Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)

Haraszty István köszöntése - Zákányi Péter: Haraszty István Székesfehérváron felállított szökőkút-mobilja mint rendszerváltás-reprezentáció

Zákányi Péter: Harasztÿ István Székesfehérváron felállított szpkőkút-mobilja mint rendszerváltás-reprezentáció

családjával: „Szerencsére a feleségemnek, Évának jó beosztása volt, valahogy mindig meg tudtunk élni, de szülői támasz is kellett hozzá, az édesanyja nagyon sokat segített rajtunk. Minden tekintetben vigyázni kellett a pénzre. [...] Ez mindaddig tartott, amíg 1987-ben ki nem jutottunk Nyugat-Berlinbe, ahol az emberi élet első jelei kezdtek mutatkozni az életünkben. Az ösztöndíj nagyon szép volt, 3000 márkát utaltak át minden hónapban a bankunkba. Ott éreztem először, hogy amit én effektive elkészítek, a művet, a munkámmal létrehozott műtárgyat el tudom adni tisztességes áron.”95 Másrészt a felszabadultabb politikai közegről is szól az idézet, ezt Harasztÿ másutt így fogalmazta meg: „Ott [Nyugat-Berlinben] aztán én elhatároztam, hogy mostantól kezdve politikáról szó sem lehet, én többé politikával nem fogok foglalkozni, semmiféle társadalomkritikával kapcsolatos dolgot nem csinálok, csak a szívemhez közel álló, kedves, régi elképzeléseimet fogom csinálni, kizárólag a művészet berkein belül.”96 Ez utóbbi tartalmat — változatlan formában — a székesfehérvári szobornál is kommunikálta Harasztÿ: „Az eddigi szobraimat tekintve mindenből lesz benne egy kicsi. Az egész egy időszaknak a lezárását is fogja jelképezni, azt, hogy végre szabadon, minden politikai és kritikai észrevétel nélkül, kimondottan csak a művészet szempontjait figyelembe véve saját elképzelésemet, régi, dédelgetett vágyamat fogom benne megvalósítani.”97 A szobrász a székesfehérvári szoborról tehát mint autonóm művészeti megnyilvánulásról beszél, korábbi műveinek egy részét a kényszerű heteronómia térfelére utalva ezzel. Frank János is ír erről, illetve a székesfehérvári szoborról: „Itt semmi képes beszéd, irónia, morális szándék, politika sem, csakis a játék és — ki merem mondani — a szórakoztatás. Mintha a kinetikus szobrász visszacsatolt volna a kezdeti Play Arthoz most. Magasabb gráduson.”98 Amikor Harasztÿ „régi, dédelgetett vágyról”, Frank pedig a play arthoz való visszatérésről beszél, voltaképpen ugyanarról van szó. Harasztÿ művészetének horizontja 1972-ben egy tartalmi elemmel, vagyis a hol jobban, hol kevésbé közvetett politikai reflexióval bővült. Ennek közvetlen oka az lehetett, hogy 1972-es Ganz-MAVAG Művelődési Központ-beli kiállítását betiltották. A Play art címet viselő kiállítás meghívóját ugyanakkor szétküldte a művész, igaz két kisebb módosítással.99 A külső oldalon szereplő címet („PLAY ART”) tollal átjavította „Fair PLAY? ART”-re, belülre pedig — Frank János rövid szövegére és a kiállított művek jegyzékére — átlósan pecsétet nyomott: „BIZONYTALAN IDŐRE 1 íl.HALASZTVA!” Frank János 1972-ben az Elet és Irodalomban kérdezte Harasztÿt művészetének céljáról. Harasztÿ válasza a következő volt: „Játék. Fügemagozás nem lehetséges, hiszen ha kimagoztuk a fügét, semmi sem marad. Attitűdömet tehát elneveztem

— divatosan — Play Arinak, jobb és magyar kifejezést nem sikerült találnom. Szeretném föleleveníteni a régen elfelejtett játékokat. A búgócsigát. Hogy a búgócsiga mennyire hat ránk felnőtt korunkban is; mennyire nem játék. Hogyan néztük mint gyerekek, hogyan felnőttként. [...] Szeretnék olyan képzetet kelteni, hogy a gép csak jót jelent, örömet okoz.”100 Harasztÿ play artjának kulcsműve a Fügemagozó (1970), amely tehát konkrét politikai, társadalmi parabolaként

— a művész szándéka szerint — nem értelmezhető. Egy helyütt még egy felirat is megfigyelhető a szobor egyik karján: „PLAY ART”.101 Harasztÿ egyébként ténylegesen is kapcsolatba hozza a székesfehérvári szobrot a hetvenes évekkel: „Én tulajdonképpen már ’70 óta dédelgetek egy olyan gondolatot, hogy valahova fogok csinálni egy olyan szökőkutat, amelyik zenél, csilingel, mozog, fiityörészni tud, és a vízzel különböző érdekes játékokat fog csinálni. Mindez krómból, vörösrézből, plexiből, üvegből. Természetesen ez az ötlet mecénás nélkül várt huszonvalahány évet. Az, hogy az ő elképzelése, a szökőkút, és az én régi vágyam ilyen tökéletesen összejött, az szinte csodaszámba megy.”102 Nem véletlen, hogy a Magyar Televízió által a szoborról forgatott filmben az örömről mint a szobor alapanyagáról esik szó,103 mint ahogyan az sem, hogy az összeépítés és az avatás fényképein több felszabadult, örömteli pillanat köszön vissza {15. kép).

Harasztÿ nem készített tervrajzot, sem makettet a szoborhoz.104 Mint általában, a koncepciót most is fejben dolgozta ki,105 tervei az anyagbeszerzéssel, az építéssel párhuzamosan alakultak, finomodtak. Szóbeli instrukciók alapján többen bedolgoztak neki. Az elektromos szerelést Torkanics Tamás vállalta,106 a szobor körülbelül nyolcméteres vázát, a két, egymáshoz képest elcsúsztatott négyzetes hasábként leírható tornyot pedig Hajdú József

95 PAPP 1997, 51.

» KRESZ 1992, 138.

97 KRESZ 1992, 139.

98 FRANK 1993b, 32.

99 A módosított meghívóhoz ld. KRESZ 1992, 130.; HARASZTŸ—JUHÁSZ szerk. 2005, 243.; a meghívó reprodukcióját ld. uo., 244—245.

100 FRANK 1972.

101 A fényképet ld. KRESZ 1992, 142-143. - Ahhoz, hogy a Harasztÿ-féle play art tekintetében tisztán lássunk, alaposabb kutatásra lenne szükség, ez azonban kívül esik e dolgozat tárgykörén.

102 KRESZ 1992,139.

'»5 MAGYAR TELEVÍZIÓ 1993b, 00; 12:27-00:13:34.

I(M FRANK 1993b, 31.

105 Vö. FRANK 1972. - „Csak végszükség esetén rajzoltam előre, akkor is csak a részleteket. Úgy találtam, van annyi műszaki érzékem, hogy a gép szerkesztésében, szerelésében improvizálni tudjak.”

106 Beszélgetés Harasztÿ Évával és Harasztÿ Istvánnal 2011. január 25-én Budapesten. - Torkanics Tamás monogramját Harasztÿ a szobor integráns részét képező elektromos szekrény ajtajára írta (vörösréz rátét, 18. kép).

315