Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor: A %irá apátság elásnállási uradalma. I. rés% 1659-1826. A cselédek Előszálláson, Nagykarácsonyszálláson és Nagyvenyimben putrikban laktak. (A XVIII. század első felében a rác putrik maradványai még láthatók voltak.) Az uradalmi pusztákban 1844-ben a lakóházak többsége putri, az állatszállások ideiglenes épületek (gugyeszek) voltak. (E megnevezés a Mezőföldön ismeretes.) A pusztákban a putrik egy része urasági, más része magántulajdonú volt. Egy összeírás 57 házat jegyzett fel a tulajdonosok nevével, jogállásával, a helyiségeket is feltüntetve. Az épületekből 40 saját jogú volt, és mindegyikben a tulajdonos és családja élt. Az urasági putrikban konvenciósok laktak. Kunits Mihály német nyelvű országleírása (a leírás 1824-ben keletkezett) megemlékezett az előszállási putrikról, és megjegyezte, hogy Fejér megyében gyakran látni putrilakásokat. (A putri földkunyhó, szalmával vagy' náddal fedett. Bejáratuk alacsony, a szoba és a konyha földbe süllyesztett.) A látogatót meginvitálták egy ilyen putriba, ahol elcsodálkozott a berendezésen, a kevés bútoron, a száraz, levegős helyiségeken. (Kunits a putrit értékesebbnek tartotta az erdélyi oláh parasztok házainál.) Előszálláspusztában a putrik nem utcasorban települtek, hanem szórtan, a település egy-egy magasabb részén, általában homokdombokon. A putrikban nagt' létszámmal éltek a családok vagy a befogadott konvenciósok. A leírás szerint a putrikat az urasági épületek körül létesítették. Az uradalmi tulajdonú épületek egy' része ház volt. Ezekben konvenciósok éltek, de nem béresek, hanem kézművesek és egyéb urasági alkalmazottak: számadó, kasznár, számtartó, kocsmáros, vincellér, tanító. Putrilakók voltak: Székely Imréné, Killer Vince, Thanulák György' borjűnevelő, Jelencsics József pajtaőr, Gráczer György, Tóth András, Nyírfa Antal, Jakli Vicza, Devecseriné, Ny'úl Ferencné, Nyúli János, Bemáth Mihály volt béres, Vaskó Jánosné, Simon Ferenc, Molnár Ferenc, Horváth Mihály, Albert János, Killer Pál számadó, Olajos János, Nagy Mihály, Galambos Jánosné, Tóth György', Szőllősi Mihály, Sümegi Mátyás, „a% öreg Raknák”, Sarvaicz János nádazó, Barna Simon, Kap József, Lábody, Szabadiné, a hajdú felesége, Rakovai György', Fábián József, Varga József kanász, Lak Józsefné, Simon András, Nyáriné. A putrikból Előszálláspusztán 18 magántulajdonú volt. Ezek örökölhetők voltak, és adásvétellel vagy7 építéssel kerülhettek magántulajdonba. Egy' putri 40-200 forintot ért. A putrikban 2-3 helyiség (konyha, szoba, kamra) volt. Nem volt minőségi különbség az urasági és a saját jogú putri között, mindkét fajtában a lakók „nyomorúságos” körülmények között, zsúfoltan éltek, az elemi tisztálkodásra sem volt lehetőség. Egy' háromhelyiséges urasági putriban 5 bérest, lovászt, özvegyasszonyt látott Kunits. A 42. szám alatt feltüntetettben 6 béres és az özvegyasszony, a 41. szám alatti urasági putriban 7 béres élt. Az uradalmi házak is többhelyiségesek voltak: a kertészház 4, a kocsma és mészárszék 6, az iskola és a mesterház 4, a volt szállóépület 8, a számtartóé 8, a kasznáré 5 helyiségből állt.150 * A csőszök és a cselédség urasági putrikban laktak. Egy' 1814. május 22-én kelt rendelkezés szerint június 12-ig meg kellett vetni azt a téglamennyiséget, amely az előszállási csősz és a cselédek putrilakásainak építésére szolgált. Az idegen látogató felfigy'elt arra az ellentétre, ami az előszállási uradalmi településszerkezetet jellemezte. Az urasági kastély, a falusi viszonyok között költségeket nem kímélve megépített és berendezett templom, az angolkert, a tisztiházak és a gazdasági épületek köré települt putrik között a magyarországi társadalmi tagozódást fedezte fel. Az utazó szerint az országnak ezen a vidékén sok volt a purtilakás; a felsőbb társadalmi osztályok pedig ezt a döbbenetes történelmi és társadalmi anakronizmust közömbösen szemlélték. (Az idegen mégis jól tette, ha éjjeli szállásra az erre a célra fenntartott, tiszta putrilakást kereste fel a szutykos, útszéli fogadók helyett.) A felületes szemlélők, köztük a külföldi utazók, megvetően nyilatkoztak a putrilakásokról. Az a tény, hogy' a magyar parasztság jelentős része még ekkor is ilyen földalatti kunyhókban élt, jelezte ennek a rétegnek a társadalmi elhagyatottságát. Viszont e tényből fakadhatott az előszállási uradalmi cselédség elégedettsége, amikor a „primitív lakóhelyet élete ajándékakéntfogta fel. ”,J>/ A 34 holdas angolkert, melyet Dréta kormányzó létesített, közvetlenül a kastély'hoz kapcsolódott. A kertet szakszerűen kezelték, és kitűnő létesítmény'ek tarkították. Az előszállási természeti viszony'ok mostohák voltak, ebben a „sivatagos” környezetben a kert fenntartása szorgalommal, fáradságos munkával volt lehetséges. A kert közepén állt a kerti lak, melyet virágágyások és rózsamező vett körül. A lak mellett álló körtefának piramis alakja volt. A kertet 2 öl szélességű út szelte ketté, amely a kastély főkapujához vezetett. A kert másik értékes része a jól gondozott, angol ízléssel berendezett gyümölcsös volt. A kert egyik részében volt a virágoskert és a méhes. Voltak még platánfák, szifvafák és mogyoróbokrok. Az egyik szilvafa alatt ovális alakú, nyárfából faragott asztal állt. Egy' tavacska teknősbékákkal volt tele. A közelben kuglipályát építettek. A kerten 3 ölnyi szélességben vízzel teli csatorna folyt, partján egzotikus virágokkal, pálinkaházzal, vízeséssel. Távolabb csigaház, vízesés, forráskút, barlang, halászház és több lugas volt.152 1511 YeML Ap. It. Archivum Vetus. C 1901. A. 1819., Modrovich jel. Előszállási épületek. A. 1844.; VAJDA szerk. 1896. '5' KUNITS 1824. 152 KUNITS 1824. 261
