Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Közlemények - Lukács László: A székesfehérvári szűrműves- (csapó-) céh szabadlomlevele 1700-ból
Lukács László: A székesfehérvári szürműves (csapó) céh szabadalomlevele 1700-ból oldalára azt a jelenetet festették, amelyben Szent Márton posztóköpenyének egy darabját kardjával levágja a rongyos koldus számára.7 Székesfehérvár szabad királyi város tanácsa és főbírája, Schinigin Mihály 1700. október 5-én erősítette meg szabadalomlevéllel a török alóli felszabadítást követően alapított, Szabó János és Keresztes János céhmesterek, Horváth Miklós, Pápai György, Lakatos Pál, Balina János, Prusinszki András, Tornán Mátyás és „több Böcsületes Czéh beli személyek” idejében. A céhszabályzat a céhtagok jogait, kötelességeit, a mesterség tanulásának és gyakorlásának körülményeit, a céh belső rendjét rögzítette. Nyolc oldalas, 20 artikulusból áll. Az artikulusokat magyarul, a címlapot és a megerősítő záradékot latin nyelven írták. A címlap szövege: LEGES et STAtuta Seu ARTICULI ARTis Mechanicae Fulloniae Cehae Magistrorum, In Libera ac Regia Civitate Alba Regali habitantium. Anno Domini Millesimo Septingetesimo Die 2da Junuarÿ. [Székesfehérvár szabad királyi városban lakó csapómesterek céhének rendszabályai és határozatai vagy artikulusai. Az Úr ezerhétszázadik évében. Január 2-dik napján.] A címlapon Székesfehérvárt szabad királyi városként említik, holott a török korban elenyészett jogát a város csak 1703-ban nyerte vissza I. Lipót királytól.8 Szabad királyi városként írták a városházán a latin nyelvű záradékban, megerősítésben is: Publicati et confirmati sunt hie Articuli Artis Fullorum, in domo Senatoria Die 5 Mensis Xbris Anno 1700. Judex Primarus Michael Schinigin et Senatus Liberae Regia Civitatis Alba Regalensis. [A csapómesterség ezen artikulusai kihirdettettek és megerősíttettek a tanács házában az 1700. év X. hónapjának 5. napján. Schinigin Mihály főbíró és Székesfehérvár szabad királyi város tanácsa.] A privilégium első pontja vallásosságra, istenfélelemre figyelmezteti a céhtagokat. Az istenteleneket a céhmester négy forintra bünteti. A második artikulus szerint a szűrművesmesterek minden évben a Szent György-napot követő hétfőn céhmestert és mellé egy dékánt választanak, akik a céhben esküt tesznek, s akiknek a többi mester az artikulusok szerint engedelmességgel tartozik. A harmadik pontban a céhgyűlés összehívásáról rendelkeznek. E célból a céhmester kibocsátja a céh tábláját, amire kötelesek a megadott órában megjelenni. A távolmaradók 33 pénz bírságot fizetnek osztrák értékben (bécsi becsben). A negyedik artikulus szerint a beteg mester mellé a céhmester két mestert rendel, két pénz ára gyertyával és egy pint bor árával. Az ötödik pont arról rendelkezik, hogy a céhmester négy forintig adósságot kiszolgáltathat, ha az adósság ennél több, az ügy a bíró elé kerül. A hatodik artikulus előírja: gyapjúvásárláskor az árat teljes ráígéréssel felverő csapómester egy forint büntetést fizet a céhmesternek. A hetedik pont a városba nagy tételben behozott gyapjú vásárlásáról, elosztásáról rendelkezik. A rossz minőségű, „elszaggatott, diribdarab” gyapjú megvételét elkobzás terhe mellett tiltják. A nyolcadik pont tiltja az idegen csapók által készített posztónak a vásárokon kívül a városba hozását, árusítását. A tiltott árut elkobozzák, fele a céhé lesz, a másik feléről a céhmester rendelkezik. A kilencedik artikulussal a posztó minőségét, méretét rontó mestereket regulázzák. A tizedik pontban négy forint büntetés terhe mellett megtiltják a mestereknek a másik munkását, legényét, szolgáját magukhoz csábítani. A kallózást végzők, a fonással, szövéssel foglalkozók bérét határozzák meg a tizenegyedik artikulusban. A városba betelepülő kontár mesterekkel szembeni intézkedést tartalmaz a tizenkettedik pont: „Mesterek közében nem akarna magátt bé adni hanem az Czének engedetlen lenne, annak az Czéh Mester szűrét el vehesse, és az engededenségért a Várban bé adgya.” A tizenharmadik artikulus a városba érkező csapólegények elosztásáról rendelkezik. Elsőséget élveznek a legöregebb mesterek, akik legény nélkül már nehezen tudnak dolgozni. Alkalmazni kell a legényeket „minden Religiora nézendő személy válogatás nélkül.” A tizennegyedik és tizenötödik pontban egymás személyének és munkájának tiszteletben tartására, a szitkozódás, káromkodás súlyos büntetésére hívják fel a figyelmet. A fiatal, nőtlen mesterek céhtagságával a tizenhatodik artikulus foglalkozik. A tizenhetedik pont tiltja a vétkes, gyilkos, tolvaj, parázna legények felvételét a céhbe. A legények, inasok javadalmazásáról, természetbeni 7 LUKÁCS 2007, 87-89. 8 LAUSCHMANN 1994, 8. 172
