Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Petkes Zsolt: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros és templom körüli temetők sírleleteinek katasztere Fejér megyében
Alba Regia 41. (2012) VIII. KÜLÖNLEGES HALOTTI ÉS TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK a. sírgödör és környezetének különleges kialakítása b. tájolásból adódó eltérések c. kő- és téglaszerkezetes sírok d. vázak helyzete e. halottcsonkítás, rituális célú bolygatás f. fegyverek, eszközök, ékszerek, ruhadíszek rituális vonatkozásai Lovastemetkezések g. részleges lovastemetkezés h. jelképes lovastemetkezés Kovács László képes szótárvázlata 1993-ban készült, célja a kataszter összeállításához egy következetesen használható terminológia kialakítása volt, ebből adódóan az elkészített munka további célja egy vita elindítása volt, a tárgyi anyag besorolásának módja és egységes elnevezése érdekében. A vita azonban elmaradt, így Kovács László javaslatai lényeges változtatások nélkül kerültek át a kataszterbe, remélve, hogy a kataszter elkészítéséhez nélkülözheteden egységes tematika igénye csaknem 20 év elteltével elindít egy folyamatot, mely elvezet a tárgyak egységes elnevezéséhez és a megnevezés következetes használatához. A szócikk harmadik eleme a% előkerült leletek és a% antropológiai anyag őrlési helyét és leltári számát adja meg, továbbá tájékoztatja a kutatót azon esetekről, melyekben a tárgyak, illetve a csontanyag mára már nem található meg. A szócikk negyedik, utolsó rés%e a% irodalmi hivatkozás, melynek első eleme, amennyiben szerepelt a lelőhely a Fehér— Éry—Kralovánszky kataszterben, annak a pontos oldalszám és lelőhelyszám szerinti említése, valamint a FÉK említésében szereplő apróbb hibák, tévedések javítása, kiigazítása. Ezt egy sortörést követően a lelőhellyel kapcsolatos, további irodalmi említések követik, a leadott és megjelent ásatási jelentéstől a temető, illetve a tárgy közzétételéig, valamint az esetleges kapcsolódó további irodalommal, majd a legvégére az adattári jelentések száma került. A munka készítése során a lehetőségek szerinti teljesség volt az egyik fontos elvárás, azonban „a teljesség igénye” nem tartható szempont, az elkészített kataszter nem pótolhatja a vizsgált területre vonatkozó korpuszkötetet, mindössze csak annak megszületéséhez nyújthat segítséget. Az elkészített szócikkek a tárgyi anyag bemutatásának teljessége alapján két nagy csoportba sorolhatók, az elsőt azok a feltárások vagy szórvány emlékek alkotják, melyek jelentős része már közölt, vagy a feltárást vezető régész már nem tart igényt a feldolgozására, ezen esetekben az ásatás dokumentációja sírokra bontva is vizsgálható volt, így az előforduló tárgytípusok a lehetőségekhez mért teljességgel kerültek bemutatásra. A második csoportba azon feltárások leletanyaga tartozik, melyeket a feltárás vezetője fog feldolgozni és közreadni, így ezen esetekben a szerzői jogok tiszteletben tartása mellett, csak azon tárgytípusok lettek beépítve a kataszterbe, melyeket a Régészeti Füzetekben vagy később a Régészeti Kutatások Magyarországon című kötetekben megjelent ásatási jelentések vagy az előzetes közlemények tartalmaztak, természetesen ezen esetekben a tárgytípusok megnevezésénél a szerző által használt terminológia került át. Azokban az esetekben, ahol sem a tárgyak, sem a tárgyakról készült értelmezhető fotók vagy' rajzok nem maradtak fenn, szintén a feltárás vezetője által használt elnevezések lettek átemelve a tanulmányba. A kataszterben, Ódor János Gábor Tolna megyei munkájához hasonlóan, külön fejezetbe kerültek a templom körüli temetők Árpád-kori sírleletei. Ezek többsége nem keltezhető pontosan, a vizsgált korszakhoz sorolásuk néhány tárgy — pl. sima vagy s-végű karika - alapján történt, a templom alapításának és az első sírok megásásának pontos idejét megállapítani néhány sír, illetve az alaprajz egyes elemeinek megfigyelésével nem lehetséges. További problémát jelent a templom körüli temetők hosszan tartó használati ideje, mely all. századtól akár a középkor végéig vagy a kora újkorig is eltarthatott, ebből adódóan a korai sírokat a későbbi temetkezések elpusztították, a 11—12. századra jellemző leletanyag több esetben csak szórványként jelentkezik. Nehézséget jelent a keltezésnél a sírok nagyfokú mellékletnélkülisége, az előkerült tárgyak (pl. s-végű karikák) hosszú használati ideje. A leletkataszter legutolsó fejezete tartalmazza a FÉK-ben tévesen Fejér megyei lelőhelyeként feltüntetett, valamint pontatlanul a honfoglalás és kora-Árpád korba sorolt, más korszakhoz tartozó lelőhelyek adatait is. 71
