Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor A zjrci apátság előszállást uradalma. I. rész; 1659-1826. volt. A későbbi évtizedekben épült majoroknál a tűzbiztonsági szempontot is figyelembe vették. Itt már a cselédházak, az istállók, az akiok külön csoportot képeztek. Az építkezéseket az uradalom kézművesei (konvenciósok) végezték.153 Szántók Az uradalmat a modern gazdálkodás üzemvitele érdekében kerületekre osztották, élükön gazdatisztek álltak. A kerület központja a major volt, ahol a cselédség, a pásztorok és egyéb alkalmazottak éltek. A XIX. század elején ilyen kerületi központ volt Előszállás, Újmajor, Herczegfalva (1811 után), Nagyvenyim, Kisvenyim, Karácsonyszállás. A szántóföldi gazdálkodásban a gabonatermesztés dominált. 1814 és 1848 között a búza vetésterülete fokozatosan növekedett, s ennek arányában szűkült a kétszeres gabona vetésterülete. A szántóföldi művelést háromnyomásos rendszerben végezték. Az ugarolást ismerték, de ennek a művelési formának a területe mind kevesebb lett. Az ugart évente két ízben felszántották, tavasszal, nyáron, majd az őszi vetés előtt ismételten. Az ugarba ősszel búzát vagy rozsot vetettek. Az öt ispánság külön vetéstervet kapott az uradalmi kormányzóságtól, melyben kidolgozták az őszi munkák menetét, meghatározták az elvetendő gabona mennyiségét. A kimutatásból kiderül, hogy a tiszta búza vetésterülete a kétszeres gabonáéhoz viszonyítva jelentősen növekedett. A herczegfalvi kerület azonban kivétel, mert itt kizárólag tiszta búzát vetettek. 1814 őszén ez 345 pozsonyi mérőnyi szántó volt, míg közönséges rozsot 21, majlandi rozsot 30 pozsonyi mérővel vetettek el. Dohány Nagyvenyimen termett, 1810-ben 4200 fontot kötöttek össze. A dohányt a környékbeli kocsmárosok vásárolták fel, illetve bizományba kapták az uradalomtól. Fontját a kocsmárosok „20pénzen’Adták el. A kukorica ültetésére, művelésére a tisztiszék a következő technikai utasításokat dolgozta ki: a magot kapával kimélyített gödörbe ültesssék, másfél lábnyi távolságban, s az így keletkezett fészekbe néhány szem magot szórjanak a napszámosok. A kukoricasorokba bab és tökmag is ültethető. Az 1808. évi kukoricatermés 318 mérő volt. Mivel a krumplitermés az addigi években mindig eredményes volt, 1808-tól az ispánokat kötelezték, hogy nagyobb területen krumplit ültessenek. Az 1809—1810. gazdasági évből a len- és a kendertermesztésről vannak adatok. A termés mennyiségéből ítélve, kender és len nem került eladásra, hanem az uradalmi szükségletek kielégítését szolgálta. Egy' 1809. október 30-i jelentés szerint 309 kéve virágos kender és 3969 kéve magos kender termett. 1810. évben Újmajorban szeptember 30- án kezdték a kendernyűvést, és ennek kimunkálását N agy ve n y i m Lie n végezték. November 26-ig végeztek a magoskender-munkákkal. (Akkor Előszálláson 1001, Karácsonyszálláson 2112, Nagyvenyimen 1200 kéve magos kender termett.) Még az év őszén Előszállásról a zirci uradalomba 180 tehénkötelet küldtek, ami annak a jele, hogy Előszálláson volt kötélgyártó is a kézművesek között. 1813-ban az uradalomnak 17 mázsa kenderszöszre volt szüksége. A következő év tavaszán a kendert nagyböjt idején vetették el. A kenderföldeket nem trágyázták, de szántás előtt polyvát szórtak a földekre. 1814-ben a lapályos területeken lent vetettek. A len alá a földet ősszel megszántották, de a kormány'zóság szerint a len vetése előtti közveden szántás is kötelező volt. Az uradalom kenderterméséből a virágosnövény az 5 ispánságban összesen 4700 marok volt. Ez 330 fontnak megfelelő kender. Ebből Herczegfalván 1720, Nagy- és Kisvenyimen közel 2000 marok kender termett. A harmados földeken a tisztiszék határozta meg a vetésforgót. 1814. október 9-én tudatták a bérlőkkel, hogy a földek felét tiszta búzával kötelesek elvetni. Az őszi gabonát 1814-ben a vetésre gondosan előkészítették. Búza vetőmagot Előszálláspusztán termeltek, és a búzavetést a gaztól egész évben óvták. Külön munkacsapatot szerveztek a búza gondozására. E csapat tagjai tavasszal kiszedték a búzából a tövist, később a rozs- és az árpaszálakat távolították el a táblákból. Ezt a búzát aratás után külön asztagba rakták. Mivel az időjárás 1814 őszén esősre fordult, ennek a gabonának a nyomtatását az előszállási pajtákban tudták végezni. A kinyomtatott búzamagot tekerőrostával 2-3 alkalommal tisztították. A tiszta búza vetésterületének növelését közveden célként kezelték. 1814 elején az ispánok a úszta búzát ápoló csapatnak azt a feladatot adták, hogy' Előszálláson és Karácsonyszálláson mintegy' 70-70 pozsonyi mérő búzát kalászonként gyűjtsenek össze. Az így összegyűjtött magot rendkívül gondosan vetették el. A területet nem trágyázták, de arra ügyeltek, hogy' a föld jó termőképességű legyen. 1814. március végén kezdték a tavaszi gabona vetését. Ebben az időszakban a földek még eléggé nedvesek, így a mélyszántást könnyebben tudták végezni. Az ispánok feladatul kapták, hogy' a szántást ellenőrizzék, „mert csak a mélyszántás ad védelmet a tavaszi szárazság esetén a növényeknekAz elvetendő magot a vetés előtt 24 órával megnedvesítették. A felügyelet alatt végzett zab- és árpavetés minőségét a kormányzói hivatal kifogásolta, utasították a herczegfalvi ispánt, hogy a tavaszi esők után a vetéseket boronáltassa meg. 153 VcML Ap. lt. Kéziratok gyűjteménye. Horváth Konstantin birtoktörténeti jegyzetei. 5. f. A. 1808—1848.; FARKAS 2006. 263
