Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Szemle
Alba Regia 41. (2012) Marosi Arnold, a tudós tanár, régész és gyűjteményszervező Marosi Arnold, eredeti nevén Málics Mihály, 1873. február 9-én Szilsárkányban született, és 1939. január 22-én, Székesfehérváron hunyt el. A budapesti tudományegyetemen földrajz-természetrajz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1897-ben pappá szentelték. 1902-től Székesfehérváron, Zircen, Szentgotthárdon, Baján, majd Pécsett a ciszterci rend főgimnáziumában tanított. Wosinsky Mór útmutatása alapján bekapcsolódott a pécsi városi múzeum szervezési munkáiba. Az ő rendezésében nyílt meg Pécs első állandó múzeumi kiállítása 1904-ben. 1905-től a városi múzeum igazgatója, a tanítás mellett a múzeum gyarapítását, rendszerezését, leltározását is végezte. 1906-ban felélesztette az 1902 óta létező Pécs-Baranyai Múzeumi Egyletet, amelynek titkárává választották. Pécsett és Baranya vármegyében rendszeresen végzett régészeti bejárásokat, leletmentő ásatásokat. Legjelentősebb ásatása az akkor megnyitott pécsi köztemetőben feltárt 37 népvándorlás kori sír. 1909-ben áthelyezték a rend székesfehérvári főgimnáziumába, ahol 1937-ig, nyugdíjba vonulásáig tanított. Pécsett szerzett múzeumi tapasztalata alapján felélesztette az 1873-ban alakult, de tevékenységében szünetelő Fejérvármegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi s Régészeti Egyletet. Marosi fáradhatatlan gyűjtőmunkájának eredményeként igen gazdag anyag jött össze, és felmerült a székesfehérvári nyilvános múzeum megalapításának gondolata. A szükséges anyagi alap megteremtése érdekében lelkes lokálpatrióták támogatásával, számos taggal, 1910-ben megalakult a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület. Marosi fő feladatának a gyűjtemény gyarapítását, valamint Székesfehérvár és Fejér vármegye múltjának kutatását tartotta. Célja a régészeti, történeti, irodalmi, helytörténeti emlékek összegyűjtése volt. Munkássága jelentős fejezetét alkotják a város és a megye területén végzett régészeti feltárásai, valamint néprajzi gyűjtése. Kiemelkedő a királyi bazilika feltárásában és a tác—gorsiumi ásatásokban végzett tevékenysége. 1931 és 1939 között szerkesztésében jelent meg a Székesfehérvári Szemle, a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület közlönye, amelyben ő maga is rendszeresen publikált. A Szent István Akadémia rendes tagja, a Műemlékek Országos Bizottságának levelező tagja, az Országos Régészeti Társulat választmányi tagja és az Országos Magyar Hadimúzeumi Egyesület levelező tagja volt. 1931-ben kormányfőtanácsosi kinevezést kapott. Marosi Arnold, a múzeumalapító A Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület megalakulását követően Marosi Arnold elsődleges célja az önálló múzeumi épület megszerzése volt. 1911-ben az Oskola utca 16. számú lakóépület bérelt helyiségeiben helyezték el a múzeumi anyagot. Marosi első teendője a tárgyak beleltározása és konzerválása volt. Philipp István rajztanár segítségével a tárgyakat megszámozták, s vázlatokkal illusztrált törzskönyvet állítottak össze, szakszerű pontossággal. A rendezés során a tárgyakat tematikusán csoportosították, s kialakították a régészeti, néprajzi és iparművészeti, valamint a könyvtári osztályt. Az I. világháború okozta megtorpanás után sikerült talpraállnia az egyesületnek, és 1922-ben az olvasható a Fejérmegyei Naplóban, hogy a Főfelügyelőségtől elismerést kaptak, mivel „a székesfehérvári muzeum őskori, római és népvándorláskori gazdag és kifogástalanul feldolgozott anyagával legjelentősebb vidéki gyűjteményeink egyike.” Amikor a múzeum 1929-ben végre új, önálló épületet kapott — az akkori Bognár utca (ma Országzászló tér) 3. szám alatt, ahol ma is áll —, Marosi megnyitóbeszédében határkőnek nevezte azt a város és a megye művelődéstörténetében. Az új épületbe való költözéskor Marosi így beszélhetett: „Ez a muzeum tehát szemben más szerencsésebb vidékiekkel, tisztán a helyi érdekeltségek filléreiből kapta meg jelenlegi díszes köntösét. Az otthonszeretet és a megbecsülés hozta azt létre, melyet a muzeumegyesület immár húsz éves működése váltott ki Székesfehérvár és Fejérvármegye közönségétől.” 1935-ben kiállítást rendeztek a Múzeumegyesület fennállásának 25. évfordulója alkalmából. A jubileum évének másik fontos eseménye, hogy megkezdték a múzeumépület bővítését, így új kiállítóterekhez és raktárakhoz juthatott a múzeum. Marosi halála után és a második világháború alatt akadozott a Múzeumegyesület működése, majd 1944-ben megszűnt. A később hivatalba lépett múzeumigazgató, Fitz Jenő így emlékezett: „Amikor 1949-ben, tíz évvel halála után átvettem örökét, egy 100 %-ig beleltározott, a kor igényei szerint nyilvántartott gyűjteményt találtam, amelyből csak Marosi személye, mozgósító ereje, a múzeum aktív közművelődési tevékenysége hiányzott.” A látványtárban a Marosi Arnold vezetése alatt kialakult múzeumi törzsgyűjteményre alapozva, a kor szellemét megidézve jelenítjük meg a klasszikus muzeológiai tudományágakat — régészet, művészettörténet, néprajz - a törzsgyűjtemény tárgyi anyagán és a múzeumi szakkönyvtár könyvanyagán keresztül. 236
