Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Hári Gyula: Létesítménynevek és a régészet
Hésjoba határnév (A 181.58) (szántó és rét; 18. századi térképek gödröket is jeleznek a területén59). A salétromfőjésre emlékeztet a történeti források Salétrom tanya elnevezése Bakonycsernyén (Cse 2.60). Külön szólok a vadászattal, mezei és vadgazdálkodással összefüggő helynevek csoportjáról. A mikrovizsgálatok eredményeiből arra a megállapításra juthatunk, hogy az őrhá^ak, csőssg és vadáspkunyhók, vadlesek, -etetők és etető helyek csoportjából a járás területén legfeljebb a vadfogókra utaló nevek tekintenek vissza nagyobb múltra. Általánosan elmondható róluk, hogy rendszerint első adatolásuk alkalmával jelöléstágulás nyomán erdőrész neveként jelennek meg. Ezért az adott szerkezet típusától függően lehet régészetileg határozó szerepük: az isztiméri Kutyafogó, Disjnófogó (I 263., 359.61) egyetlen rekeszték, illetőleg hurok esetén egy erdődarabban kevésbé jellegzetes, a pusztavámi Farkaskert helynév (Pv 3.62) viszont nagyobb, bonyolultabb vadfogó szerkezetre utal (általában rekesztékek rendszere terelte a vadakat több gödörbe is63), amely a 18. században még egy kisebb terület megnevezéseként élt: az eredeti létesítményt jelölő lokalizációs ereje nagyobb. A lerakatok, tárolóhelyek közül talán a termény- és szeméttárolók azok, melyekkel a leggyakrabban találkozhatunk az írásbeliség nélküli korokban is. Helynévi lecsapódása, nyoma azonban ennek a névtípusnak csak a működő vagy a helyi közösség saját történetében valamilyen feladatot betöltő létesítmények esetében van — mivel e névtípus (földrajzi köznévi kifejeződésénél fogva) közel áll a köznevekhez. Az egyetlen régebbi, és denotátumát (jelöltjét) illetően bizonytalan adat a magyaralmási Gujásverem (A 232., 242., 246.64), amelyet a népi magyarázat gabonás vermeknek vagy az uradalmi gulyás veremkunyhójának mond. Az értelmezések bizonytalanságát jelzi, hogy a név már a 19. század közepén terjedelmes szántóföldeket jelölt (1856: Keleti és Nyugotigulyás vermi d. ben). A már említett szállásokkal némiképp rokon funkciót látnak el a majorok, amelyek a nagyobb gazdaságok igazgatási központjai; kevés lakóépülettel, főként gazdasági építményekkel rendelkeznek. A puszták ellenben nem tárgyalhatok itt, mivel azok általában nagyobb számú uradalmi népességnek is otthont adnak: települések! A Móri járás területére eső majorok a forrásokban leginkább a török hódoltság után figyelhetők meg, folytonosságuk a 20. századig követhető, ezért lokalizációjuk nem okoz problémát, de eredetük a 18. század első felében fogható meg. Elvétve a török adóösszeírások is beszélnek majorokról: 1574—1595: Baba Miklós majorja Székesfehérvár közelében.65 A majorelnevezéseket vizsgálva érinteni kell egy névtani problémát, ami a helyek besorolásánál esetleg zavart okozhat. Történetesen azt, hogy a major névelem mellett a pusyta is előfordulhat a gazdasági majorok nevében. Amennyiben a források adatai hiányosak, történeti viszonylatban a régészeti kutatás mondhatja meg egy épületcsoportról, hogy milyen rendeltetéssel bírt (létesítmény volt-e vagy település). Hári Gyula: Létesítménynevek és a régészet (.Adalékok és tipológia a% egykori Móri járás helyneveinek tükrébenj — Establishment Names and Archeology (Remarks and Typology in the Mirror of the Place Names of the Former Mór District) 4. Szolgáltató létesítmények Az itt számba vehető építménytípusokat (vendéglátással foglalkozó, kereskedelmi szolgáltató, közigazgatási, művelődési, egészségügyi és szociális, vallási létesítmények, kovácsműhelyek, mészárszékek, postalétesítmények) megnevező helynevek — főként a falvakban — jórészt újkoriak. Az ebbe a csoportba illő, a régészet számára inkább érdekes épületek a névadás szempontjából már egy külön kategóriában (a hangsúlyt a létesítmények elpusztulására helyezők között) értelmezhetők. A kutatás peremén elképzelhető, hogy információt hordozhatnak többek között a móri földrengés során (1810-ben) megrongálódott, s emiatt elhagyott Es^enyi csárda (Ba 3.) maradványai Balinka határában.66 A vallási létesítmények közül soknál a középkori eredetet is tükrözhetik az adatok, amelyek azonban rendszerint csak a hódoltság után, visszavetítve jelentkeznek (Isztimér: 1899: mai templom mögöttfenn állnak még a régi templom romjai, melyeket a nép — általános szokása szerint — a »vörös barátokénak« mond” (I 54.) ;67 Magyaralmás: [1760]: „post depulsum Alba Regali Tuream... Structuram hujus Templi omnino Gotthicam fuisse” [A 53.68]; a templom körüli temetőre való utalás is erősítheti az épület nem újkori eredetét: „Formam praefati Templi attinet: Structuram prorsus Catholicam deprehendimus... Pars Sanctuary, & rudera Coemetery /: licet nullus Calvinistarum ibidem sepultus possit commemorari :/ ossibus humanis pleni adhuc dum conspicua, diversa item Lapidum affabre, exsculptorum decidua fragmina id ipsum arguerent” [A 54.69]; 58 HÁR1 2002, 2. 229 59 Magyar Országos Levéltár Az Esterházy család csákvári és tatai levéltárának térképei S 69. Nr. 133. 60 „Káposztás kertek a' salitrom tanyánál" (Veszprém Megyei Levéltár Veszprém Vármegye Császári és Királyi Úrbéri Törvényszékének iratai. Bakonycsernye. Az 1846. évi telekkönyv). 61 HÁRI 2002, 2.172,178 62 1810: Tarkas Kert Magyar Országos Levéltár Az Esterházy család csákvári és tatai levéltárának térképei S 69. Nr. 58. M vö. HOFER 1957 M HÁRI 2002,2. 233, 234 «s VASS 1989,155 « vö. KITAIBEH-TOMTSÁNYI1960 67 KÁROLY 1896-1904,4. 254-255 68 HÁRI 2002, 2. 221 69 HÁRI 2002, 2. 221 34
