Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Gelencsér József: "Kiszúrom a szemedet!" A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban
Gelencsér József: „Kiszúrom a szemedet!" A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban szerint a románok „borzodva mondják egymásnak, hogy Tyok Tódor ki a megyei orvos szemeit kiszúrta, s úgy eresztette el az erdőbe, élve rohadt meg.”83 A magyar és a román nép az I. világháború alatt is szembekerült egymással. A románok katonát és civilt egyaránt vakítottak meg. 1916 novemberében és decemberében a magyar „Erdélyi portyázó különítmény” a Csík megyei Hidegség és Rakotyás községek határában harcolt a román hadsereg egységeivel. A harc folyamán többszöri összecsapásra, kézitusára is sor került. Amikor a magyarok sebesültjeiket szedték össze, azt tapasztalták, hogy elesett bajtársaik végtagjait, orrát, fülét levágták, borzalmasan összezúzták, szemeiket kiszúrták a románok. Ugyanők a sebesültvivőkre gépfegyverrel, hegyi ágyúval lőttek. 1918 novemberében az Erdélybe benyomuló román katonák Őrt Márton mezőkecsedi jegyzőnek előbb kezét, lábát levágták, szemét kiszúrták, azután agyonlőtték.84 A II. világháború végén a cseh újságok hangulatkeltő célzattal, megalapozatlanul azt terjesztették, hogy a magyarok a cseh nőknek kiszúrták a szemét. 1918—19 a magyar történelem egyik legválságosabb időszakát jelentette. A vesztes világháborút az őszirózsás forradalom, a köztársaság, majd a tanácsköztársaság időszaka követte. A 130 nap alatt a vörösterror-különítmények megtorlásként vagy megfélemlítésként számos súlyos testi sértést és emberölést követtek el. Tetteikért később részben bírósági eljárás keretében feleltek, részben a fehérterror számolt le velük. Váry Albert koronaügyész-helyettes 1922-ben számba vette a tanácsköztársaság idején a vörösök által elkövetett, bűncselekménynek minősített, emberáldozattal járó cselekményeket. A vörösök kivégzéseik során több alkalommal megvakították áldozatukat, illetőleg a „szemet szemért” szólás is elhangzott. 1919. május 2-án az iglói géppuskások egy szakasza nemzetiszínű zászlóval bevonult Hatvanba. A hatalom visszaszerzésére egy vöröskülönítmény érkezett a városba. Többek közt Kobovits Bogdán vörösőrt is lelőtték. Öt az ágyból húzták ki, szemét bajonettel szúrták ki.85 Más forrás szerint a Lenin-fiúk az említett vörösőrnek kötelezettségszegést róttak a terhére, hogy nem kelt a direktórium védelmére. Ezért május 4-én otthonában szuronnyal megvakították, majd agyonlőtték.86 Devecserben 1919. május 5-én ellenforradalom tört ki. A munkástanács tagjait elfogták, Bőnyi Gyula helyi lakos őrizte őket. A településre bevonuló vöröscsapatok a járásbíróság épülete előtt fegyveresen őrt álló Bőnyit meglőtték. Aztán üdegelték, majd egyikük a szemébe szúrt. Végül néhányszor még belelőttek. Esztergomban 1919 májusában Szabó István városparancsnok a proletárdiktatúrát meg akarta buktatni. Nem sikerült neki, ezért a csehekhez menekült. A vöröshatalom összefogdosta az ellenforradalmárokat és a forradalmi törvényszék elé állította. A vádbeszéd ennyi volt: „Szemet szemért, fogat fogért.” A halálra ítélt 4 személyből végül kettőt végeztek ki, Berniczey Aladár és Varga Dezső János helyi lakosokat. Madocsán 1919. június 20-án ütött ki az ellenforradalom. Leverésére Szekszárdról egy csapat indult. Tagjai rajvonalban hatoltak be a községbe. Bölcskéről a madocsaiak segítségére siető ifj. Tomanek Józsefet lelőtték, fejét szétverték, szemét kivették és még vagy 150 ellenforradalmárt elfogtak.87 A fenti bűncselekmények elkövetőit a büntetőeljárás általában felderítette és elítélte. A súlyos, gyakran halálos ítéletek kiszabására nem pusztán a megvakítás, hanem más bűncselekmények elkövetése miatt került sor. A lefolytatott büntetőeljárások során az elkövetők terhére tehát a megvakítás mellett mindig további, súlyos bűncselekményeket is róttak. A jobbára halálos ítéletet jelentő büntetések kiszabására így nem önmagában a megvakítás miatt került sor. A fehérterror egyik áldozata lett Szalma István nyomdász. A tanácsköztársaság idején a kaposvári munkástanács intézőbizottságának elnöke, a Somogy megyeinek alelnöke volt. 1919 szeptemberében a tiszti különítményesek megásatták vele a sírját, kiszúrták a szemét, majd belelőtték a sírgödörbe.88 A II. világháború emberi és anyagi áldozatban minden korábbit felülmúlt. A megsemmisítés, az elpusztítás érdekében a háborús felek nem csak új fegyvereket, módszereket használtak, hanem a korábbi századok kegyedenségeiből is merítettek. Eltek a megvakítással is. A Független Horvát Államot 1941. április 10-én kiáltották ki. A csak nevében függeden országot mindössze néhány, vele szövetséges hatalom ismerte el. Az usztasa ideológia alapján működő állam erőszakos, rasszista és szerbellenes intézkedéseket hozott. 1941 augusztusa és 1945 áprilisa között a koncentrációs táborokban (Jasenovac, Jadovno, Koprivnica, Pag-sziget) nagyszámú foglyot, főleg zsidókat és szerbeket öltek meg.89 Az usztasák vezette horvát állammal szemben ma is elhangzik a kegyedenkedés, így a megvakítás, szemkiszedés vádja. 83 JÓKAI 1966,476. 84 BÁNLAKY 2001, 14. sz. melléklet. 85 VÁRY 1993, 58-59. 86 GERENCSÉR 1993. 87 VÁRY 1993, 8-9., 36-37., 48-49., 58-59. 88 ANDRÁSSY 1967. 89 SOKCSEVITS 2011, 516-540. 201
