Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Gelencsér József: "Kiszúrom a szemedet!" A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban
Gelencsér József: „Kiszúrom a szemedet!” A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban a székvárosba, Fehérvárra, a királyi, azaz Nagy Boldogasszony-bazilikába. 1045 húsvétján pedig úgyszintén a fehérvári bazilikában I. Péter átadta Magyarországot a császárnak, ennek hűbéresévé vált. Aztán díszlakomát csapott Henrik tiszteletére, és nagy mennyiségű aranyat adott át neki. I. Péter az erősségekbe német és olasz katonákat ültetett. Mindezen körülmények, a fellobbanó idegenellenesség, az új keresztény-feudális renddel való elégededenség összeesküvéshez, majd pogánylázadáshoz vezetett. A Magyar Krónika szerint elsőként Viska, aztán Buja és Bonyha — az utóbbiak az erdélyi Gyula fiai — álltak annak a mozgalomnak élére, mely Vazul fiait kívánta visszahívni. Az összeesküvőket Devecser árulta el, Péter király pedig részben kivégeztette, részben megkínoztatta és megvakíttatta őket.41 42 Tehát ez esetben is nagy bizonysággal az uralkodó személyes parancsára történt a felségsértők, a király ellen támadók megvakítása. A mozgalom 1046-ban országossá vált, a főurak Endrét és Leventét visszahívták a Magyarország feletti uralkodásra. Érkezésükkel párhuzamosan kezdetét vette a Vata-féle pogánylázadás. Vatáék a papok, a dézsmaszedők legyilkolása, a templomok felgyújtása mellett sok német és olasz csadóst is a halálba kergettek. I. Péter értesülve katonái, risztjei felkoncolásáról, a Zsitva menti táborból Fehérvárra vonult. A székváros azonban bezárta kapuit a király előtt. így Ausztria felé menekült, és bár a gyűrű szorult körülötte, nem adta meg magát. Egy udvarházba menekült, 3 napig ellenállt. Végül Endre emberei lerohanták, és helyben megvakdtották!'1 1. Endrét bejövetelekor rögvest királlyá választották, igaz, fehérvári megkoronázására csak 1047-ben került sor. Tehát mondhatni, hogy Péter esetében is királyi parancsra történt a megvakítás, a további uralkodásra alkalmatianná tétel. Ezúttal azonban egy királlyal történt mindez. Nem valószínű, hogy népítélet zajlott le, hiszen a végrehajtók I. Endre katonái voltak, akik aligha mertek cselekedni királyuk utasítása nélkül.43 A Képes Krónikában Péter király haláláról a következők olvashatók: „Látta Péter király, hogy a magyarok egy lélekkel András és Levente hercegekhez csadakoztak: maga hát németjeivel futásnak eredt Moson felé, hogy onnan átmenjen Ausztriába; de meg nem menekülhetett. A magyarok ugyanis közben már elfoglalták az ország kapuit és kijáratait; de András herceg követe is visszahívta Péter királyt békesség ürügyével, és tisztséget ígért neki; mondják, ez hitt is a szónak és visszafordult, de inkább kényszerűségből tette, mert már látta, hogy seregétől elvágták, és sietve Fehérvárra akart visszatérni. Amikor Zámor faluba ért, az említett követ csellel el akarta fogni, hogy megkötözve vigye András herceghez. Péter azonban megneszelte ezt, bevette magát egy udvarházba, és három napig emberül harcolva védekezett. Végül is az íjászok minden katonáját megölték; maga élve esett foglyul, akkor megvakították, és Fehérvárra vitték; nagy fájdalmába hamarosan belehalt. Pécsett temették el második országlásának harmadik évében...”44 A Székesfehérvártól jó 10 km-re, a Vérteshez közel fekvő Zámoly községben máig úgy tudják, hogy Péter királyt itt ölték meg, és a település nevét is ehhez kapcsolják. Azt tartják, hogy a falu fölött, Fehérvár felé, a temető dombján ma már romokban álló kőfalaknál, egykori épületnél történt a megvakítás. Ott figyelmeztették Pétert, hogy: „Számolj bűneidért!” A néphagyomány ebből eredezteti a Zámoly nevet. I. Pétert tehát a megvakított Vazul leszármazottai követték a trónon. Közéjük tartozott Könyves Kálmán is, aki témánk szempontjából többszörösen is érdekes. Egyrészt az ő idejében készült Szent István kisebbik legendája, melyben szerepel első királyunk már idézett története és a szemkivájássál kapcsolatos parancsa. Másrészt maga Könyves Kálmán is hozott döntést trónkövetelő megvakításáról. Kálmán király uralkodásának utolsó évtizedét Álmos herceggel, I. Géza király fiával zajló konfliktusa határozta meg. Álmos nyíltan vagy titokban a magyar koronáért folytatott rendszeresen küzdelmet bátyjával, Kálmánnal. Az utóbbi, lázadó öccsének legalább ötször megbocsátott, ám azután már nem gyakorolt kegyet. 1113-ban Kálmán király Álmos herceg újabb lázadásának vette neszét. Az a valószínű, hogy az ítélet előbb elhangzott, mintsem a bűnös cselekmény megtörtént volna. Kálmán döntést hozott, mégpedig az ország tanácsával együtt: Álmost és legfeljebb 7 éves fiát, Bélát meg kellett vakítani, hogy ne dúlják fel az ország, az utódok életét. Az ítéletet Álmoson az ország főurai közül Oros, Vata és Pál hajtotta végre. Bélát az anyja öléből egy csapat ispán élén Simon fia Márk és Jákó fia Achillesz ragadta ki, vakította meg. Aztán az atyát fiával együtt az általa alapított dömösi prépostságba vitték. Béla később Pécsváradon, az apátságban húzta meg magát.45 Az előző évben, 1112-ben Lengyelországban részben hasonló megrendítő esemény történt. III. Boleszló király csellel hazahívta örökké lázadó féltestvérét, Zbigniewet és megvakíttatta. Érseke büntetésből kiközösítette. Boleszló a bűnbocsánatért — az út egy részén csuhában, mezítláb — elzarándokolt Fehérvárra, Szent István sírjához, továbbá Somogyvárra és Gnéznába, valamint nagy adományokat tett az egyházaknak. Kálmánnak azonban nem kellett vezekelnie, előre megszerezte az egyház felmentését.46 41 SZÉKELY 1984, 1. rész. 839-844. 42 SZÉKELY 1984,1. rész. 845. 43 SZÉKELY 1984,1. rész. 845-846. 44 KÉPES KRÓNIKA 1993. 43 SZÉKELY 1984, 2. rész. 959. 46 SZÉKELY 1984,2. rész. 958-959. 195
