Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Gelencsér József: "Kiszúrom a szemedet!" A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban
Gelencsér József: „Kiszúrom a szemedet!" A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban A fiatalok körében gyakran használt, az internetre is felkerült, általuk szellemesnek tartott megnyilvánulás az, ami a testcsonkító büntetés eredeti formájától igen messzire került. Az ellentétekre épülő megfogalmazást a használói frappánsnak, humorosnak, él nélkülinek tartják: „Levágom a lábad, Kiszúrom a szemed, Aztán mehetsz, Amerre látsz!” Testcsonkító büntetések tűntek fel Péterfy Bori és a Love Band 2011-es dalában, melyet szintén főleg a fiatalok hallgatnak: „Kitépem a nyelved, a szemed kivájom És akkor még hol van a hivatalos program Mert haza mész és magadra nyitod a gázrezsót Fogod a kis kobakod, hogy hol hibáztál...” A 20-30 év körüliek számára a szemkiszúrás, a szemkivájás eredeti, szörnyű, ijesztő tartalmát elveszítette. Megszelídült, sőt, esetenként humorossá vált. Összegzés A másik ember megvakítását feltételezhetően az emberiség történetének kezdeti időszakától alkalmazták, úgy cselekményként, mint szankcióként. Az is nyilvánvaló, hogy a megvakítás büntetése kezdetben a tálió elvéből következően az elkövetőnek látásától való megfosztása volt. Egyének és közösségek egyaránt alkalmazták. Az ilyetén tartalmú normát vették át a kezdeti szabályozásba, a jogi normák közé az állami szervek is. Náluk azonban már párhuzamosan megjelent a kompozíció is. A jogi szabályozásra és ezzel együtt a bírói gyakorlatra az ókortól kezdődően szinte napjainkig példák sorát lehet hozni. Az idő múlásával bizonyos tendenciák is jól kirajzolódtak. A megvakítás legelőször mint testcsonkító büntetés tűnt el a jogszabályokból és a szokásjogból. Ezzel együtt a századok teltével a megvakítást eredményező bűncselekmények is csökkentek. A folyamatot a kivételes körülmények, a háborúk, forradalmak szakították meg egyegy időre. Amikor az egyéni bosszú, a népítélet vagy a katonaság, illetve a fegyveres szervek eljárása során szinte a legutóbbi időkig lényegében jogszokásként alkalmazták. Ilyenkor gyakran a hatályos jog által el nem ismert közösségi szankcióként jelent meg: bűnössel és ártatlannal szemben egyaránt, elkövetett cselekményért vagy egy néphez, nemzethez, csoporthoz tartozás miatt. A megvakítás tehát az évszázadok során jelen volt a jogszabályok, a szokásjog és a jogszokások körében. A társadalmi, közösségi kényszereket, szankciókat összegző munkákban azonban a megvakítás nem szerepel.107 A magyar királyok decretumai között Szent Istvánnál, Szent Lászlónál és Könyves Kálmánnál egyaránt előfordult a szemvilágtól való megfosztás mint büntetés. Az Árpád-házi királyok után alkalmazása megszorítások alá esett. A török idők után mint büntetés, kiszorult. Mint bűncselekményről azonban a jogalkotók nem feledkeztek meg, vagy önálló delictumként, vagy valamely szélesebb bűncselekmény-fogalom alá tartozóként szabályozták. Az Árpád-házi királyok korában a megvakítást nem csak törvénybe foglaltan, az egyes bűncselekmények szankciójaként alkalmazták, hanem a trónkövetelőkkel, illetve az esetleges utódokkal, segítőikkel, sőt, egy alkalommal magával az uralkodóval szemben is, függetlenül azok bűnösségétől. A megvakítást a királyok ilyenkor szokásjogként alkalmazták, arra nagy valószínűséggel személyesen adtak parancsot. Döntésük összefüggött bíráskodási jogosultságukkal is. A királyi decretumok és a királyok szokásjoga mellett a bírói szokásjog is alkalmazta a látástól megfosztás büntetését. Középkori forrásunk e tekintetben azonban kevés. Később, a török idők után pedig a bírói praxisból egyértelmű, hogy már nem rendelték el ezt a büntetésfajtát. A nép gondolkodásában az utóbbi századokban is kivételes értéke volt a szemnek. De harag esetén vagy verekedésnél a szembenálló felek gyakran fenyegették egymást kiszúrásával; igaz, ezt ritkán tették meg. A szemkiszúrás tehát a nép körében inkább fenyegetésként maradt meg. Másrészt vele kapcsolatban szólások alakultak ki, változó tartalommal, eltérő érzelmi hatásokat célozva. Az eredetileg ijesztő tartalom némelykor megszelídült vagy humorossá 107 ANGYAL 1933, 62.; TÁRKÁNY SZŰCS 1981, 782-796. 206
