Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor A sprci apátság előszállási uradalma. I. rés1659—1826. 1814 tavaszán takarmányárpát, zabot, kendert, lent, kávéárpát, krumplit, babot, napraforgót, mohart, kölest és dohányt vetettek. 1814 tavaszán az allodiális földek felét árpával, másik felét zabbal vetették be. Az árpából egy hold földre másfél pozsonyi mérőt, a zabból 2 pozsonyi mérőt előre kimértek. árpát szárazabb földbe, a stábot nedvesebb talajba vessék” — szólt a kormányzói utasítás. Ha a tavaszi vetés előtt szárazság volt, akkor újra szántották a földeket. Az uradalomban ügyeltek a föld helyes művelésére. A boronálást a szántással ellenkező irányban végeztették: „aki helyesen szánt, emberül boronái, a mag negyedrészét megtakarítja; s az ilyen vetésre nem szállnak a csókák és a kányák, mert a földet nem tudják egykönnyen kaparni”- hangzott a jószágkormányzói utasítás. 1814. május első hetében került sor mohar és köles vetésére. Az uradalomban 34 pozsonyi mérőt vetettek el a két növényfajta magjából; ebből Herczegfalván 10, a két venyimi ispánságban 13 mérőt. A tavaszi vetés Herczegfalván 390 hold, ebből 21 hold tavaszi búza, 36 árpa, 307 zab, 2 lencse, 13 köles és 11 hold lóhere volt. Krumplit 5 ispánságban ültettek: a herczegfalvi ispánságban 5, az előszállásiban 10, a karácsonyszállásiban 3, Kisvenyimben 3, Nagyvenyimben 10 holdat, összesen 31 holdat. A krumplivetés előtt a kormányzóság kiadta az ültetési utasítást, mely szerint a krumplit fészekbe kell rakni, ezek távolsága egymástól 3 lábnyom kell legyen. A föld többszöri szántását hangoztatták az ültetés előtt. A kikelt növényt két ízben porhálták (a földet porhanyították) a második porhálás után töltögették fel kézi kapával. A krumpliültetés a tavaszi munkák egyik utolsó aktusa volt, melyet 1814-ben április végén fejeztek be. A kukoricatermés nagyobb részét a dézsmások termelték. Ez 5 majorban összesen 1437 pozsonyi mérő volt, és ebből Herczegfalván 475 pozsonyi mérő termett. Az 1814. évi őszi felmérés szerint az allodiális krumpli termés 700 pozsonyi mérő volt, ami kevésnek bizonyult. Herczegfalván a jobbágyoktól 850 pozsonyi mérő krumplit vásároltak, melyet a következő évre felfogadott mezei munkások számára tartalékoltak. Ugyancsak uradalmi szükségletre tettek el 85 akó savanyított káposztát.154 Az állattenyésztésre berendezkedett karácsonyszállási kerületben a szántóföldek növelése vált fontossá. 1814-ben 530 kataszter hold volt a szántóterület. A kerületben 17 konvenciós cseléd dolgozott 64 vonóállattal. Ugyancsak ebben az évben került sor további putrik építésére, és ez jelzi, hogy cselédfogadás történt. Nem volt jelentéktelen a gabonatermelés: 1813 őszén 705 pozsonyi mérő tiszta búzát és mintegy 10 mérő majlandi rozsot vetettek el a kerületben. Ehhez még hozzá kell számítani 54 pozsonyi mérő kétszeres gabona elvetését, amely a cselédség konvenciója lett. 1813 őszén összesen 400 kataszter holdat vetettek be őszi gabonával. A következő év tavaszán kevés növény vetésére volt lehetőség. Mintegy' másfél pozsonyi mérő tengerit, két pozsonyi mérő kölest, 11 mérő árpát vetettek, és kevés területen terveztek krumpliültetést. A kerületben harmados földeket juttattak a környék lakóinak, akik a földek használata után dézsmát adtak. Ugyancsak dézsma járt a karácsonyszállási szőlőhegy' után. 1813 novemberében 113 akó 57 icce dézsmabort gyűjtöttek össze az alkalmazottak. Meg kell jegyezni, hogy nemcsak bordézsma járt a szőlők után, hanem egyéb szolgáltatásokat is kivetettek a szőlők használóira. 1814 júliusában utasították a hegybírót, hogy egy füleskosár meggyet vigyen be az előszállási kastélyba. A gabonatermelés növekedését jól mutatják a következő számok: 1813. ősszel 1382 pozsonyi mérő búzát vittek a kerület magtárából egy dunai hajóra, 1814-ben pedig 1600 pozsonyi mérő jutott eladásra. Abban az évben a hajó megrakása idejére még nem végeztek a gabona nyomtatásával. Ezzel a munkafajtával minden évben elkéstek. Az 1813- ban aratott gabonát még 1814 februárjában is nyomtatták. Az intenzívebb gazdálkodás a század közepére alakult ki a kerületben, amely után rohamos fejlődésnek vagyunk tanúi. A múlt század utolsó harmadában a kerület már 2664 kataszter hold 314 négyszögöl művelhető területből állott. A művelési ágak közül a szántó volt a több (1864 kataszter hold 1314 négyszögöl), ezután következett 538 kataszter hold 1183 négyszögöl legelő. Ez a terület bőven elég volt az állattartásra bereendezkedett kerületben. A 142 kataszter hold rétnek gyenge volt a fűtermése. A rét egy része televényes homok volt, ahol csak a csapadékos nyarakon nőtt sarjú; füállománya is egyoldalú volt, és nélkülözte a legértékesebb aljfüveket. Nem volt elsőrendű a legelőterület sem, mivel „ez hajdan táborhely volt”. Volt a legelőnek 50 hold terjedelmű része, amelyen gyenge volt a fűtermés, ezért azt 1880 után fásították, és ez a fűhozamban észrevehető javulást eredményezett. A legelőnek eg)' 20 holdas szakasza teljesen vizenyős volt, ezért itt a sertésnyájat legeltette az uradalom. A legelőterületen az összefüggő gyepszőnyeg 490 hold volt. Erdő a kerületben 46 hold volt, nem összefüggő területen, hanem több darabból tevődött össze. Ide tartoztak többek között a Bogárdi-völgy szilfás csenderesei, melyek természetes úton keletkeztek. Az uradalom vezetősége feltételezte, hogy egykor az egész legelőterületet, sőt a szántóföldek nagyobb részét is szilfák borították. A nagykarácsonyszállási kerületben 12 hold 681 négyszögöl kert, 10 hold 1335 négyszögöl nádas, és 48 hold 1575 négyszögöl nagyságú adó alá nem eső terület volt. A XIX. század végén a szántóföldi termelés vált uralkodóvá a kerületben. Egyre több televénydús fekete homoktalajt fogtak be művelésre az 1850 utáni évtizedekben. E művelési ág számára előnyt biztosítottak a jó fekvésű 154 VeML Ap. lt.; Előszállási kormányzóság iratai. Tisztiszéki jk. A. 1810-1840; VeML Ap. It. Archivum vetus. C 1901. A. 1919. 264 T
