Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Szemle
Alba Regia 41. (2012) Régészeti gyűjtemény Marosi Arnold nevéhez fűződik a Szent István Király Múzeum régészeti gyűjteményének megalapozása. Az összegyűjtött régészeti leletek száma több ezerre tehető, melyek részben szórványként, részben a lelőhelyek pontos rögzítésével, és nagyrészt feltárásokból kerültek elő. Munkásságának köszönhetően folytatódott az 1848-as ásatások után a székesfehérvári középkori bazilika feltárása, a Székesfehérvár környéki honfoglalás kori temetők és a középkori várfal kutatása. A megyében is kiemelkedő régészeti feltárások kezdődtek meg, mint a bicskei újkőkori telep, a pákozdi középső bronzkori földvár, a csőri, szintén középső bronzkori mészbetétes kerámia népességének temetője, a kora vaskorból származó váli temető feltárása, a csákberény-orondpusztai római kori villa, a csákvári késő római kori, az alcsúti kora császárkori temető, a vajtai római kori kocsisír, az előszállás-bajcsihegyi és a csákberény-orondpusztai avar temető kutatása. Nevéhez kapcsolódik a csákvári, őskőkorból származó Báraczházi-barlang kutatásának elősegítése, és a Tác határában fekvő római kori település, Gorsium—Herculia, valamint a dunaújvárosi (Intercisa) késő római kori temető feltárásának elindítása. Részben a nevéhez fűződik a székesfehérvári királyi bazilika megmaradt romjait bemutató Romkert kialakítása is. Marosi Arnold gyűjtéséből és legjelentősebb feltárásaiból kerültek ki a látványtárba régészeti korszakonként a leletanyagok. I hánypótiásnak tekinthető, hogy elsősorban olyan tárgyakat helyeztünk el, melyek többnyire eddig még nem, vág)' már több mint 20 éve nem, vagy igen rövid ideig voltak láthatók a nagyközönség számára. Ilyen például a csőri, középső bronzkori mészbetétes kultúra temetőjéből származó egyedülálló agyagláda, a bronzkorból származó, lelőhely nélküli, épen maradt, bronzból készült kard, a pákozdi középső bronzkori földvár eddig kiállításra nem került hatalmas leletanyagának és a kora vaskorból származó, később azonosításra került, úgynevezett váli kultúra nagyszámú leleteinek egy kis része. A kiállított leletek jelentős darabjai a Báraczházi-barlangból előkerült, ritkaságszámba menő őskőkori állatcsontok: az őstulok- és lócsontok, hiéna állkapcsa, valamint a korai mezolitikumból származó, Nádasdladányból előkerült szigony. Az újkőkortól kezdődően a középkor végéig elsősorban a mindennapi használatra készített edények, eszközök, valamint fegyverek és ékszerek kerültek bemutatásra, de helyet kaptak az őskor bronzkori időszakából származó halotti urnák is. Néprajzi gyűjtemény Marosi Arnold múzeumigazgatósága első szakaszában, az 1910-es években jelentős mértékben gyarapodott a gyűjtemény céhes anyaga: a székesfehérvári és Fejér megyei céhek értékes használati tárgyai (céhládák, céhkorsók, céhzászlók, cégérek) valamint iratanyagai (céhlevelek, vándorkönyvek, céhszabályzatok, nyilvántartások) kerültek a múzeumba. Máig ez az anyag alkotja néprajzi gyűjteményünk legrégebbi, történetileg is legértékesebb anyagát, melyek közül a látványtár polcain a közelmúltban restaurált céhládák kaptak helyet. A céhláda a céh legfontosabb iratainak, pecsétjének, pénzének őrzésére szolgált, s a céhmester házánál őrizték. A céhgyűléseket az atyamester házánál, a nyitott céhláda előtt tartották. A másik fontos néprajzi tárgycsoport, amelyből ízelítőt kínálunk, a Közép-Dunántúl legjelentősebb fazekasközpontjához, Csákvárhoz kapcsolódik. A 19. század közepén közel kétszáz fazekasmester dolgozott Csákváron. Már Marosi idejében is nagyszámú kerámia került az itt készült műhelyekből a gyűjteménybe. Csákváron a fazekasság valamennyi ága — fazekas, korsós, tálas, kályhás - képviselve volt. A kályhásság kivételével a három mesterség legjellemzőbb termékeit mutatjuk be: a messze földön híres, tűzálló agyagból készült csákvári csíkos fazekakat, a mázas és mázatlan, kerekszájú, fülén ivónyílással ellátott vizeskorsókat, valamint a különböző méretű és változatos díszítésű tálakat. Néprajzi gyűjteményünk igen tekintélyes, több száz darabból álló kékfestőnyomódúccal rendelkezik. Ezek segítségével vitték fel a kívánt mintát szigetelőanyag (viasz) rányomásával a vászonra. A kék festékfürdőből kivéve a minta fehér maradt. A nyomódúcok között vannak fából faragónak, rézszegekkel, rézlemezekkel, huzalokkal kialakított minták. A kékfestőanyagok felhasználása igen elterjedt volt a 19. századi Fejér megyei és székesfehérvári népviseletben a 20. század első feléig. Iparművészeti gyűjtemény A Fejérvármegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi s Régészeti Egylet 1873-as megalakulásától kezdve folyamatosan gyűltek a régiségek, amelyeket Marosi Arnold tematikusán csoportosított és gyarapítóit a megyei főnemesek, birtokosok, tekintélyes városi polgárok, közéleti emberek, és jeles egyházi személyiségek ajándékozásai, de 237
