Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Szücsi Frigyes: Avar kori balták, bárdok, szekercék és fokosok. Baltafélék a 6-8. századi Kárpát-medencében
A hosszú és magas (10a pengeforma), valamint a hosszú és alacsony éllapú altípusokba (10b pengeforma) tartozó darabok többsége fegyverként lehetett használatban, ugyanis a pengéjük felülnézetben nagyjából szimmetrikus, nyéllyukaik mérete (2,7 x 2,1 cm, 2,5 x 2,5 cm) alapján viszonylag hosszú (50-60 cm-es) nyéllel számolhatunk, és többségük fokkal rendelkezik. A 10c penge formájú, zömök hatású pengével ellátott szekercék altípusát viszont valószínűleg szerszámnak tekinthetjük. A morvas^entjánosi/ Moravskj Ján-i szekerce legalábbis famegmunkáló eszközként lehetett használatban, mert a penge felülnézetben aszimmetrikus és egyenes oldala egyvonalban van a köpűvel.64 Fokkal nem rendelkeznek, csak rövid kalapácsfejjel. Az avar kori szekercék nyelének hosszúságára — a többi típushoz hasonlóan — csak közvetett adatokkal rendelkezem.65 Ezek összevetésével mintegy 50-60 cm-es nyélhosszúságra következtetek. Mikulcicében (Morvamedence) az avar koriakkal párhuzamba állítható szekercéknél viszont 60-80 cm-es nyélhosszúságokat mértek.66 A nyél anyagára ugyancsak 9. századi adat áll rendelkezésünkre: Garabonc-Ofalu 49. sír szekercéjének a nyele kocsánytalan tölgyből (Quercuspetraeaj készült.67 Ugyancsak tölgynek határozták meg a nyél anyagát egy szakolcai/skalicai (Morva-medence) szekerce esetében.68 Szűcsi Frigyes: Avar kori balták, bárdok, szekereik és fokosok. Baltafélék a 6—8. st^áspdi Kárpát-medencében—Awaren^eitliche Streitäxte und Beik. Äxte im 6—8. Jahrhundert aus dem Karpatenbecken - Axes and hammer axes in the Avarperiod. Axes in the 6—8. century in the Carpathian Basin 6.5. Kettősfokos típus A kettősfokosok típusának meglehetősen kevés példánya ismert: 12 darabot sikerült összegyűjtenem (ebből kettő egyazon lelőhelyről származik): AlsógellériHoliare 598. sír; Bóly-Ssfebertpuspta A 3. sír; Csoma-Hoss^údomb 12. sír; Komárom-Hajógyár/Komámo-Lodenica 1. 142. sír; Kölked-Feketekapu B 204. sír; Mosons^entjános-Kavicsbánya 192. sír (II./3. tábla); Nemesvölgy/Edelstal, Bákóctffalva-Bagi-fóldek 8a 226. sír; Hllő I. - Disynójáms 142. sír; VerbásQVrbas 118. sír; Ksély! íelovce 170. és 616. sír. Kialakításuk a penge hiányával tér el a többi baltafélétől: a köpűtől mindkét irányba fokot alakítottak ki rajtuk. Kettősfokosoknál a leggyakoribbak a bütyökben végződő fokok (V. fokforma), de nem ritkák a hosszú egyenes fokok (I. fokforma), és a kiszélesített, tompa ütőfelületben végződök (VI. fokforma). A köpűtől enyhén lefelé ívelő fok (III. fokforma) csak egy esetben fordult elő. Köpűik a leggyakrabban laposak (G köpűforma), de előfordul rombusz alakú (H köpűforma) és ovális (I köpűforma) köpűkialakítás is. Hosszúságuk 10 cm és 16 cm között változik. Tömegükről mindössze egy adattal rendelkezem: Mosons^entjános-Kavicsbánya 192. sír kettősfokosa 165 gramm (II./3. tábla). Már a 20. század eleje óta kérdésként merült fel, hogy a típust vajon fegyverként vagy szerszámként használtáke.69 Felmerült az alsógelléri, bólyi és verhasst kettősfokosok kalapácsként való azonosítása is,70 de a mellékletekből semmi sem utal arra, hogy elsősorban szerszámként használták volna, sőt az alsógelléri 598. és a bólyi 3. sírból napvilágot látott nyílhegyek is inkább harcost feltételeznek. Hasonló a helyzet a gré/yi/ Je lóim 170. sírral, ahol a kettősfokos mellett szablya, íj csondemezek és nyílhegyek is voltak. Jozef Zábojník és Szentpéteri József fegyverként értékelte a ritka kettősfokosokat, köztük a %sélyi/ Jelovcei 170. sírból származót.71 A %sélyi/ éjelovcei 170. sír kettős fokosával formailag szinte azonos, de 2 cm-rel kisebb kettősfokos ismert a 616. sírból, ahol szintén voltak fegyverek: lándzsahegy és nyílhegy. A mellékletek alapján tehát úgy tűnik, hogy a kettősfokosok többsége fegyverként funkcionált. A kalapácsok és kettősfokosok megkülönböztetésében segíthetnek a formai jegyek is. Kalapácsnak tekintettem a kérdéses tárgyat, ha az alábbi négy formai jegyből legalább az egyik érvényesült: 1. Zömök fejek (értsd: fokok): végig vastagabb a fejek profilja a köpűnél vagy legfeljebb csak a köpűhöz közelítő harmaduknál vékonyodnak el a köpűhöz azonos vastagságúra. Pl. Székkutas-Kápolnadűlő 349. sír.72 Ugyancsak zömök 64 Szerszámként való használatát valószínűsíti, hogy a morvaszentjánosi depotleletben több mezőgazdasági eszköz és szerszám is volt. (PROFANTOVÁ 1992, 696-697.) A 10c pengeforma, ugyancsak aszimmetrikus felülnézettel, ismert az avar szállásterülettől északnyugatra is a 8-9. századból, pl. Ivanovicéből. (PROFANTOVÁ 1992, 671., 726-727.) 65 Komárom-Hajóyyár 128. sírban a sírrablók a fejtájékot és a mellkasi részt dúlták fel, így a bal combcsontnál levő in situ elhelyezkedő szekerce nyelének hossza nem lehetett több 50-60 cm-nél. (TRUGLY 2008, 48., 73. kép/2.) Sopronkőhida-Deicht-dűlő temetőjének 52. sírjában a 9. század középső harmadára keltezhető 10b pengeformával rendelkező keskeny éllapú altípus rejlett. A 79 cm-es csecsemőváz lábfejétől 6 cm-re, a sírvég irányába hevert a szekercefej. A feltáró szerint a nyél vége a gyermek jobb kezéhez irányult. (TÖRÖK 1973b, 44.) Ezekből az adatokból 45-50 cm hosszú nyélre lehet következtetni. A nyél maradványainak megmérésével hasonló adatot (kb. 50 cm) kaptak a feltárók Magyargurab/Vel’kf Grob (Felvidék) 110. sírjából. (CHROPOVSKŸ 1957,194.; RUTTKAY 1976, 308.) « POULÍK 1972, 31.; RUTTKAY 1976, 308. 67 SZŐKE 1992, 229. 68 BUDINSKŸ-KRICKA 1959, 27.; RUTTKAY 1976, 308. 69 Hampel József a nemesvölgyi kettősfokosról meggyőződéssel állította, hogy tompa, kiszélesített ütőfelületei miatt szerszámként lehetett használatban. (HAMPEL 1905,1. 89.) 70 AlsógellériHoliare 598. sír; Bójy-Spebert-pussga A 3. sír; VerbássfVrbas 118. sír. Rácz Zsófia szerint is inkább fokosok. (RÁCZ 2009, 67., 5. lábjegyzet) A római kori, hosszú fokkal és viszonylag nagy» nyéllyukkal rendelkező pannoniai darabokat J. Henning kalapácsként azonosította. (HENNING 1991, 68., 3. kép) 71 SZENTPÉTERI 1985, 92.; ZÁBOJNÍK 2004,137. 72 B. NAGY 2003, 51. 126
