Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Gelencsér József: "Kiszúrom a szemedet!" A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban
Gelencsér József: „Kiszúrom a szemedet!” A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban nyelvi szótár hasonló megfogalmazásokat tartalmaz: „Kiszúrták, kivájták, kiásták a sebemét.”105 A 19. században és a 20. század első felében az említett fordulatok általános használata kapcsán két további irodalmi példára utalok. Egyiket a népköltészet, másikat a széppróza köréből hoztam. A mezőségi Ördöngősfüzesen (v. Szolnok-Doboka m.) egy népdal első sorában bukkant fel a szemkiszúrás. „Cuki kurva, kibököm a szemedet, Megittad a nyári keresetemet. Kit megittál, kit megettél, kit a farodra tettél, Egy legénynek selyem zsebkendőt vettél!” Móricz Zsigmond érzékletesen tudta megrajzolni a kevésbé szerencsés sorsúak világát. A Hiba c. novellájában Margitai Lázi a szomszéd Kis Feritől teherbe esik. Amikor anyjának segít, helyettesíti a kenyérdagasztásban, megszédül, így lelepleződik. Anyja szidja, hogy egy senkinek, semminek, koldusnak, kasza-kapa kerülőnek adta oda magát. „Mindjárt kivájom a szemed te!”- fenyegeti meg. A lány apja viszont gyorsan megenyhül legkedvesebb gyermeke iránt. Azért is, mert ha fiút fog szülni, nem veszik ki a nemes Margitai név sem. Móricz részben ismerte, részben írásaihoz gyűjtötte a nép által használt szólásokat, beszédfordulatokat. Idézett elbeszélésében is erre kaphatunk példákat. A legutóbbi századforduló magyar társadalmának tekintélyes része körében nem egyszerű szólásként, hanem vágyott, alkalmazni kívánt elvként élt tovább a tálió, a szemet szemért norma. Különösen súlyos, illetve halált okozó testi sértéseknél, különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléseknél tört felszínre a jogi végzettséggel nem rendelkezők számottevő részének indulata. Szemléletes példákat nyújtanak erre a 2007. augusztusi kaposvári bűncselekmények internetes híradásaihoz fűzött olvasói vélemények. 2007-ben egy házaspár kb. 15 rablást követett el Kaposvár belvárosában, parkokban, parkolókban vagy a pályaudvar közelében. Összesen 100-150 ezer Ft készpénzre és használati tárgyakra tettek szert. A 48 éves férj és a 28 éves feleség rablássorozatát előre eltervezte. Módszerük egyszerű volt. A férfi rendszeresen, nagy mennyiségben könnygázsprayt vásárolt, azzal támadta meg, fújta szemközt az előre kiszemelt, hajléktalan, elesett embereket. A tehetetlen áldozatokat aztán addig ütlegelte, míg elájultak vagy mozgásképtelenné váltak. A feleség a rablásoknál mindig jelen volt, egyrészt a figyelő szerepe hámlt rá, másrészt elvette, összeszedte az áldozatok értékeit, magával vitte és elrejtette azokat. Különösen brutális volt a házaspár azon cselekménye, melynél egy melléképületben meghúzódó, ágyban fekvő, süketnéma hajléktalan férfira törtek rá. A férj közelről arcba fújta a sértettet, majd egy vascsővel és ököllel ütlegelte. A feleség közben eltulajdonította a megtámadott személy műszaki cikkeit és más értéktárgyait. A támadás nyomán a magatehetetlen áldozat úgy megsérült, hogy a könnygáz hatására egyik szemére teljesen, a másikra pedig 86 %-ban megvakult. Ezzel lényegében utolsó kapcsolatát is elvesztette a külvilággal. Az elfogott társtettesekkel szemben a Kaposvári Ügyészség rablás miatt emelt vádat.106 A számos internetes véleményből illusztrációként kettőt idézek. „Mery” hozzászólása (7. hozzászólás): „Szolid úri nő vagyok, de ezeket én is a régi törvény szerint kezelném: sebemet somért. A füleikbe pedig forró ólom. Aztán még az általuk használt vascsővel is megismertetném őket. Utána életük végéig jól tartanám őket, minél tovább húzzák, annál jobb...” „Tata” véleménye (5. hozzászólás): „Ugyanolyan állapotba kell őt is tenni, ne lásson, ne halljon, és semmi börtön, ott kiszolgálják, az nem jó, éljen meg, ahogy tud...” A megnyilatkozások egyértelműen a tálió elvének alkalmazását követelték, mely mellett az eltartás gondolata is felbukkant. A 21. század első évtizedében a „j-^emkitolás” és különösen a „kitolom a szemed” kifejezések újra a köznapi nyelv részévé váltak. Az alpári stílusnak, a káromkodásokkal fűszerezett beszédnek éppen úgy összetevő elemét képezték, mint a tréfás, jó kedélyű megnyilvánulásoknak, vagy akár egy dal szövegének. Az utóbbi fenyegetés elhangzott durva beszédekben, melyeknél, aki mondta, az is tudta, hogy nem valósítja meg, de agresszív megnyilvánulásának ez is részét képezte. így különösen közlekedési baleseteknél, koccanásoknál az erősebb, fiatalabb vagy erőszakosabb gépkocsivezető fenyegette meg rendszerint a balesetet okozó másikat, élénk káromkodások közepette. Aztán mondták tréfás, hangulatot teremtő, komoly súly nélküli fenyegetésként is. így barátok, osztály- és évfolyamtársak, munkatársak egymás közt — jókedvből vagy csínyre válaszul. 105 CZUCZOR-FOGARASI 1870, V. 1159. i°6 INDEX 2007. december 4.; SONLINE 2007. december 4. 205
