Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor: A jrci apátság előszállást uradalma. I. rés1659-1826. Szentiván, Szabolcs, Perkáta, Bogárd lakosait szántóföld és rét használatához juttatták. 1818-ban 10 ezer 600 hold ugarföldet osztottak fel harmados földeknek, s az érte járó munka (gyalog- és igásnapszám) enyhített a munkaerőhiányon. Az ugarföldek kiosztásából is jövedelemhez jutott az uradalom, mert a használat bére a termény volt. A rendelkezésre álló napszámbért az uradalom a stratégiai feladatok elvégzésére fordította. A szénamunkák feltédenül a legfontosabb teeendők közé tartoztak. A bérmunkások kaszáltak, a rendeket forgatták, majd a szénát felgyűjtötték. A napszámosok távoli vidékekről jöttek az uradalomba. A környéki munkavállalók (a zsellérség) a munkák főidénye alatt nem jelentek meg elegendő számban a szakértelmet igénylő munkákra. 1814. júniusban fükaszálásra, majd szénakazalozásra, gabonanyomtatásra a béreseket állították be, holott nekik a szállításban lett volna elfoglaltságuk. A béreseket fiatal gyerekekkel helyettesítették, főleg Herczegfalváról, nekik alacsonyabb napszámbért fizettek. A telkesek fiai a szántáshoz szakértelemmel rendelkeztek, az állatokkal pedig jól bántak.144 A mélykúti bérlet Dréta Antal 1820. július 3-án évi 20 ezer forintért árendába adott a mélykúti kerületben 6200 magyar hold földet Koller Mihálynak és Koller Józsefnek az 1820. ésl834. közötti évekre. A majorral együtt 2 ezer birkából álló nyájat is átadtak az árendásoknak. A szerződésben rögzítették, hogy a juhnyájat az átadott darabszámban (1000 nőstény, 250 toklyó ürü, 250 toklyó nőstény, 250 ürübárány, 250 nősténybárány) visszakapják az árendásoktól 1834-ben, Szent Mihály napja után. (Az uradalom az évi 20 ezer forint árenda mellett még évi 5 ezer forintot kapott a Koller árendásoktól, mely összeget két részletben fizették be az előszállási uradalmi pénztárba.) Az apát engedélyt adott az árendásoknak, hogy Mélykúton lakóházat (5 szoba, kamra, konyha, pince) és az intenzív gazdálkodáshoz nélkülözheteden infrastruktúrát létesítsenek: 44 öles ököristállót, cselédházat 8 szobával, 16 öl hosszú lóistállót, 14 öl hosszú szekérszínt, továbbá kovács- és bognárműhelyt, juhászszámadóházat építsenek. Az uradalom átadta az árendásnak a birkaszállást. (A felépítendő lakás, a gazdasági épületek 14 év múltán az uradalom tulajdonába kerültek át.) A szerződésben kikötésként szerepelt, hogy a házak alapjait téglából, a falakat vályogból készítsék, s az épületeket náddal köteles az árendás befedni. Az árendások ideiglenesen a nagyvenyimi kastélyban laktak. A kastély körüli gyümölcsöst és zöldségeskertet az árendás megkapta. A Koller testvérek fubérben 80 ridegmarhát tarthattak a mélykúti legelőkön. 1835. január végén számolták fel a bérletet, adták át a gazdasági épületeket az uradalomnak.145 Aratás és az aratómunkások 1808. július 22-én 442 arató állt munkába. Az egyes kerületek között a megoszlás a következő volt: Előszálláson 89, Karácsonyszálláson 58, Ujmajorban 80, Kisvenyimben 72, Nagyvenyimben 138 fő. Az aratómunkások távoli vidékekről (tót vármegyékből) érkeztek; Dunapenteléig hajóval, onnan pedig az ispánok által küldött szekereken szállították őket a kerületekbe. Az aratók ellátásáról az uradalom gondoskodott, számukra személyenként napi 4 font kenyeret sütöttek. Az ellátást a lacikonyhák végezték, amelyeknek egységes étrendet állapított meg a kormányzó, amelyet be kellett tartani valamennyi kerületben. Több ízben figyelmeztették az uradalom tisztjeit, hogy az aratók élelmezése úgy történjék, hogy azok jogos panaszt ne tehessenek. Az uradalom minőségi munkát várt tőlük. A kaszások nem hagyhattak magas tarlót, mert ez nemcsak szalma-, hanem szemveszteséget is jelentett. Kisvenyimben és Előszálláson a zabtáblákat magas tarlóval aratták le, amiért nemcsak a munkásokat, hanem a felügyeletükre kirendelt uradalmi tisztet is megdorgálták: „Nem kell e%t egyedül magokra bízni, az aratókra, akik különféle kifogásokkal akarják contractusoknak erejét az uraság kárával megerőtleníteni, hanem szorosan reájuk kell parancsolni, ha szükséges, kemény feddés is elővétessék. ” 1814-ben az aratási munkát gátolta a nyári meleg. Az uradalom az aratási munkát nappal nem engedte végezni, hanem amikor a forró nyári nap vesztett az erejéből. Bevált szokás az lett, hogy' délután 6 órától dolgoztak sötétedésig, illetőleg, ha a látási viszonyok engedték, holdvilágnál, késő éjszakába nyúlt az aratók munkája. Hajnalban korán megkezdték az aratást és reggel 8 órakor, a meleg fokozódásakor abbahagyták. A napi keresztmennyiséget megrészelték, minden tizedik kereszt jutott a munkásoknak. A részkereszteket feltűnő jellel a gazdatiszt vagy a csősz megjelölte, és azokat az uradalom részéről gyakran ellenőrizték, mert attól tartott az uradalom, hogy' a részkepékhez további kévéket tesznek, vágj' más, jobb minőségű gabonát tartalmazó kepékre helyezik át az aratók részjelét. A munkák befejezte után a munkások az aratórészt elnyomtatták, a szalma ugyanis az uradalomban maradt és csak a szemet szállították el. 1814. augusztus végén az előszállási kerületben 26 kereszt irtatlan búzát nyomtattak el az 144 VeML Ap. lt. Előszállási kormányzóság iratai. Tisztiszéki jk. 1804—1826. 145 VeML Ap. lt. Előszállási kormányzóság iratai. Tisztiszéki jk. 1804—1826. 258
