Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
G. Szabó Zoltán: Forradalmak emlékezete egy mezőföldi községben, Abán
G. Szabó Zoltán: Forradalmak emlékezete egy mezpfóldi községben, Abán * Az utóbbi 160 évben az egymást váltó politikai hatalmak viszolyogtak attól, hogy a márciusi, illetve az utóbbi 60 évben az októberi forradalom emlékével, azok jelképeivel, emléknapjaival érdemeik szerint szembesüljenek. Gyarmati György történésszel messzemenőkig egyetértek10 abban, hogy a dualizmus kori és a két világháború közötti államrend épp oly felemás módon viseltetett a ’48-as örökség „gondozását” illetően, mint ahogy a múlt század második felét majd kitöltő szocialista-kommunista rendszerek. Szembe egyik sem fordulhatott vele, ugyanakkor vállalni is nagyon kényszeredetten vállalták, legfeljebb egy-egy elemét kiragadva, kiforgatva használták belőle azt, ami saját legitimációjukhoz illeszthetőnek tűnt. Ezt az elmúlt fél évszázadban tették a leginkább képmutató módon. A szocialista üdvtanoknak mind Rákosi Mátyáshoz, mind Kádár János nevéhez köthető formaváltozata magát hirdette ’48 igazi politikai örökösének, „egyenes ági leszármazottjának”. Ehhez képest megkísérelték kiiktatni az ünnepek sorából, illetve — mivel ez nem sikerült — saját kurzusuk konstruált ünnepeivel próbálták meg összekapcsolni, behelyettesíteni.11 Érdekes szembesülni azzal is, hogy a ’48-as eszméket — a kibontakozó liberalizmus gyümölcsét — a 19. század utolsó harmadában hatalomra kerülő liberális, kiegyezésre hajló rendszer mennyire nem tudta befogadni. A ’48-as ideák a hatalom körén kívül maradottak mindennapjaiban és ünnepeiben találtak istápolóra. Az olvasóköri — bújtatott ’48-as — mozgalom a kéziratos irodalmával, titkos tárgykultúrájával, a szimbólumok (például a koronás címer) szinte felismerhetetlenné tételével, átalakításával „védekezett”, közben ünnepelte, ápolta március eszméit a rendszer ellenében. Néhány példa az 1865-ben alakult abai olvasókör „’48-as hagyományaiból”12: „Az világossá vált, hogy a századforduló (19—20. század) óta az olvasókör vezetése és a tagok túlnyomó többsége az iparosok köréből került ki. A hazafias ünnepségek rendezése náluk hagyománnyá vált. Ezek közül mindig szerfölött nívós volt a március 15. -i forradalom egész naposnak mondható megünneplése. A körnek két zfisfiója volt: egy nemzetiszínű és egy fekete. Ez utóbbit az 1848-49- es öreg honvédek temetésén vitték a koporsó előtt, majd később a köri tagoknak kijáró tisztelgés jelképévé vált ezeknek a temetésén. A március 15. -i ünneplés azzal kezdődött, hogy a nemzetiszínű zászló alatt felekezetküíónbség nélkül bevonultak a köri tagok a római katolikus egyház hazafias miséjére. Mikor ennek vége lett, akkor kezdődött a református templomban az istentisztelet. Oda is követték a zászlót mindnyájan. (Az okos, higgadt iparosok minden felekezeti villongást csírájában elfojtottak!) Ezután következett a nap fénypontja, az 1914-18-as hősök szobránál lezajló közös ünnepség ahol az olvasókör meghívottjaiként a község legjobb akkori szónoka, szavaiéi, valamint a két felekezet dalárdája adta a műsort. Este a S allai, majd 1931-től az Orosz) vendéglőben mindnyájan hazafias vacsorán vettek rész). A vacsora megkezdését rövid szónoklat előzte meg. Híres volt szónoklatáról Kulifay László, a direktóriumnak egykori tagja. Vacsora után Kossuth-dalokat énekeltek az öregek, a fiatalok talpa alá cigány húzta a nótákat. ” A bevezető mondatok tényszerű adatai is bizonyítják, hogy 1956 októberében az 1848-A9 hagyományokról való másképp gondolkodás elemi erővel tört fel a társadalom egészében, mintegy előképül szolgált falun13 és városon egyaránt. Szimbólumrendszere, a harci cselekmények szervezése (nemzetőrség), a túlerőben lévő, kelet felől érkező nagyhatalom nyelvi azonossága, a leveretés traumája, kísértetiesen hasonló volt. A tárgyalkotó népművészetben és a különböző folklórműfajokban a történelem folyamán mindig megjelentek az aktuális történelmi sorsfordulókkal kapcsolatos alkotások is. A klasszikus értelemben vett (paraszti) folklórban — érthető okokból — az 1848-49-es polgári forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos anyag az egyik leggazdagabb. Ma a folklórt már nem tekintjük a letűnőfélben levő hagyományos paraszti kultúra kizárólagos attribútumának, így fel kell figyelnünk a forradalmak kapcsán néhány - az elmúlt 160 év folyamán több alkalommal is felszínre került, forradalmak emlékezetét reprezentáló - megnyilvánulásra. Ilyennek tekinthetjük például a hivatalos magyar címer változását (zászlók címerektől való megfosztását), majd különböző tárgyakon, tárgyegyütteseken való továbbélését, a ’48-as nemzetőr karszalag, illetve kokárda későbbi nagy történelmi események kapcsán való többszöri felbukkanását és jelentésváltozását, a megtorlások, kivégzések, börtönbüntetések, kiegyezés-megbékélés aktusait, mindkét történelmi eseményhez kapcsolódó politikai újratemetések szerteágazó és speciálisan közép-európai gyakorlatát. A történelmi ismeretek megőrzésében és átörökítésében a hivatalos történelemtanítás mellett nagy jelentősége van a kollektív emlékezetnek, illetve az ezt reprezentáló, tárgyaknak és egyéb cselekvéseknek.14 Dolgozatom egyetlen falu, a mezőföldön található Aba község 1848-49-hez, valamint 1956-hoz kapcsolódó hagyományaiból ad ízelítőt. Kiemelten foglalkozik az egyénhez köthető forradalmi, nemzeti érzés legtipikusabb megnyilvánulásával a nemzeti színekhez kötődő kokárda viselésével, amelyekből főként az abai példákat ismerteti. Mindezek mellett foglalkozik azokkal a «• GYARMATI 1998 11 Erre példa Rajk László és társai újratemetése 1956. október 6-án, valamint az 1970-es években a politika által irányított, összekapcsolt „tavaszi ünnepek”: március 15-e, március 21-e, április 4-e és május elseje. 12 Szánthó Gábor abai református segédlelkész 1859-ben keletkezett feljegyzéseit is idetartozónak véljük. 13 Az 1956-os forradalom és szabadságharc vidéki eseményeivel, különösen a falvakban történtekkel igen keveset foglalkoztak a történész és néprajzkutató kollégák. 14 Kollégámmal és társammal, Juhász Katalinnal közösen dolgoztunk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójának méltó megünneplésén, több cikket és egyéb publikációt is készítettünk. 94
