Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Gelencsér József: "Kiszúrom a szemedet!" A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban
Gelencsér József: „Kiszúrom a szemedet!” A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban jelentékeny pszichés hatást is gyakorolt. A foglyok vagy civilek szemeinek kivájása, kiszúrása elrettentésre, prevencióra éppen úgy szolgálhatott, mint bosszúállásra, megalázásra, vagy újabb indulatok gerjesztésére. Az egymással harcban álló embercsoportok vélhetően ősidők óta alkalmazták a másik megvakítását. Az ókorból már konkrét adatok vannak. Mohó és kegyeden katonai államot hoztak létre Eszak-Mezopotámiában az asszírok. Az egykori nagyhatalom fénykora az i. e. 9—7. századra esett. Rabló hadjáratokat folytattak, népeket igáztak le. Harcmodoruk szokatianul szörnyű volt. A korabeli ábrázolásokon, domborműveken az asszír katonák foglyaikat ezek ajkán vagy orrán átszúrt horognál fogva vezetik. Megjelenítették azt is, amint az asszír katonák foglyaikat lándzsájukkal vakították meg. Az ókori asszír—babilóniai ábrázolásokon gyakori volt a karóba húzás, a kéz vagy a fej levágása, és a megvakítás. A középkorból még nagyobb számú példát lehetne hozni, de ezek közül csak néhányat említek. A bolgároktól elszenvedett egyik vereségért II. (Bolgárölő) Baszileios (976—1025) bizánci császár rövidesen kegyetlen bosszút állt. Sámuel (958—1014) bolgár cár ellen indított offenzívája eredményeként Kleidion mellett, a Sztruma folyó közelében 1014 júliusa végén bekerítette a bolgár sereget. A foglyul ejtett 14 000 katonát megvakítatta. Csak minden 100.-nak hagyta meg a fél szemét, hogy a többit hazavezesse. A cár a szörnyű látványba belehalt. A bizánci császár tettével a hadtörténet legnagyobb mérvű megvakíttatását követte el, és győzelmével lényegében megdöntötte a bolgár államot.74 A középkori harcok hatékony, sőt brutális fegyvere volt a számszeríj. Az általa okozott sebek szinte mindig halálosak voltak. Jól érzékelteti a fegyvert és az íjászokat körülvevő rettegést és gyűlöletet, hogy az elfogott számszeríjászoknak sokszor levágták a jobb kezét és kiszúrták a jobb szemét, hogy soha többé ne tudjanak ördögi fegyverükhöz nyúlni. 1139-ben a II. lateráni zsinat egyházi átokkal sújtotta azokat, akik ezt a félelmetes fegyvert keresztények ellen használták.75 A fegyver hatékonyságát bizonyítja, hogy 1242-ben Esztergom várát döntő mértékben az aragóniai származású Simon vezette számszeríjasoknak köszönhetően sikerült megvédeni a tatárok támadásától.76 1437-ben Erdélyben felkelt a parasztság, egyik kapitányuk Budai Nagy Antal volt. Többszöri egyezkedés, majd újra fellángoló harc után végül a nemesek Kolozsmonostor mellett győzedelmeskedtek. 1438. február 2-án Tordán összeültek a magyar, a székely és a szász nemzet képviselői, uniójukat megújították, a felkelő jobbágyokkal pedig leszámoltak. A vezetőket megkínozták, kivégezték, a többi foglyot megcsonkították, megvakították77 Nándorfehérvár várát 1456-ban Hunyadi János segítsége révén sikeresen megvédelmező Szilágyi Mihálynak (1400 körül — 1460) jelentős szerepe volt Mátyás király trónra juttatásában. A fiatal uralkodó mindezekért nagybátyjának ajándékozta az erdélyi Besztercét és további más uradalmakat. Beszterce azonban ellenszegült az átadásnak, mire Szilágyi Mihály hirtelen a város alatt termett, azt bevette. A lakosok egy részét felkoncoltatta, másoknak szemeit tolatta ki, kezét, orrát vagy fülét vágatta le. A besztercei kegyetlenkedésen Mátyás is felháborodott, aki különben is nehezen tűrte nagybátyja zsarnokoskodását.78 A 150 esztendős török uralom időszakában az emberölésnek és testcsonkításnak mind keresztény, mind pogány oldalról a legkülönbözőbb, legembertelenebb módozatait gyakorolták. Takáts Sándor történész ezzel kapcsolatban kutatásai nyomán a következőkről számolt be: „A magyar kamara számadásaiban évről-évre találunk olyan rútul megcsonkított vitézeket, akik a kamarától alamizsnát kaptak. Egyiknek a törökök szemeit tolták ki, másiknak a lábait fűrészelték el” vagy karját vágták le.79 Az 1848-49-es szabadságharc idején az ártatlan magyar lakosság legtöbbet a szerbek, majd a románok kegyetlenkedéseitől szenvedett. A románok szörnyű tetteik között békés időben már nem gyakorolt, középkori büntetéseket is alkalmaztak, elevenítettek fel. így szemkiszúrást, fül-, orr-, kézlevágást. Közelebbi hely-és időmegjelölés nélkül említette Gracza György történetíró az alábbi esetet: „Miske János Felső-Fejérmegye egyik érdemes albírájának tüzes dróttal sütötték ki a szemeit. Ekkor aztán arccal a messze kéklő hegyek felé fordították, s így gúnyolódtak vele: - No, kutya, látod-e az erdődet?”80 Más forrás az esetet Zalatnához köti, mely település tragédiája különösen kirívó volt.81 Jókai Mór a szabadságharc után többször járt Erdélyben. így 1858 októberében a Mócvidéken, 1876 augusztusában Torockón és környékén. Az ott látottakat, hallottakat felhasználta regényei írásánál.82 Az Egy az Isten c. regényében Abrudbánya pusztulásához kapcsolódva számolt be egyes gyilkosok tetteiről és bűnhődésükről. A regény 74 SZÉKELY 1984,1. rész. 813-814. 75 PAPP 2011,50. 76 SZÉKELY 1984, 2. rész. 1438. 77 KÖPECZI főszerk. 1986,1. 354-356. 78 RNL XVII. 605. 79 TAKÁTS 1979,93. 80 GRACZA é. n. II. 425. sí KEMÉNY 1903,12. “ VITA 1975, 96-116., 162-195., 284-286.
