Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Közlemények - Demeter Zsófia: "Hamupipőkéből Tündérkirálynő". A média és a nyilvánosság szerepe Székesfehérvár modern nagyvárossá fejlesztésében
Alba Regia 41. (2012) DEMETER ZSÓFIA „HAMUPIPŐKÉBŐL TÜNDÉRKIRÁLYNŐ.” A MÉDIA ÉS A NYILVÁNOSSÁG SZEREPE SZÉKESFEHÉRVÁR MODERN NAGYVÁROSSÁ FEJLESZTÉSÉBEN A címben jelzett mindkét hölgy Székesfehérvár. Az egykori királyi városnak egy-egy korszakát jellemezte így a média: Hamupipőke Prohászka püspök írásában „őskoronázó faluként” jelenik meg, míg a XX. század elejének jól kommunikált változásai után joggal nevezi az ámuldozó sajtó tündérkirálynőként.1 A Szent István alapította és királyi központjaként fejlesztett első szabadalmas városunk, a királyi szék városa gazdasági-kereskedelmi és szakrális központ egyszerre volt, kereskedők és zarándokok, törvénylátók és igazságkeresők egyaránt tömegesen látogatták. Földrajzi-logisztikai helyzete, medencei központi fekvése hasonló szerepkörre késztette régen, és a XX. század elején is. A trianoni tragédia után fejét felemelő egykori királyi város, Székesfehérvár nagyvárossá fejlesztésében a modern jobboldali várospolitika különös eszközrendszerét figyelhetjük meg. Sajátossága, hogy a médiában, és a kommunikációban szilárd alapként deklarálja a dicső történelmi múltat, ugyanakkor a jól megalapozott tervek teljesítésében jól használja ki a háborús konjunktúrát. Minderre mind történelmi adottságai, mind pedig stratégiaiföldrajzi helyzete miatt válik alkalmassá. Történelmi adottságait a város és Fejér megye vezetői két jelentős ünnep időhatárai között: az 1930-as Szent Imre Év1 2 és az 1938-as Szent István Év3 között kiválóan kommunikálták. A korabeli sajtó, a város saját kiadványai, a filmhíradó és a rádió, valamint a külföldi sajtóérdeklődés mind bizonyítja ennek sikerét. A fokozódó érdeklődést az időszak végén valóban modem nagyvárosi fejlesztések, vagy ezeket megalapozó létesítmények bemutatása elégíti ki, s mindez ugyanakkor megalapozza a fejlesztések széles társadalmi támogatottságát.4 5 Kétféle kommunikációs irányról kell itt beszélni. Az első a székesfehérvári modern városfejlesztési koncepció egészének és néhány elemének (Belváros felújítása, új terek, új épületek létesítése, szoborállítás, díszkivilágítás, parképítés) országos és európai csatornákon való bemutatása.5 A másik az újdonságok helyi vonatkozásainak („hol”, „ki”, „mit” és „milyen” kérdésekre válaszoló) közösségi vitái. A viták lefolytatása az újításokat elfogadottá tette. Megjegyzendő és jellemző, hogy a helyi viták eldöntését nagyban elősegítette a kifelé kommunikált pozitív üzenet. Példa: a 10-es huszárok emlékszobra elfogadásához nagyban hozzájárult Kozma Miklós volt belügyminiszter, volt 10-es huszár azon hírlapi közlése, hogy ha nem kell az ezredtársak által készíttetett szobor Fehérvárnak, felállítják Kaposváron. Rögtön kellett.6 A külső kommunikációhoz sorolom a következőket. A Magyar Művészet 1930. évi 7. számát Székesfehérvár történeti és művészeti emlékeinek szentelte. Az ünnepi évet megelőző városfejlődés eredményeiről avatott tollú szakemberek számoltak be: Say Géza és Somogyi Antal művészettörténeti szakmunkákban, a Szabó—Juhász—Pallay—Vértes alkotta csoport a gazdaságtörténet szemszögéből. Ennek a kiadványnak ma is jó hasznát vesszük, de a kortársak is nagyon várták, s ünnepélyes keretek között a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara székesfehérvári díszközgyűlésén mutatták be 1938. május 15-én, irigylésre méltó gyorsasággal.7 Láng István, akkor az idegenforgalmi és propaganda iroda vezetője, mintegy „hivatalból” írta meg városismertetőit, amelyeket magyar, német, olasz, angol és francia nyelven jelentettek meg, s amelyekhez Tóth Károly remek fotóit is használták. Láng Istvánnak iszonyú sok feladata volt, nem csoda, ha fiai (dr. Láng Jenő és Láng Hugó) úgy emlékeznek, hogy ebben az évben alig látták otthon, de még az irodájában sem volt soha, mindig csak az eseményeknél. Nemcsak szervező volt azonban, hanem írta is az évről készült hivatalos beszámolót, amit a Szent 1 DEMETER-GELENCSÉR 2002,183-184. 2 DEMETER 2008, 7-39. 35-37. 3 DEMETER 2009, 87-99., 93-95. 1 DEMETER 2004, 62-88., 63-64. 5 DEMETER-GELENCSÉR 2002, 144-155. <• DEMETER-GELENCSÉR 2002, 189. 7 Székesfehérvári és Fejérmegyei Közgazdasági Közlöny, V. évf. 5. szám 1938. május 14. 3. 187
