Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Közlemények - Lukács László: A székesfehérvári szűrműves- (csapó-) céh szabadlomlevele 1700-ból
Alba Regia 41. (2012) KÖZLEMÉNYEK - MITTEILUNGEN LUKÁCS LÁSZLÓ A SZÉKESFEHÉRVÁRI SZŰRMŰVES- (CSAPÓ-) CÉH SZABADALOMLEVELE 1700-BÓL A székesfehérvári Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteménye az 1960-as, 1970-es, 1980-as években az intézmény költségvetésében rendelkezésre álló tárgyvásárlási keretből évente átlagosan 200 tárggyal gyarapodott. Gyarapodását új múzeumi kiállítóhelyek megnyitása is jelezte: a sukorói Néprajzi Házé (1967), Pusztavámon a Német Nemzetiségi Tájházé (1980), Fülén a Sárréti Tájházé (1985) és Székesfehérváron a Palotavárosi Skanzené (1988). Néprajzi gyűjteményünk — tárgyvásárlási keret hiányában — az 1990-es évektől elsősorban ajándékozás révén gyarapodott, évente legfeljebb 50 tárggyal. Ezért nagy jelentőségű, hogy a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Kollégiuma gyűjteménygyarapodásra, tárgyvásárlásra is hirdet pályázatot. A Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága e pályázat támogatásával 2011-ben a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteménye számára megszerezte a székesfehérvári szűrműves- (csapó-) céh szabadalomlevelét 1700-ból. A dokumentumot előzetesen Dóczi Istvánné veszprémi lakos ajánlotta vételre a múzeumnak. A csapók a gyapjú tisztításával, finomabb feldolgozásra történő előkészítésével foglalkozó mesteremberek voltak. Csapás szavunk eredeti jelentése: fonás előtti gyapjútisztítás. Kifeszített húrt vagy madzagot lazára engedve belecsapták a tisztítandó gyapjúhalmazba. A nehezebb, szemetes, durvább minőségű gyapjú így alulra, a könnyebb, jó minőségű felülre került. Húros csapószerszám, bőgővonóra emlékeztető s^lálóíj, s^lálórúd (Fachbogen) látható a székesfehérvári csapócéh 1722-ben készült ládáján és behívótábláján.1 Frecskay János a Mesterségek szótárában pontosan rögzítette a gyapjú s^lálásának munkamenetét, Friedrich Kari Azzola pedig a szilálóíjat mutatta be publikációinak egész sorozatában.1 2 A fehérvári csapók a palotavárosi Csapó utcában laktak, a gyapjúszövet nedves állapotban való mechanikai tömörítését, a kallózást a városrésztől északra, a Gaja patakra épített kallómalomban végezték. (1. kép) Fényes Elek 1847-ben megjelent országleírásában Fejér megyéről olvashatjuk: „Számos patakjai közül, mellyek a vértesi és bakonyi hegyekről tódulnak le a lapályosabb déli részekre, csak a gajait említem, melly Fehérvár alatt a Sárvízbe ömlik, s malmaival, pokróczkallóival vidéki lakosának tetemes hasznot nyújt.”3 A kallómalom a XVIII. század végéig a csapócéh tulajdona volt. A kallózástól a gyapjúszövet összement, sűrűbb, vízállóbb, melegebb és tartósabb lett. A XVIII. század végi fehérvári mesterösszeírásokban 36 csapó és 11 posztós nevével találkozunk.4 Csapóink e korban javarészt magyar, míg posztósaink főként német nevűek. A nagyszámú fehérvári mester képviselőit ott találjuk a dunántúli csapócéhek 1744-ben, Pápán tartott gyűlésén, ahol a csapómesterség közös problémáit beszélték meg.5 Székesfehérváron 1784-ben 36 mester, 1855-ben 35 mester, 2 segéd és 1 tanonc, 1868-ban 28 mester, 10 segéd és 2 tanonc dolgozott a csapómesterségben.6 Sajnos a fehérvári csapómesterségről csak igen kevés céhemlék maradt ránk. A csapócéh magyar nyelvű szabadalomlevelének egyik példányát 1700-ból a budapesti Egyetemi Könyvtár, 1762-ben elnyert szabadalomlevelét az Országos Levéltár őrzi. Egy 1702-ben keletkezett magyar nyelvű bizonyságlevelet a fehérvári csapómesterek felszabadított legényüknek adtak ki. A székesfehérvári csapók zöld mázas céhkorsója 1794-ben, Pafkó János főcéhmester idejében készült. Fából faragott, festett behívó táblájuk a Szent István Király Múzeum gyűjteményének becses darabjaként a néprajzi állandó kiállításon látható. Egyik oldalán középen a húros csapószerszám (íjascsapo), tőle jobbra a gyapjú fellazítására, szálasítására szolgáló kártolótábla, balra az Árpád-sávos magyar címer látható. Másik 1 NAGYBÁKAY 1981, 37. tábla; LUKÁCS 2007, 88. 2 FRECSKAY 1912/2001,126-127; AZZOLA 1991a; 1991b; 1993; 1994; 1996 5 FÉNYES 1847, 35. 4 VARGA 1968, 265-266. 5 NAGYBÁKAY 1971, 22. « VARGA 1968, 269; DRUCKER 1868, 20-21. 171
