Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Közlemények - Demeter Zsófia: "Hamupipőkéből Tündérkirálynő". A média és a nyilvánosság szerepe Székesfehérvár modern nagyvárossá fejlesztésében
Demeter Zsófia: „Hamupipőkéből Tündérkirálynő. "A média és a nyilvánosság szerepe Székesfehérvár modem nagyvárossá fejlesztésében István Király Múzeum gyűjteményében őrzünk. Vitéz Láng István és vitéz dr. Szarka Géza közös munkájaként jelent meg rögtön az év zárása után a Székesfehérvár ünnepi éve 1938. című szép kiállítású, gazdagon illusztrált könyv, alapvető forrásunk. Készült országos összefoglaló is Moravek Endre szerkesztésében A Szent István emlékév címmel, mely 1940- ben jelent meg, és jelentőségének megfelelő terjedelemben tárgyalja a székesfehérvári eseményeket. Természetesen beszámolt a helyi és az országos sajtó is az ünnepségekről, több lap egész mellékletet szánt a témának az 1938-as évben. Ilyen volt pl. a Dunántúli Hé fői Újság melléklete, az Új Magyar Szalon is, ahol elsősorban Tóth Károly fotói szerepeltek; a Képes Pesti Hírlap és a Pesti Napló Képes Melléklet. A „nagyvilágba” is kiléptünk. Az 1938. évi Observer május 15-ei, az Illustrated London Nem augusztus 27-ei, a francia katolikus lap, a Le Pelerin május 6-ai száma, valamint több holland, norvég, és lengyel lap számolt be ünnepünk kapcsán természetesen történelmünkről is. A Magyar Rádió az év folyamán ötször vonult ki helyszíni közvetítésre Fehérvárra, Say Gézával és Csitáry polgármesterrel pedig előadás-sorozatot vettek fel a stúdióban. A korabeli filmesek is nagy figyelmet fordítottak ezen eseményekre: a Magyar Világhíradó, a Magyar Amatőr Filmszövetség is készített híradófilmeket, a Palatínus Filmvállalat és az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal pedig hosszabb filmeken számolt be a székesfehérvári ünnepségekről. Somkúti István és Megyer Tibor riportfilmet készített az országos, s ezen belül természetesen számos székesfehérvári eseményről is. Szerencsére, a korszakról fennmaradt Pattantyús-Ábrahám Emánuel amatőr filmje a Szent István Király Múzeum gyűjteményében, melyet restaurálása után 1999 folyamán sikerült feldolgozni. Ennek tanulságai alapján készítettük el a VIDEANT Kft. közreműködésével, Várnai Zoltán rendezésében az archív kockákat is felhasználó dokumentumfilmet, melynek címe Fehérvári pillanatok, emlékek az 1930-as évekből. A városfejlesztési elképzelésekről cikkezett a város polgármestere, Csitáry Emil; műszaki tanácsosa, Schmidl Ferenc; építésze, Molnár Tibor; propagandistája, Láng István; kedvelt építészeti tanácsadója, Kotsis Iván; mindkét múzeumigazgató: Marosi Arnold, majd Dormuth Árpád is. Az ünnepségekről a helyszínről küldött színes tudósításokat az egész korabeli sajtó, élén Márai Sándorral, aki innen a Pesti Hírlapot tudósította. Az 1938. év Székesfehérvár történetének kiemelkedő esztendeje volt, most már talán azt is megkockáztathatom, hogy a XX. században a legjelentősebb. Államilag is támogatott tudatos fejlesztés eredménye és csúcspontja ennek az évnek számos újdonsága. Az a tény, hogy ekkor Szent István városa az országos, s egy kissé az európai figyelemnek is középpontjába került, polgárainak máig is jóleső érzés, öntudatuk egyik forrása. Máig is idézgetik Hóman Bálint megfogalmazását, melyet a Fehérvári joggal kapcsolatosan 1934-ben díszpolgárrá történő kitüntetése kapcsát mondott: „Nekünk magyaroknak Székefehérvár a városok városa. ’* Hosszú felkészülés előzte meg az ünnepet. Bátran elmondhatjuk, hogy az előkészítés az 1931-es Szent Imre Évtől tudatosan folyt. Hóman Bálintnak, aki 1932 óta Székesfehérvár országgyűlési képviselője, akkor vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1934-től a város díszpolgára volt,8 9 a Szent István jubileumi év országos ünnepségeihez sikerült kapcsolni a helyi kezdeményezéseket. A Hóman által vezetett Szent István Emlékbizottságban foglalt helyet 1934-től Széchényi Viktor (1871—1944) főispán,10 11 1938-tól dr. Csitáry Emil (1892-1970) polgármester is részt vett a munkában.11 Székesfehérvárt Szent István király halálának 900. évfordulója tiszteletére céltudatosan fejlesztették, az ünnepséget gondosan előkészítették, s a fejlődést az 1938-as ünnepi év méltó kereteiben országnak-világnak bemutatták. Ennek a nagy munkának kiváló munkásai és vezetői teremtek. Amint azt Hóman Bálint miniszter, Székesfehérvár országgyűlési képviselője az ünnepi év 1938. január 17-ei megnyitásakor kifejtette, az ünnepségek szervezői a Szent István-i állameszme kisugárzásának tekintették Székesfehérvárt.12 A folyamat, ahogyan a modern nagyváros maga is, sok összetevőből épült. Látványos elemek: pompás, lélekre ható ünnepségek, a Belváros műemléki szempontú megújítása, a közparkok modernizálása, a díszkivilágítás és az utcák rendszeres tisztítása mellett jutott figyelem még a cégfeliratok egységesítésére is. Látványosságszámba ment a hozzáértő városfejlesztők szemében a nagyipar megtelepítése (repülőgép, alumínium, motor, hadianyag), az új lakókörnyezetek, kislakásos telepek, illetve a bérházak építése, az új útfejlesztési koncepció kidolgozása is: látták benne a népességmegtartó erő fokozását.13 Az épületek felújítása még kevésbé, ám az új szobrok elhelyezése a tervekbe bevont közvéleményt élénken foglalkoztatta. Most itt egyeden példaként csupán Sidló Ferenc Szent István-emlékművével foglalkozom. A Szent István-szobor Székesfehérváron való felállításáról már 1894-ben szó került, sőt a kezdeményezés már 1891-ben megjelent eg}' hírlapi polémia keretei között. 1894. november 26-ai fölhívásában Havranek József polgármester bejelentette, hogy „Szj. István első apostoli királyunk emlékszobrának az ezredéves ünnepély alkalmával városunk 8 HÓMAN 1942, 5. 9 DEMETER 2011,256-269., 258-259.; FARKAS 1980,152-157. 10 FARKAS 1980,157. 11 Székesfehérvári Friss Újság, 1938. január 14. 1.; MORAVEK szerk. 1940, 6. 12 DEMETER-GELENCSER 2002, 142. 13 DEMETER 2009, 87-99., 92-93. 188
