Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Bárth János: Agrárváros és tanya a Duna-Tisza közi homokhátságon (XVII - XIX. század)
Alba Regia 40. (2011) bArth JÁNOS AGRÁRVÁROS ÉS TANYA DUNA-TISZA KÖZI HOMOKHÁTSÁGON (XVH-XIX. SZÁZAD) Két századforduló, két madártávlati kép A XVII. század végén és a XVIII. század elején, a török uralom alóli fölszabadulás és a Rákóczi-szabadságharc korában, másfél évszázad török pusztítása után, fölöttébb alacsony népsűrűség jellemezte a Duna-Tisza közét. Kecskemét, Szeged, Halas határosak voltak egymással. Közöttük legeltetésre használt hatalmas lakatlan pusztaság húzódott. Az elvadult tájon a pásztorok és az állattartó gazdák által emlegetett „Telek”, „Templomhegy”, „Szentegyházasdomb” és néhány hasonló helynév, valamint egy-egy templomromnak nevezett, évente kisebbedé kőrakás emlékeztetett a hajdani középkori falvakra. Déli irányban haladva az elnéptelenedés mértéke fokozódott. Ha számba akarjuk venni, hogy a XVII—XVIII. század fordulóján a Duna—Tisza közi Homokhátságon és környékén milyen települések léteztek, szemünk először a török uralmat túlélt magyar nagymezővárosokon akad meg: Kecskeméten, Nagykőrösön, Cegléden; jóval délebbre Szegeden és a „bunyevác metropolison”, Szabadkán. A Duna- Tisza köze középső részén viharverten árválkodtak a többször elpusztult, de újra és újra talpra állt kiskunsági magyar református helységek: Halas, Fülöpszállás, Szabadszállás, Kunszentmiklós. A Homokhátságot végigkísérő Duna menti síkságon nagymúltú magyar kismezővárosok és sok évszázados kontinuus magyar falvak húzódtak meg a török idők nyomorúságos világának tapasztalatával: Szalkszentmárton, Vecse, Solt, Pataj, Kalocsa, Ordas, Szentbenedek, Úszód, Foktő, Fájsz, Bogyiszló, Csanád, Szeretnie. E helységek sorát a rác-ként emlegetett, délszláv katonákkal megrakott Baja és Zombor zárta. A következő századfordulóra, a XVIII. század végére és a XIX. század elejére a fent vázolt kép jelentősen átalakult. Újratelepített falvak sokasága hálózta be a tájat, persze nem annyira a szűkén értelmezett Homokhátságot, hanem a szomszédos Duna menti és Tisza menti területeket és a Bácskát. A Homokhátság területén megőrződött a mezővárosok dominanciája. A régi oppidumok mellé a XVIII. században települt falvak sorából újak nőttek föl, pl. Félegyháza, Majsa, Jankovác (Jánoshalma), Kiskőrös. Néhány város a szabad királyi városok közé emelkedett. Szeged 1714-ben, Szabadka 1779-ben, Zombor 1749-ben szerezte meg az áhított civitas rangot. Az előkelő cím azonban nem járt együtt automatikusan az agrárvárosi vonások, sajátosságok eltűnésével, megváltozásával. A homokhátsági agrárvárosok pusztám a XVIII. század végén szétszórt tanyai telephelyek ezrei színezték a települési képet. Óriásfalunak látszó városok A Duna-Tisza közi civitások és oppidumok, jogállásuktól, nemzetiségi összetételüktől, múltjuktól függedenül települési jellegüket tekintve leginkább agrárvárosok voltak, amelyek legjobban az óriásfalu kifejezéssel jellemezhetők. Legnevezetesebb XVIII. századi példáik: Kecskemét, Szabadka, Halas. A településeknek ezt a Nyugat-Európában ismereden, de a magyar Alföldön fölöttébb gyakori fajtáját, az agrárvárosként meghatározható óriásfalut a Duna-Tisza közén az alábbi vonások jellemezték:- A település belterülete halmazos szerkezetű volt. Szabálytalan alakú portái szabálytalan alakú tömböket alkottak. A tömbök között, utcák gyanánt, zegzugos közlekedő területek kanyarogtak.- Az épített város falusias (vertfalú, nádtetős, földszintes) lakóházak és paraszti gazdasági épületek együtteseként jelent meg a tájban. A falusias épületek tengeréből néhány középület (templom, iskola) emelkedett ki a város közepén.- A település belterületén a lakóházak és a szálláskerteknek nevezett gazdasági udvarok legtöbbször elkülönültek egymástól. A lakóházak tömbjem kívül gyűrűben, foltokban helyezkedtek el a szálláskertek telektömbjei. A település efféle funkcionális osztottsága némely városban a XVIII. századra már felbomlott, vagy' bomlóban volt, másutt éppen virágzott, ismét másutt ekkortájt jött létre. A település ezen osztottsága a városlakó családok munkaszervezeti indíttatású ideiglenes osztottságával járt együtt. 67 T 7
