Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Gelencsér József: "Kiszúrom a szemedet!" A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban
Gelencsér József: „Kiszúrom a szemedet!” A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban eredményezzen. A II. törvény 47. §-a kimondta ugyanis: aki kardját kivonva mást megnyomorít vágj' a szemén, vagy a lábán, vagy a kezén, az hasonló veszedelmet szenvedjen el a saját testén. Tehát büntetésként alkalmazták a megvakítást. Ahogy abban a korban általános volt, úgy szinte bizonyos, hogy a törvényeket maga a király, Szent István hozta. Nyilván meghallgatta a királyi tanácsot, figyelembe vette annak javaslatait.17 Első királyunk törvényei az állam, az egyházi szervezet, a feudális viszonyok és intézmények kialakítását, erősítését szolgálták. Az államalapító rendelkezéseit utódai közül különösen Szent László, de Könyves Kálmán is szigorította. Az első király halála utáni trónviszályokkal, pogánylázadásokkal, háborúskodásokkal terhelt időket követően nagyon is indokolt volt a jogrend, a feudális állapotok megszilárdítása, különösen a magántulajdon védelme érdekében hallatlanul kemény törvényeket hozni és azok alapján fellépni. Ennek megfelelően Szent László és Könyves Kálmán törvényei szóltak a szemkitolással büntetésről, így különösen a tolvajok megvakításáról. Szent László a legrégebbi, III. törvényében vezette be a tolvajok megbüntetésére a megvakítást, mégpedig a megváltás lehetősége nélkül. A 6. § a lopásban talált asszonyokról így rendelkezett: Ha valamelyik férjes asszony lopásra vetemedik, veszítse az orrát, őt magát pedig adják el. Minden vagyona, mellyel férje halála után máshoz mehetett volna feleségül, vesszen el. Ha özvegy esik lopás vétkébe, tolják ki fél szemét, és kivéve az ő fiait illető részt, legyen semmivé a maga részével. A 8. § értelmében az a szabad ember, aki 10 dénárt érőt lop, vesszen minden vagyonával. Ha kevesebbet érőt, vájják ki fél szemét, és ítéltessék meg Szent István törvénye szerint. Amennyiben szolga lop 6 dénár árát érőt, úgy veszítse mind a két sebemét, aki kevesebbet, az fél sebemét, amit elorzott, azt pedig az ő ura térítse meg és fizesse vissza kétszeresen. Szent László későbbi, II. törvényében megjelent az akasztás is. A 12. § kimondta, hogy ha szabad embert vagy szolgát lopáson kapnak, akasszák fel. Amennyiben az akasztófa elől templomba menekedik, úgy hozzák ki onnan és vakítsák meg. A lopáson kapott szolgát is akasszák fel, mint a szabad embert, ha templomba nem menekedik; a halála az ő urának kára, az ellopott jószágnak pedig a jószág gazdája vallja kárát. A lopáson kapott szabad ember, ha a templomba menekült, onnét kihozatva szemét veszti. Fiú- és leánygyerekei, ha 10 évesek vagy fiatalabbak, úgy szabadok maradnak, de ha idősebbek, szolgaságra vetik őket, és minden vagyonukat elveszik tőlük. Ha szolga vagy szabad ember ludat vág}' tyúkot lop, tolják kifél szemét, és amit lopott, meg kell adnia. A rendelkezések nem könnyen értelmezhetők és átfedéseket is tartalmaznak. Az viszont nyilvánvaló, hogy a büntetések közt szerepelt a fél szemre, illetve teljesen történő megvakítás. A templomba mint asylumba meneküléssel a tolvaj életét megmentette, de a megvakítást nem kerülhette el. Az is látható, hogy a büntetés kiterjedt a család egy részére is. Szent László II. törvényének 14. §-a is különbséget tesz a szabad ember, illetve a szolga megbüntetésében. Ha valamely szabad ember 10 dénár árát lop, úgy akasszák fel. Ha ennél kevesebbet érőt, akkor adja meg a lopást 12-szer, és egy ökörrel váltsa meg magát. Amennyiben szolga lop annyit, úgy 7-szer adja meg, és orra elvesztésével bűnhődjék. A szökevény szolgát pedig, akit valahol tolvajláson kapnak, vakítsák meg Se fel ne akasszák, se nyelvét ki ne messék, hogy ha az ura megtalálja, rajta kereshesse, ha valamit elvesztett volna. Könyves Kálmán I. törvényében kétszer is negatív módon említette a megvakítást, azaz bizonyos esetekre kimondta, hogy a jogsértést nem kell ezzel büntetni. Az 52. § elrendelte, hogy ha a fogott tolvaj a törvény előtt bűntelennek tetszik, az bűnhődjék, aki megfogta, de ne fosszák meg stieme világától. Az 53. § értelmében, ha az elfogott tolvajra a lopást nem lehet rábizonyítani, akkor próbára, azaz istenítéletre kell vetni, melyből, ha bűntelennek tetszik, úgy vádlója veszítsen annyit vagyonából, amennyi a lopás mondott értéke, de a vádlót ne fosszák meg scheme világától. Az 56. § szerint a vétken marasztott tolvajt viszont fosszák meg s-geme világától. Feleségét, ha ura bűnében részes volt, szolgaságra vessék, fiai, ha 15 esztendősek vagy idősebbek, anyjuk sorsát viseljék, ha fiatalabbak, büntetlenül bocsássák el őket. A 76. § alapján is lehet megvakítással büntetni. Ez a törvényhely ugyanis visszautal a tolvaj módjára bűnhődésre. Mégpedig azzal szemben kell így eljárni, aki lovat vásárol, de megvádolják, hogy mást lopott meg. Ha az eladót külföldön akarja megtalálni, ezt ne engedjék meg neki, hanem a tüzesvas-próbának vessék alá. Ha eszerint vétkes, akkor tolvajként bűnhődjék, egyébként mint igazolt, csak a ló árát veszítse el. Kálmán király törvényi rendelkezéseiben a szeme világától megfosztás nyilvánvalóan a mindkét szemre megvakítást jelentette. A test valamely tagjának vág}' valamely érzékszervének, így a szemnek a megsemmisítése — mint utaltam rá — a testcsonkítás, illetve a testcsonkító büntetések kategóriájába esett. Magyarországon a személyes királyság korában a testcsonkítás részben a halálbüntetés helyettesítésére szolgált, mint mondjuk Szent László II. törvénye 12. §-ában. A testcsonkító büntetések egy része már Szent István alatt megváltható volt, a 12. századtól pedig a megváltás általánosan elterjedné vált.18 Joggal feltételezhető, hogy az említett decretumok mellett a büntetőhatalom a szokásjog alapján más esetekben, más bűncselekményekre is alkalmazta a megvakítást. Ezek a szokásjogi szabályok pedig a nemzetségi társadalomban is gyökerezhettek. 17 CSIZMADIA-KOVÁCS-ASZTALOS 1981, 74. 18 BÉLI 2000,169. 191
