Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor A zjrd apátság előszállást uradalma. I. rés?ç 1659-1826. gyapjúhozam volt. A kiválogatást már szeptemberben elvégezték, és a kosokat a következő hónapban engedték a nyáj közé. A visszahagyott állatokat bő takarmányozásra fogták, zabbal táplálták őket. A mustrabírákat ősszel elhajtották az uradalomból; ez az összáUománynak mintegy 10%-át tette ki. 1813-ban 1320 darabot hajtottak el. így' elég tekintélyes számú juh maradt vissza az uradalomban, amelyek teleltetése, téli takarmányozása gondot okozott. Ezért, ha az időjárás engedte, a birkanyájakat kint tartottak a mezőn. 1813 ősze csapadékos volt, és már október közepén megtiltották a gazdatisztek a nyájak legeltetését, és csak akkor engedélyezték újra, amikor az idő felmelegedett, és a nap melege a ködöt eloszlatta. Ugyanebben az évben a birkamajoroknak szecskavágógépet (masinákat) szereztek be, hogy a takarmányozást ezzel is segítsék. November végén a birkamajorokba zabot szállítottak, amelyet a szecskába keverve adtak hetente három alkalommal az állatoknak. A hét többi napjaiban viszont jóminőségű széna volt az eledelük. Az ürünyáj táplálása nagyjából megegyezett a meddő állatokéval, s a gazdatisztek intézkedtek, hogy ezek is jó minőségű szénát kapjanak. December elején derült ki, hogy az uradalom nem rendelkezik annyi takarmánnyal, hogy a nagyszámú juhállományt kiteleltessék, ezért a meddő birkaállománytól megszabadultak. Részben eladták, részben levágták őket. Bebizonyosodott az is, hogy a juhászok a nyájnak gondatlanságból poshadt és penészes szénát adtak. 1814. január 14- én utasították az ispánokat, hogy a juhokra az eddigieknél jobban ügyeljenek, mert a birka könnyen elpusztul, ha rosszul táplálják. A túletetés is káros, mert pazarlás, és éppenúgy ártalmas a birkáknak, mint a táplálék megvonása — hangzott az utasítás az ispánok számára. A takarmányt a juhok számára kiporciózták, mert a direktorátus ezt látta a legmegfelelőbb módszernek. Ugyancsak felhívta az ispánok figyelmét, hogy a kiszabott porcióhoz ragaszkodjanak, és azt semmiféle körülmények között ne változtassák meg. A zabbal való takarékoskodást lelkűkre kötötték, „nehogy a számbavételek alkalmával a pazarlást akár egy gazdatisztnek is fel kelljen róni. ” A nyájat hetente két alkalommal sózták. Az ispánok szigorúan tilalmazták - nyáron is —, hogy a birkákat állott vízzel vagy pocsolyákban itassák. Az 1814-1815. évben több kutat ásattak a birkamajorokban. Szabályozták a téli etetési rendet. Az öreg nyáj és az ürük a reggeli etetés alkalmával szénát kaptak, délután pedig tisztán búzaszalmát. A meddő falka és a kosok elé mind a két etetésnél jó minőségű szénát tettek, de ekkor is érvényes volt a sózás, amelyet a nyári etetés rendjében megszabtak. A sózás céljára kiadott mennyiséget a kulcsárok dohányporral keverték, és ezzel a sót emberi élvezetre alkalmatlanná tették. Kivételes esetekben, ha erős fagy' volt, megengedték, hogy' a nyájakat a juhászok a vetésekre hajtsák. 1814 januárjában azonban erre nem volt lehetőség, mivel a tartós és száraz fagy a vetésekben kárt okozott. Az előszállási birkamajorban oly'an állatokat tartottak, amelyeket évente egy alkalommal nyírtak meg. Ezért az istállózást csak a hideg időkben engedték az előszállási juhászoknak. A téli istálló olyan szellős épület lehetett, amely'et minden oldalról külső levegő ért. A tavaszi ellés idején a juhászok az anyajuhok mellett kutyákat egyáltalán nem tarthattak, majd egy esztendő múlva a pumi kutyákat az egész uradalom területéről eltiltották, csupán a fehér komondorokat hagyták meg a juhászok mellett. 1814. március végén száraz és kellemes tavaszi idő köszöntött be. A böjti szelek előzőleg megszikkasztották a földet, a juhokat egy' hétig a vetések tipratására kihajtották. Előzőleg a gazdatisztek bejárták az őszi vetéstáblákat, és csak ez után adtak utasítást a juhászoknak, hogy' a táblákat milyen sorrendben járathatják. Mindenekelőtt hangoztatták, hogy' a legeltetés mérsékelt legyen. Karácsonyszálláson, Kisvenyimen 1814 tavaszán az ugarmezőket járták az ürük, míg más birkamajorokban március végéig a réteket, a ménes- és gulyalegelőket látogatták, de a száraz áprilisban az ugarmezőkön és a gyepeken legelhetett a nyáj. Nagy gonddal nevelték a bárányokat. 1815 tavaszán 6239 bárány született a birkamajorokban. Ezeket június 12-én választották el, majd az urasági ugarföldeken legeltették őket. A bárányokat árpadarával kevert zabbal tartották, és hetente egy' alkalommal sót kaptak. Ez a takarmányozás két hét leforgása alatt szemmel látható eredményit hozott: a bárányok gyorsan nőttek „és virgonc egészséget mutattak." 1814-ben tavasz közepétől kezdve tartották kint éjszaka is a nyájat. Pihenőhelyeknek minden alkalommal az urasági ugarföldeket jelölték meg. A pihentetési helyeket háromnaponként váltották, és minden esetben ott kezdték újra, ahol a trágyázás végződött. A nyájakat nyíratás előtt az úsztatókba hajtották. Ezekben hasig érő víz volt, és az úsztatást addig végezték, amíg a gyapjúról le nem olvadt a rárakódott szennyeződés. 1814. július 17-ig 13 ezer 114 darab birkát nyírtak meg: Előszálláson 1707-et, amelyek 44 és fél mázsa gyapjút adtak. Karácsonyszálláson 2816 darabról 53 mázsa és 79 kg, Kisvenyimen 1538 darabról 30 és fél mázsa, Mélykúton 2493 darabról 46 és fél mázsa, Nagyvenyim-Felsőmajorban 1729 darabról 35 mázsa és 89 kg, Nagyvenyim-Alsómajorban 2065 darabról 28 mázsa és 39 kg, Kokasd-majorban 1071 darabról 26 mázsa gj'apjút nyertek. Az uradalmi birkanyájak nyíratása alkalmával a cselédbirkák felét az uraság számára nyírták. A cselédbirkák gyapjúhozama jelentős mennyiséget jelentett, 1814 év őszén a birkamajorokban a cselédek számához viszonyítva nagyszámú volt a cselédbirka-állomány: Előszálláson 820, Kisvenyimen 730, Mélykúton 846, Nagyvenyim-Felsőmajorban 600, Nagyvenyim-Alsómajorban 615, Kokasdon pedig 620 darabból állt. A nyári nyíratás alkalmával elmaradt a gyenge juhok nyírása és a bárányoké. Ezek nyíratását augusztus 28. után rendelte el a kormányzóság. 266
