Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Selmeczi Kovács Attila: A beltelek gazdasági épületei a Kál-völgyben
Alba Regia 40. (2011) SELMECZI KOVÁCS ATTILA A BELTELEK GAZDASÁGI ÉPÜLETEI A KÁL-VÖLGYBEN A Kál-völgy népi építkezésének monografikus feldolgozását Lukács László másfél évtizede kandidátusi értekezésként megvalósította. Munkájában széleskörű áttekintést nyújtott a Balaton-felvidék jellegzetes tájegységének lakóépületeiről, az építésmód változásairól, annak társadalmi vonatkozásairól.1 Ehhez a sokrétű elemzéshez kapcsolódik a jelen rövid áttekintés a beltelek gazdasági épületeiről. A lakóházakhoz hasonlóan a jelentősebb gazdasági épületeket is kőből emelték.2 A 20. század elején ugyan még néhol előfordultak gerendavázas pajták és disznóólak, azonban manapság már ezek is csak az emlékezetben élnek.3 A Kál-völgyben a lakóház építési gyakorlatához igazodott a nagyobb gazdasági épületek emelése mind az építőanyag, mind az építéstechnika szempontjából. Erre legjellemzőbb példát az istálló szolgáltat. Az istálló hagyományosan a lakóházzal egy fedél alá épült, mintegy annak folytatásaként.4 Ebből következően szélessége is megegyezett a lakóépületével, ami általában 4,5-5 m, hosszúsága viszont a gazda tehetősségétől függően 5-9 m között változott. Építőanyaga kizárólag kő, amit belül tapasztottak, és évente rendszeresen meszeltek. A tehetősebb nemesi portákon és nagygazdák udvarain gyakori volt a dongaboltozatú istállók emelése. Amint Lukács László megállapította, a dongaboltozat alkalmazása meglehetősen elterjedt volt a Balaton-felvidék építési gyakorlatában, nemcsak a lakóhelyiség, hanem a kamra, istálló mennyezetét is ezzel a mutatós megoldással készítették. Az ilyen istállót bótistálló néven is említették.5 Bolthajtásos, kőlábas istállók voltak a szentgáli régi nagygazdaudvarokban is,6 mint ahogyan a Balaton-mellék számos településén is egykor kedvelt volt a bolthajtásos, oszlopos istállók építtetése.7 Természetesen a kevésbé tehetős gazdaságokban a melléképületek is szerényebb kivitelben készültek, egyszerű famennyezetes, kőfalú istállókat emeltek, amelyek a lakóházhoz csadakoztak.8 Ezek az épületek tovább megőrizték a hagyományos ollóágasos-szelemenes tetőszerkezetet, ami a lakóházak esetében a 18. században még általánosnak számított.9 Azonban a 19. század végétől mindinkább a szarufás tetőszerkezet hódított teret, nemcsak a lakóépületeknél, hanem az istállók esetében is.10 * A tetőfedés módja szintén követte a lakóháznál alkalmazott gyakorlatot: korábban a ^súpo^ás volt elterjedt, amit idővel a nádfedés váltott fel. Erről tanúskodik pl. a monoszlói törvénybíró számadáskönyvébe 1842- ben tett következő bejegyzés: Nemesség fés^erje és istálló meg reparálására vettem három kéve ^suppôtAzonban az uradalmi épületeket már a 18—19. században náddal fedték.12 13 Az istálló udvar felőli hosszanti falának közepén helyezkedett el a kétszárnyú ajtó, aminek derékmagasságban a felső része külön nyitható, hogy napközben a helyiséget szellőztethessék, miközben az aprójószág nem tudott bemenni (/. kép). Általános gyakorlat szerint az ajtó mindkét oldalán kisméretű ablak van. A nagy gazdák portáin általában két istálló is állt, egyik az ökröknek, a másik a teheneknek és lovaknak adott helyet. Többnyire azonban a lábasjószágot együtt tartották. Legtöbb esetben az ajtóval szemben állt a jászol. Amint Köveskálon említették, „a jás^oj szembe vót a* ajtóval, farral álltak a* állatok, jobban rálátott a* ember a~ állatokra”.'} A borjaknak külön, kisebb méretű jászol szolgált az oldalsó fabál. A jászol erős lábakon álló deszkavályú, elöl szegélyrúddal ellátva, amihez az állatokat kötötték. Ezt jásspjdurung jáspojrúd néven említették, egyedül Balatonhenyén használták a süvegfa megnevezést. Jankó János szerint „régen a jászol is csak 1 LUíOÍCS 1989; vö. még LUKÁCS 2005. 2Vö. VISKI 1926. 1 Az építőanyag változására 1. LUKÁCS 1985, 699-700. 4 Hasonlóra utalJANKÓ 1902, 214. 5 LUKÁCS 1985, 703; LUKÁCS 1989, 36. o VAJKAI 1959, 216. 7 VAJKAI 1964, 166. 8 Hasonlóra utal VAJKAI 1959, 216. 9 VAJKAI 1957,100. 111GILYÉN 1987, 36. i> LUKÁCS 1989, 55. 12 LUKÁCS 1989, 59. 13 Györffy Kálmán (1910) közlése, 1981. 81 T T
