Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Szücsi Frigyes: Avar kori balták, bárdok, szekercék és fokosok. Baltafélék a 6-8. századi Kárpát-medencében
névként a baltaféléket alkalmaztam.3 A dőlt betűvel jelölt avar lelőhelyekről előkerült tárgyak kapcsán eltekintettem a lábjegyzeteléstől, mert a tanulmány végén levő katalógusban megtalálhatók az adott tárgyakra vonatkozó irodalmi hivatkozások. A kora és közép avar kor határának a 650 körüli, a közép avar kor végének a 700 körüli időszakot tekintettem,4 míg a késő avar kor alatt a 700 és 829 (830) közötti időszakot értem.5 Szűcsi Frigyes: Avar kori balták, bárdok, szekereik és fokosok, Baltafélék a 6—8. századi Kárpát-medencében—Awarenzeitlicbe Streitäxte und Bak. Axte im 6-8. Jahrhundert aus dem Karpatenbecken—Axes and hammer axes in the Avarperiod. Axes in the 6—8. century in the Carpathian Basin 2. KUTATÁSTÖRTÉNET Elsőként — 1893-ban — Nagy Géza fogalmazott meg néhány általános mondatot az avar kori baltafélékről.6 A késő avar leleteket szarmatáknak vélte, ennek értelmében a ,fokos vagy csákány”-t — a keszthelyi, ordasi, lemesi és nemesvölgyi leletanyag ismeretében — a szarmaták egyik legjellemzőbb fegyverének tartotta.7 Hampel József 1905-ben együtt tárgyalta az általa szarmatának, avarnak és honfoglaló magyarnak vélt baltákat, és igyekezett rendszerezni azokat. A felhasználásbeli különbségek miatt határozottan megkülönböztetett fok nélküli baltákat (Axt) és fokosokat (Hammeraxtj. Megállapítja, hogy a Kárpát-medencei leletanyagból teljesen hiányzik a frankokra oly jellemző, tipikus harci balta, a franásca, de két csúnyi balta formailag mégis közel áll hozzájuk.8 Megtudjuk, hogy a korszakban a legtöbb baltát Keszthelyről ismerték, 21 egész darabot és 4 töredéket. A bölcskei, cikói, nemesvölgyi és regölyi baltákat tévesen vélte szarmatának,9 azonban helyesen észrevételezte, hogy az L alakú és T alakú bárdoknak (Axt), valamint fokkal rendelkező változataiknak (Hammeraxt) párhuzamai lelhetők fel a germán temetőkben, egészen Normandiáig.10 László Gyula az először 1944-ben megjelent honfoglaló magyar nép élete” című könyvének ,^4% avarok” címmel ellátott fejezetében tesz említést avar kori baltákról. Egy helyütt azt írja, hogy ,^A még erdőben kiválogatott ágasfák levágásához lenagyolásához olyan szerszámkészlet kell, amely bőségesen elegendő egy boronaház elkészítéséhez is. Faragófejszéket találtak is avar sírokban.”11 Sajnos nem részletezi, hogy pontosan melyik baltákra gondolt, illetve mi alapján tartott egy baltát munkaeszköznek, nevezetesen „faragófejszének”. Néprajzos szemléletű régészként elsők között írt meggyőzően arról, hogy a baltát olykor a halott s az életben maradottak rontó varázslatoktól való megóvására helyezték a sírba.12 Jan Eisner 1952-ben a dévényújfalusi (Devínska Nová Vés) temető elemzésekor helytállóan állapította meg, hogy az avar terület baltáinak megvannak a római előképei, és a nyéllyuk alsó-felső részén egyaránt háromszögletes köpűvel rendelkező „karcsú” balták (schlanke Axt) már az avar kor előtt néhány évszázada használatban voltak.13 Cs. Sós Ágnes 1955-ös, az üllői avar temetőt feldolgozó cikkében, a 94. sír T alakú bárdja (haches en T) kapcsán összegyűjtötte a típus avar és nyugat-európai párhuzamait. (II/6. tábla) Kis mérete (az él átlagos hossza 10 cm), formája, valamint korabeli ábrázolások alapján feltételezhető, hogy Nyugat-Európában durván faragott deszkákon és gerendákon való finom vágási műveletek végrehajtására használták. Cs. Sós Ágnes mindezek fényében vonta le azt az általam is elfogadott következtetést, hogy az avar hadsereg talán eszközként használta a T alakú bárdokat. Feltűnt neki, hogy a típus az avaroknál csak korlátozott számban, főleg a Dunántúlon volt jelen.14 Az azóta ismertté vált darabok (Bölcske-Kömlődi út, Halimba 1. Belátó-domb, Tiszafiired-Majoroshalom, Bárca/Barca, Zsebes/Sebastovee) sem változtattak ezeken a tényeken. Szentpéteri József két részben (1993-ban és 1994-ben) megjelent, az avarság fegyverviselő rétegét régészetileg vizsgáló cikkében elsőként vállalkozott az avar kori balták és fokosok teljes gyűjtésére. Külön elemezte a kora és késő avar kori baltaféléket, két elterjedési térképpel is áttekinthetőbbé téve a kérdéskört. Elsősorban a baltaféléket tartalmazó sírokban eltemetett személyek társadalmi helyzetét vizsgálta.15 Kiss Attila a Kölked-Feketekapu B temetőt feldolgozó 3 Bódy Tamás egy új kifejezés, az ékfegyverek elnevezését javasolta (BODY 2010, 5.), de ezt nem tartottam célszerűnek, ugyanis nem kizárólag fegyverekről, hanem sok esetben szerszámokról van szó. 4 Falko Daim két lehetőséget is felvázolt, valószínűbbnek a következőt tartotta; FA; 568—650, MA: 650—710. (DAIM 1987, 155—159.) Jozef Zábojníknál FS; 568-650, MS I.: 650-675, MS II.: 675-700. (ZÁBOJNÍK 1991) Ld. még VIDA 1999, 193-195. 5 Falko Daimnál SpA I-től SpA IIIb-ig. (DAIM 1987) Garam Éva a tiszafüredi temető legkésőbbi, 6. fázisát a 9. századra tette. (GARAM 1995, 430.) Számos további késő avar temető használata igazolható a 9. században, így régészeti értelemben célszerű a 9. század első harmadát az avar kor részének, legkésőbbi időszakának tekinteni. ú NAGY Géza 1893, 315. 7 NAGY Géza 1893, 314. » HAMPEL 1905,1. 82-83., Fig. 90-91. 7 HAMPEL 1905,1. 85-86. 10 HAMPEL 1905,1. 90. 11 LÁSZLÓ 1944, 79. 12 LÁSZLÓ 1944, 87-89. 13 EISNER 1952, 401. 14 SÓS 1955, 214-216. 15 SZENTPÉTERI 1993b; SZENTPÉTERI 1994. 114 rrtm
