Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Knézy Judit: Jobbágyi és iparos építési gyakorlat Csurgón (1771 - 1810). Adatok a major és a "Csurgói Oskola" építésének történetéhez
Knégy Judit: jobbágyi és iparos építési gyakorlat Csurgón (1771-1810). Adatok a major és a „Csurgói Oskola" építésének történetébez költségvetéseket már édesapja idejében is. A keszthelyi irányító és tervező építkezési szakemberek sűrűn megfordultak Csurgón. Mint távolról érkezőket a pénzbeli fizetés mellett étellel, itallal is ellátták. Ez az ún. számadásokban szereplő „vendégek diáriuma” c. könyvből is kiderül.8 Ap uradalomban letelepedett vágj meghívott építkezéseket végző iparosok A rangosabb uradalmi épületeket szilárd (tégla, mór) fallal emelték, fedésük, mennyezetük (pl. boltívek), tetőszerkezetük is eltérhetett a korábbiakétól. A nagy ütemben megindult építkezésekhez téglaégetőket kellett fogadni, akiknek bivalyszekerekkel szállították az agyagot a bivalyos konvenciósok, olykor robotos fogatosok. Általában időszakosan fogadták fel a téglaégetőket, kizárólag pénzbeli díjazásért, mindig közel az építkezési helyszínekhez.9 1773- ban az agarévi „téglás” Hoffer Ferenc 48 ezer darab tégláért 72 forintot kapott, ezrenként 1 ft 50 krajcárt. Asztalosmunkákat helyi mesternél is megrendeltek. 1771-ben Háromfára Lintner György asztalos féltelkes jobbágyként szerződött, robotját az általános szokás szerint pénzzel váltotta meg. Keszthelyről számos iparos érkezett. Pl. 1773-ban kőműves jelent meg szolgájával kétnapi munkára, megvizsgálni az épületeket. Egy hónappal később a készítendő új épületek alapját mérték ki és abroncsokat csináltak.10 A „kéménytisztító” is megjelent évente Keszthelyről egy-egy napra.11 A keszthelyi üveges és lakatos is megérkezett szinte évente „az épületekbe tartozandó fogyatkozások megjobbítására”.12 A kastély rangosabb kályháit a messziről Szentmiklósra csábított kályhás rakta fel, de az egyszerűbb „kálháskemencét” az udvarhelyi pandúrházba Ivókovits Tamás bélavári gelencsérnél rendelték meg.13 Tereprendezésekre, árokásásra, útjavításra atádi árokmetszőket hívtak 1771-ben.14 A 18. század végétől egyre több iparos telepedett le a csurgói uradalomban, építkezési szakemberek is. De az irányítókat továbbra is Keszthelyről, esetleg Kanizsáról delegálták a fontosabb építkezésekre. Szerepe lehetett ebben a már bevált típusterveknek is. A fejlődő mezőváros lakói viszont egyre inkább igénybe vették a helyi építési szakemberek segítségét. Faépítkezéshez értő jobbágyok szerepe a csurgói uradalomban Az épületfák kitermelését, a gerendák faragását, karók készítését, kerítésfák hasogatását, kerítések fonását általában parasztácsok vagy -bognárok végezték robotmunkában, megfelelő irányítás és ellenőrzés mellett. A 18. század második felében a jobbágyparasztok építkezéseiben főként a favázas, karóval rögzített falú lakó- és részben gazdasági épületek voltak általánosak zsúpfedéssel, de részben boronafalúak is (pincék, pajták, színek), akadtak szalmafedésű építmények is. Az erdőkben történt kihágások mutatják, hogy saját célra milyen fákat termeltek ki a jobbágyok engedély nélkül: Tölgyfát, bükkfát, szilfát termeltek ki „mestergerendának, pajtafának, talpfának”, karókat épületfalakhoz, szőlőkarózáshoz, de préshez való keményfákat is éppúgy, mint mogyoróvesszőt dongás edényekhez.15 Az 1770-71. évi robottabella szerint ugyanis büntetésként, különösen télen, sokszor fakitermelési, épületfa-faragási robotot szabtak ki. A molnárok, faragómolnárok megbízásokat kaptak még ebben az időben egyszerűbb gazdasági épületek készítéséhez, de már nem a központban, hanem többnyire a lakott területeken kívül. 1768-ban a nagymartom malomház és lakás még boronafalú volt, de konyhájában téglából való tűzhelyet és kéményt használhattak a lakók. Ugyanebben az évben a taranyi molnárnak fából való vendéglőt kellett építenie.16 A csurgói robotos munkák igen szakszerű irányítása a téli időszakban is megnyilvánult. Minden év januárjától az elmaradt előző évi robotot hajtatták be. Ha véledenül olyan jobbágyot is odarendeltek, akinek nem volt tartozása, azt haza kellett engedni. Ilyenkor fa-, vesszőkitermeléssel, épületfa-faragással, karók hasogatásával kellett megbízni a robotosokat, esetenként szállítási feladatokkal is. A trágya kihordása is, a „ganajozás” időszerű volt ebben az időszakban. A munkák előirányozásánál megjegyezték, hogy figyelembe kell venni az időjárást is. Pl. ha befagytak a berkek, akkor lehetett ott leginkább „kertölni való vesszőt” kitermelni. Ha nagyon mostoha volt az idő, akkor zárt vagy legalábbis fedett helyen épületfákat faragtak, vagy száraz, dűlt fákat hasogattak karónak. Érdemes kiragadni néhány példát az 1783. év első harmadának pótrobotmunka-előirányozásából, melyeket napokra lebontva állítottak össze:17 8 MOL P. 276. Festetics uradalom, IV. Számadások Csurgói uradalom 600. cs. 1771. 9 MOL P 275. Szerződések 5. b. Egyéb haszonvételek Csurgói uradalom 112. cs. 1771. 10 MOL P 276. IV. Számadások 602. cs. 17. p. 11 MOL P 276. IV. 600. cs. 26. p. 12 MOL P 276. IV. 602. cs. 17. p. 13 MOL P 276. IV. 602. cs. 213. és 564. p. 14 MOI. P 276. IV. 600. cs. 53. 15 MOL P 276 IV. 600. cs. 105-6. p. 16 MOL P 276. IV. 600. cs. 289—90. p. és P 275. VI. Szerződések 5. b egyéb haszonvételek Csurgói urad. 112. cs. 17 MOL P 276. IV. Csurgói uradalom Számadások 617. cs. (1782—97.) 142—171. p. 56
