Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Haraszty István köszöntése - Marosi Ernő: Kettős jubileum a székesfehérvári Városi Képtárban
Alba Regia 42. (2013-2014) MAROSI ERNŐ KETTŐS JUBILEUM A SZÉKESFEHÉRVÁRI VÁROSI KÉPTÁRBAN* Manapság gyakran megesik, hogy — akár a székesfehérvári városi múzeumnál nagyobb, országos múzeumokban is — csak az időszakos kiállításokat becsülik valamire. Ezért aztán azt hiszik, hogy a múzeumok állandó kiállításai, amiért alapították őket, s amivel például bekerülnek a turisták útikönyveibe, tulajdonképpen csak raktárak, csupa olyan mű tárolására, amelyek arra várnak, hogy koncepciózus kurátorok vagy igazgatók felmutassák őket drága pénzen, horribilis biztosítási összegekért idegenből hozatott, pillanatnyi notabilitások által megnyitott, nagy művésznevekkel bűvölő tárlataikon. Eszerint egy múzeum sikerességét legjobban azok a cédulák mutatják, amelyek a művek hűlt helyén pecséttel ellátva jelzik, milyen nagy a kereslet irántuk a nemzetközi kiállítási piacon. Itt most az ellenkezője történik, amikor a székesfehérvári Városi Képtár, amely helyiségeit részben rendszeresen használja időszakos kiállítások rendezésére is, úgy döntött, hogy ezúttal legyen időszakos kiállítás a gyűjtemény maga, anyagának a lehető legnagyobb teljességében. Ezt a szándékot többféle évforduló egybeesése indokolja. 25 éve, miután Deák Dénes műgyűjtő előbb az ajánlatát elutasító Fejér megyei tanáccsal próbálkozott, majd sikerrel járt a székesfehérvári városi tanácsnál, s már egy ideig ideiglenes helyen bemutatásra is került a gyűjtemény, 1988-ban nyílt meg az újonnan alapított képtár ebben az épületben, amelynek címe akkor még Zalka Máté utca 10. volt. Húsz évvel ezelőtt, 1993 augusztusában hunyt el hirtelen az adományozó-alapító, akinek végakarata szerint egész gyűjteménye ide került, s hamarosan sor került kibővítésére és mai elrendezésének kialakítására is. Mindez elegendő ok a gyűjtemény egészének bemutatására és a Deák Dénesre való emlékezésre. Az alapító többször is hangoztatta, hogy mindenekelőtt az 1960-as évektől kibontakozó székesfehérvári művészeti és kiállítási élet iránti rokonszenve és elismerése vezette választásában, amikor — ahogyan a múzeumalapítás után közvetlenül, 1988-ban a szintén a maga költségén kiadott ismertető könyvecskében Hernádi Miklósnak adott interjújában vallott - a műgyűjtő kötelességének tekintette, hogy az általa felismert értékeket tegye közkinccsé: „Az ember nem tehet nagyobb szolgálatot egy műnek, mint hogy közgyűjteménybe helyezi, hogy azután az a maga rilkei kisugárzását („Változtasd meg életed!”) háborítatlanul folytathassa, százakra, ezrekre hatva.”* 1 Ez a küldetése az általa alapított székesfehérvári városi múzeumnak. Deák Dénes ugyanebben az interjúban vallott arról is, hogy nem filantrópia, emberbaráti érzés vezette, hanem a képek tisztelete: „Csak annyit tudok, s abban bízhatom, hogy az emberből az mozdul meg a műre, ami a legjobb benne.”2 O átlagos ismeretek és egy családi barát hatására, a műkereskedelem s az aukciók világában szerzett benyomások alapján vált műértővé. Ismereteit irodalmi kapcsolatai alapján - 1975-ig, állásából való eltávolításáig az írószövetség könyvtárosa volt — bővítette. Atyai barátjaként tisztelte Füst Milánt, akinek gyűjteményével (jogilag tisztázatlan státusza miatt tíz év őrzés után nemrég szabadult meg tőle a Magyar Tudományos Akadémia) hasonló céljai voltak: ízlésnemesítés és az irodalmi kultúrához hasonló korszerűségű nevelés. Deák Dénes maga vallott arról is, hogy kezdeti konzervatív tájékozódását az élő művészek körében szerzett ismeretségei segítségével fejlesztette, modernizálta. Végső célja azonban a polgári kultúra értékeinek átmentése volt. Helyes ezt is az ő szavaival jellemezni: „A gyűjtés: mentés. Polgári kultúrával érkeztem a színre, s az az ízlésvilág, amelyet a sajátoménak érzek, kihalóban van. [...] Azon dolgozom, hogy megmentsem azokat a műveket, amelyeket meggyalázott a koruk, a közöny vagy a hozzá nem értés.”3 És valóban: a Városi Képtárra hagyott gyűjteményben uralkodó szerepet játszanak mind műfaji tekintetben — sok portré, tájak — mind méretben és hangulatban a polgári otthon intimebb és reprezentatívabb tereinek képzőművészeti díszei: valamennyien a személyes ízlésnek, a meditativ szemléletnek tárgyai, nem külsőséges retorika eszközei. A legvilágosabb ez a Deák Dénes által az általa kereskedelmi árucikkekként kezelt kommersz, de műves ' Elhangzott a székesfehérvári Városi Képtár - Deák Gyűjteményben 2013. november 8-án a Képtár anyagából rendezett 25 éves jubileumi kiállítás és a Harasztÿ István szobrászművész által készített köztéri mobilszoborra (Deák Dénes-kút) emlékező kamarakiállítás [Szobor-játék) közös megnyitóünnepségén. A lábjegyzetek a szerkesztő kiegészítései. 1 Lóska Lajos szerk.: Városi Képtár, Deák-gyűjtemény, Székesfehérvár. Budapest, 1988, kiadó n., 12. 2 Uo. 3 Uo. 303
