Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Petkes Zsolt: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros és templom körüli temetők sírleleteinek katasztere Fejér megyében
Petkes Zsolt: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros és templom körüli temetők sírleleteinek katasztere Pejér megyében Pálóczi Horváth András és Hatházi Gábor a Nagy Géza által közölt rajzokat fogadják el hitelesnek és véleményük szerint ez nem egyezik meg a Hampel József által közölt kengyellel. A Hampel-féle táblán látható kengyelt és karperecét a leletekhez hozzákeveredett tárgyaknak tartják, melyek eredetileg nem tartozhattak a tinódi leletcsoporthoz. A karperecét korábbinak (10—11. század), míg a kengyelt 13. századi kun kengyelnek tartják. Ezzel a véleménnyel szemben áll Horváth Ferenc álláspontja, aki a Hampel József és Nagy Géza által közölt rajzokat egyazon kengyelről készülteknek tartja. Véleménye szerint, melyet elsősorban a Hampel-féle részletdúsabb kengyelrajzra alapoz, a tinódi leletek nem a besenyőkhöz köthetőek, hanem a 13. század végén betelepülő kun csoportokhoz. Horváth felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a leletegyüttesbe más lelőhelyekről előkerült leletek keveredhettek. Horváth Ferenc véleménye ellen szólhat az a tény, hogy Sárbogárd-Tinód a későbbi kun szállásterület határától légvonalban mintegy 20 km-re található, a korábbi besenyő szállásterület központi területén; valamint, hogy az okleveles anyagban Tinódot besenyő faluként említik. Továbbá, az első leletközlésben nem szerepel a karperec, így későbbi hozzákeveredésnek tarthatjuk, melynek során a leletegyüttes kengyelét is összecserélhették. A leletek feltételezhetően egy besenyő kiscsaládi temető szórvány emlékei, melyeket általában egymástól függetlenül kelteztek és értelmeztek. A két szablyát a kutatás csaknem egyöntetűen 11—12. századinak tartotta, ezzel szemben az ezüstberakásos, oldalpálcás zablát tágabb időhatárok közé keltezték. Peleiek: I. j. szablyák n. kerek kengyel s. ezüstszögekkel díszített oldalpálcás zabla IV. n. állatfejes bronz karperec (?) Peletanyag leltári s^ama: MNM ltsz 46/1877.2.; MNM ltsz 52/1878.; MNM ltsz 65/1878. leltári szám alatt beleltározott leletanyag a 20. század első felében elkeveredett, a tinódi leleteket később feltételesen azonosították az MNM ltsz 97/1950.3.; MNM FT ltsz 53.330.; MNM FT ltsz 52.40. leltári szám alatt található leletekkel. Irodalom: FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962, 78. 1099. A FEK-ben a lelőhelyet az erdélyi Tinauddal azonosították, így hibásan erdélyi leletekként mutatták be a lelőhelykataszterben. NAGY 1893a, 18.; NAGY-NEMES 1900, 23. tábla 17.; CSALLÁNY 1961, 56.; DIENES 1966, 209-210.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1989, 27.; HATHÁZI 1996a, 247.; HORVÁTH 2003, 378. Névvariáció: Sárbogárd-Varga család temetője 45. SÁRBOGÁRD-TRINGER-TANYA: 1961-ben földmunkák közben 9 sírt bolygattak meg Sárbogárdtól ÉK-re a Forrás-dűlőben, a Tringer-tanya közelében. Az ezt követő ásatás során Kralovánszky Alán és K. Ery Kinga feltárt további 91 sírt és egy teljes szarvasmarha-temetkezést. A temető teljesen feltártnak tekinthető, melyben Kralovánszky Alán véleménye szerint az első temetkezések a Dunántúl megszállásával, 900 körül kerülhettek a földbe, a temető felhagyása pedig 970—990 közé helyezhető. Peleiek: l. c. íjvégborító csontlemez, íjmarkolat-borító csontlemez d. tegezmerevítő pálca g. deltoid alakú, hosszú nyücsúcs; domború, ívelt élű nyílcsúcs; rombusz alakú nyílcsúcs m. téglalap alakú hevedercsat, kerek hevedercsat n. kerek kengyelpár o. lóiga s. oldalpálcás zabla, csikózabla II. f. lant alakú csiholó n. vaskés p. kovák III. a. sima, üreges fülesgomb d. vascsat, kisszíjcsat, szíjvég e. övveretek f. bőrtarsoly bőrintarzia-díszítéssel n. ezüstrozetta 86
