Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor A zjrti apátság előszállást uradalma. I. rész: 1659—1826. 1822-ben 40 tehéntől 35 borjú született. A következő évben viszont 34 tehén csak 25 borjút ellett. A gulyában tartott teheneknél hasonló eredményt kaptak. 1822-ben 128 tehén után 77 borjú lett, 1823-ban azonban a 102 tehén mindössze 40 borjút ellett. A tisztiszéki ülésen keresték a csappanás okait, és ezt külső tényezőkben találták meg. A jegyzőkönyvben nincs adat arra, mik voltak ezek a külső tényezők; de arra kapunk felvilágosítást, hogy az okokat megszüntették. Szabályozták az istállói mécsek világítását, azok működési idejét. Innen tudjuk, hogy a ménistállókban a mécseket tovább égették, mint az igásökröknél. Az 1822. évben 3 istállóban hetenként 82 icce olaj égett el. A mécsek számát redukálták; a 3 istállóban mindössze 11 mécs lehetett, és a hetente felhasználható olajmennyiséget, 41 iccét, kimérték. A szabályozás során elhangzott, hogy a láncos istállókban egyszerre 6 mécs világíthat, és naponta egynegyed icce olajat égethetnek el.135 Az uradalmi alkalmazottak egy részét központilag élelmezték. A tisztség meghatározta a lisztmennyiséget, amely a kenyérsütéshez szükséges. A jegyzőkönyvben ez olvasható: „országosan bevett szokás, hogy 1 ember egy hétre egynyolcad mérő lisztből készült ételt kap." Az uradalom egy napra fél kenyeret adott ki munkásainak (azaz egy hétre három és fél kenyeret.) A tisztség 1826 elején úgy határozott, hogy 1 pozsonyi mérő lisztből ezután 28 kenyeret kell előállítani, és ezt a sütőasszonyokkal közölték. Korábban (1823-ban) a kisütött kenyérmennyiség 24 kenyér volt. A mennyiséget egyes tisztek kevésnek tartották, mondván, hogy eddig 20 kenyeret sütöttek 1 mérő lisztből. 1827-ben a herczegfalvi juhászatban nemesítés kezdődött. Úgy kalkuláltak, hogy 100 anyajuhra 3-4 kos elegendő. Azonban a kosok kieresztése a falkára csak fokozatosan történhetett, mert az első napok heves hágatása következtében a kosok elerőtlenedtek. Ezért néhány nap után ki kellett őket vonni a falkából, és csak pihentetés után eresztették őket vissza. A kosokat a kiválasztott anyákhoz engedték, mégpedig lehetőleg ugyanazon anyákhoz. Ez a szelekció a nemesítés egyik szabálya volt. A hágatás 1827-ben október 1-től november végéig tartott.136 Herczegfalva telepítése A jobbágyfalu telepítése Újmajor és Felsőmajor térségében történt, amely gazdasági alcentrum volt. 1783-ban udvarház, két cselédház és néhány gazdasági épület állt a két majorban. A lakosok pásztorok, vallásukra nézve katolikusok voltak. Az újmajori Sarlós Boldogasszony-templom, a plébánia és az iskola Újmajorra irányította a zirci apát figyelmét, s a természeti viszonyokat figyelembe véve, itt talált alkalmas területet jobbágyfalu alapítására.137 Úriszéki határozat a telepítésről A telepítés előtt készült uradalmi tervezet szerint a családokat az uradalom pusztáiról és legfeljebb a környék lakosságából válogatták volna ki, és telepítették volna őket Újmajorba. Az uradalmi vezetés azonban csalódott, mert amikor a telepítési szándékról a lakosokat megkérdezték, azok a telepítés gondolatától elzárkóztak, mondván: „nem kívánják magukat önkényes szolgaságba adni, mert a jobbágyok a fóldesuraknak vannak kiszolgáltatva. ” Az uradalmi cselédek és a környékbeli földmunkások nyomorúságos körülmények között éltek, de azt mondták, ők legalább szabad emberek. 1811. április 9-én Előszálláson úriszéket tartottak, ahol a két puszta, Újmajor és Felsőmajor telepítéséről határoztak. Az úriszék határozata szerint az egész és fél helyes (telkes) jobbágygazda házhelye egy hold138 föld volt. Urasági kívánság volt, hogy a házhely egyharmadát a gazda köteles legyen gyümölcsös- és zöldségeskertként hasznosítani, a kertet a szomszédoktól a gazdák élősövénnyel (galagonya, kökény, csipkebokor) kerítsék el, a ház elejére pedig akácfákat ültessenek. Ez utóbbit a földesúri tisztek ellenőrizték. A kertek kialakítását, az akácfák ültetését 1812. év végéig kötelesek voltak a gazdák elvégezni. Az úriszék a jobbágytelkeket (külső földeket) az első osztályba sorolta, s úgy rendelkezett, hogy a jobbágyok kezébe kerüljenek a szántók, rétek és legelők, melyek az úriszék szerint kiváló minőségű termőföldek voltak. Az egész telek 22 hold szántóföld, 8 hold rét és 8 hold legelő volt. A szántókat és a legelőket urbarialis holdanként 1100 négyszögölben, a réteket holdanként 800 négyszögölben számították. Az egész telkes jobbágy gazdának 29 ezer 400 négyszögöl területű gazdasága lett volna, melyhez még a házhely (egy hold) járult. A rétekkel kapcsolatban megjegyezték, hogy a sarjúkaszálás esztendőnként bevett szokás, mert a fű évente kétszer megnő Újmajorban. Az úriszéki határozatot bemutatták a vármegyének, ahonnan a szolgabírót és az esküdtet Előszállásra, az úriszéki ülésre küldte a hatóság. Vármegyei küldöttség vizsgálta felül az úriszéki határozatot, majd deputáció érkezett a helyszínre, amely megtekintette a szántókat, a réteket, a legelőt. Földesúri megbízott mutatta be az uradalmi legelőterületnek azt a részét, melyet a jobbágyoknak szántak. A deputáció megállapította, hogy az újmajori legelő talaja „szélhordta homok ”, ezért nem alkalmas falusi legelőnek. Az uradalom másutt jelölt ki legelőt, amely a falu 135 YcMI. Ap. lt. Elöszállási kormányzóság iratai. Tisztiszék jk. 1804.,1815., 1823., 1824., 1826., 1827. évek. 136 Ve MI. Ap. lt. Kéziratok gyűjteménye. Horváth Konstantin birtoktörténeti jegyzetei. 5. f. Újmajor.; FML Acta locorum. Újmajor, 1811. 137 IMI. Acta locorum. Herczegfalva, 1811. 138 Magyar hold = 1200 négyszögöl. 253
