, a gyerekek olyan enthuziazmussal, mint amikor a karácsonyfát pillantják meg. Harasztÿ gépbalettjének vissza-visszatérő motívuma — kézjegye — egy sejthető, sót várt fordulat késleltetése. Beteljesedésekor úgy érzi az ember, hogy szorongása feloldódott, végre teljesült valamilyen titkos, megfoghatatlan vágya. Nyíltszíni taps, a gyerekek ugrálni kezdenek.” 90 Az ösztöndíjat a DAAD Berliner Künstlerprogrammja biztosította. Az ösztöndíjhoz és a kiutazáshoz ld. KRESZ 1992,135-138. 91 FRANK 1993b, 22. 92 Ld. ehhez: SINKOVITS 1988. 93 A kiállítás katalógusa: SIANO szerk. 1988. 94 SIANO szerk. 1988, oldalszám nélkül. — Az idézett szöveg a fordításomban: „21 éve volt az első kiállításom. Most itt vagyok Berlinben, és ez az első év, amikor csak azt csinálom, amihez kedvem van: itt és ma.” 314
