Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor A íjra apátság előszállást uradalma. I. rész: 1659-1826. szántóföldek. A szántóföldi művelést a szokásossá vált vetésfordákban (nyomás) végezték. Az egyes számú váltóforda 600 kataszter holdból állott, amelyet 10 részre, 60-60 holdas táblákra osztottak. Ezekben a 60 holdas táblákban árpát, tengerit, rozsot, zabosbükkönyt, repcét termeltek, de két táblában (120 holdon) búzát vetettek, és ugyancsak két táblát ugarföldnek hagytak. A második vetésforda is 600 holdas volt. Itt már két táblában kapásnövényt, 180 holdon takarmányt termeltek, és évente egy táblát hagytak ugarnak. A hármas vetésforda 375 hold volt. Az egyes nyomások 93-93 holdból állottak, ahol búzát, zabot és árpát termesztettek, míg a negyedik nyomást ugarolták. Ennek a vetésfordának negyedik nyomása 150 kataszter hold volt, amelyet az 1875 utáni években legelőből alakítottak ki. Felszíne egyenetlen volt, mivel ez egykor táborhely volt. Egyébként a nyomás a XIX—XX. századfordulón is tartotta az „őserőt". A feltört gyepet javítani alig kellett, de nagy hátránya volt, hogy gyorsan gazosodott, és a buja tenyészetű föld sok munkaerőt emésztett fel. Az uradalom a nyomás mélyebb fekvésű részeit csatornázta, és legszívesebben zöldtakarmányt és répát vetett. Az említett vetés fordákon kívül volt még a kerületben egy 75 holdas takarmányoskert, amelyet öt egyenlő nagyságú részre osztottak. Ezekbe évente váltogatva zöld takarmányt vetettek. Állattartás Az állattenyésztés jövedelmező ágait megtartották, a jövedelem nagy része az állattartásból származott, s ebből az extenzív termelési ágból lassan gyarapodó tőkét fordították az intenzív termelési ágak kialakítására. Ez az időszak a XIX. század első évtizedeire, közelebbről az 1810. és 1815. évekre tehető. Juhászat 1804-ben a majorok juhállománya a 2. táblázatban foglaltak szerint alakult. Major neve juhok száma Előszállás 1787 Karácsonyszállás (első major) 1627 Karácsonyszállás (második major) 963 Kokasd 2312 Kisvenyim 1828 Újmajor 1459 Nagyvenyim-alsó 1757 Nagyvenyim-felső 2715 2. táblázat: A majorok juhállománya 1804-ben A hagyományoknak megfelelően 1810 után a juhtartás volt az állattenyésztés virágzó ága. Birkamajorok Előszálláson, Herczegfalván, Újmajorban, Kis- és Nagyvenyimen, Karácsonyszálláson, Mélykúton voltak. 1806-ban 19 ezer 160 birkát tartottak, 1814-ben pedig 18 ezer 532 darabot számoltak meg. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez csak az allodiális birkák száma, mert 1814-ben a cselédeknek és juhászoknak az uradalomban további 4938 darab birkájuk volt. A földesúr kénytelen volt ezeket megtűrni, mert a juhászkonvencióhoz a saját juhtartás hozzátartozott. Az évente szegődő juhászok (a leírások szerint) egész birkanyájakat hoztak magukkal. Egy 1813-ban tartott tiszti értekezleten a jószágigazgató felhívta a figyelmet arra, hogy a Szent Mihály-napi pásztorváltozások során ügyeljenek a beszegődött juhászok állataira, és azokat az uradalom juhai közé mindaddig ne engedjék, amíg meg nem győződtek róla, hogy fertőző betegségtől mentesek. Különösen a himlő és a kosz behurcolásának megakadályozására ügyeltek. Abban az évben Mélykúton himlő lépett fel a juhállományban, a bárányokat beoltották. A továbbtenyésztésre szánt állatokat alapos vizsgálatnak vetették alá. A kosokat bizottság válogatta ki, és csak a fiatalokat, erős testűeket és széles vállúakat tartották meg. Az utasítás szerint a továbbtenyésztésre kiválasztott kosok jellemzője a vastag nyak, a nagy és véres szem, a rövid orr, az erős láb, a vastag gyapjú volt, bátor és erős járásúak voltak, leheletük nem lehetett büdös. Bizottság végezte az anyajuhok kiválogatását. Ezeknél a legfontosabb szempont a hosszú test, az aránylag rövid láb, a felemelt nyaktartás, a telt comb, a gömbölyű és széles derék, valamint a bő 265
