Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Kemecsi Lajos: Tatai céhlegényrendtartások tanulságai
Alba Regia 40. (2011) A vitás helyzetek megelőzése, illetve azok megoldása volt a fazekaslegény-rendtartás második pontjának a célja. Eszerint „Ha egyik Mester Legény a másikát megspidalmapná ap ifjú társasághoz tétessék bé a panasp aki is ha büntetésben érdeme szerént esne, minden vilongás nélkül apt le tegye, ha pedig oly tetye van, hogy az ifjú társasággal nem végezhetné, a Nemes Cpéh elejben tartoznak adni”21 A megalapozatlanul vádaskodó, összeférheteden mesterlegény büntetését több fórum intézte. A legénycéhek felett egyértelműen és elsősorban a ,JSIemes Czéh” állt, amely két hét próbaidő leteltével a továbbra is engededen legényt eltávolíttatta a városból. A vitás ügyek elsődleges fórumaként azonban az „ifjú Társaság” működött, s ez az esetek többségében elegendő is volt. Kivételként szerepel pl. a gombkötők articulusai között „ha valamely Mester Leginy Gazdájának kárt tenne, vagy kepe ragadozp lenne, ap olyan spemilyt ne ap tarsasagh büntesse, hanem ap böcsületes eöregh Czéh előtt végepödyék az dolga... " 22 A céhbe tartozás kötelezettségeit felsorolja a rendtartások több pontja. A fazekaslegényeknek az atyamester kezébe kéthetente kellett befizetniük a „heti pénzt”, illetve a mesterekhez hasonlóan a kántorpénzt. További kötelessége, de egyben joga is volt a legényeknek a kántorgyűléseken megtartott választásokon való részvétel. A kántorgyűlések alkalmat adtak a mulatságra is, miként ezt a számadások is alátámasztják. Az egyik legrészletesebben tárgyalt rész a jegyzőkönyvekben az elfogyasztásra szánt ital- és ételneműk szerepeltetése. A fazekaslegény-rendtartás kilencedik pontja szerint a legények kötelessége volt ezen mulatság költségeit fedezni és az őket ellenőrző atyamester vendégül látásáról is gondoskodni. A fazekasarticulus több pontban is foglalkozik a legények munka- és életkörülményeivel. A negyedik pont alapján minden évszakban hajnak négy órától este hét óráig kellett dolgozniuk.23 A ték időszakban ez nyilvánvalóan azt jelentette, hogy még sötétben kezdték, és sötétben is fejezték be feladataikat. Az inasok helyzeténél annyival volt jobb a tatai fazekaslegények munkarendje, hogy azokat gyakorlatilag egész álló nap ellátták mestereik munkával, gyakorta a ház körükekkel. A legények rendes és eredményes munkavégzését a céh választott tisztségviselője, a dékánymester ellenőrizte. A gombkötők legényeinek munkarendjét máshogy szabályozták a fennmaradt articulus szerint: ,yip Mester Legénynek Tispfye az légyen, hogy Szent Mihály naptulfogvást Husvétig gyertyánál munkákodgyék reggel négy órakor fői kelvén, estve kilencz óráig, nyárban pedig még lát.. ,”24 A fazekaslegények szervezetének rendtartásában szereplő 10. articulus megőrizte a vasárnaponként tartott szemleutak emlékét: „Minden vasárnapon reggel a Dékány a tisztaság speretetinek kedvéért minden Legény műhelit meg vizsgálni tartozik, a kinek tisptátalansága tapasptaltatnék a menyiszer anyiszpr tizenkét krajtpárokat büntetésül fizetni tartozik. ”25 A fazekasműhely rendjének és tisztaságának a megőrzése/fenntartása a legények kötelessége volt, s ezt pénzbírsággal is nyomatékosították a rendtartás szerint. A legények és masok helyzetét a szervezeti hierarchiában kiválóan érzékelteti a gombkötők articulusának harmadik pontjában szereplő rendelkezés: „ap Inas tartozik minden szombaton ap Leginynek lábát meg mosnyi, Hlyen okkal, hogy eö is Tanítsa ap Inast, a mint hogy tartopik ap Inast tanítani'. Hasonlóan szigorúan őrizte az articulus az atyamester tekintélyét, hiszen „Ap Mester Leginy ha bé megyen ap Attya Mester hápáhop és süvegét ágyra tenné, vagy maga is reája keverednék bírságba légyen három font viasf’.26 27 A legények tisztességes életvitelét, a mulatozások és az esedeges másnaposság miatti munkából való kiesést a legénycéhek szabályzatai éppolyan szigorúan büntették, mint az érvényben lévő általános céhes rendelkezések. A szemléletes megnevezésű „korhel hetfif', vagy az „éjtpakai kóborlás” büntetése nyilvánvalóan nem minden fazekaslegényt tartott vissza a mulatságok hajhászásától. Miként a gombkötőlegények közül is előfordult, hogy „ap Korcsmán vesptég ülve találtatnék!'. A takácsok articulusai között szerepel, hogy „Ha találkozik ollan mesterlegény, amely természet ellen ivott volna, és apt csúnyául ki atta volna szobában a vagy ap utcpán... bünetetése három legény igasságd'.21 Az erkölcsök — és a mesterek házi tűzhelyének védelmében - szigorúan büntette a gombkötők articulusának 12. pontja ,yip Mester Leginy ha apLeányhop mosdatlanul nyúlna, kétforint bírságba, akár cpéhbeli Mesterfeleségihep nyúlna”.28 A tatai fazekaslegénycéh rendelkezései a magaviselet és a munkavégzés részletes szabályozása mellett még a hagyományos viseletre is tartalmaznak utalást, miként ez más vidékek és mesterséghez tartozó iparosok esetében is adatolt. A fazekascéhlegények utcai viseletéhez szigorúan hozzá kellett tartozzon a pálca is, hiszen ennek hiányát 15 21 Tatai fazekaslegények articulusa 2. pont. Idézi: KEMECSI 2000b. 22 Gombkötőlegények articulusa 14. pont. KDM HTGy Ltsz.: 55.4.1. 21 .A Regények minden reggel tartoznak négy órakor a munkáhozjogni, és bét árakkor a munkáiul meg szűnni. " Tatai fazekaslegények articulusa 4. pont. Idézi: KEMECS1 2000b. 24 Gombkötőlegények articulusa 3. pont. KDM HTGy Ltsz.: 55.4.1. 25 Tatai fazekaslegények articulusa 10. pont. Idézi: KEMECSI 2000b. 26Gombkötőlegények articulusa 7. pont. KDM HTGy Ltsz.: 55.4.1. A 12. pontban az atyamester választását és javadalmazását szabályozta az articulus. 27 A „legény igasság” rendszerint 8 krajcár büntetést jelentett. A takácslegénycéh articulusai 14. pont. KDM HTGy Ltsz.: 51.170.1. Idézi HORVÁTI! 2008,138. 28 Gombkötőlegények articulusa 12. pont. KDM HTGy Ltsz.: 55.4.1. 41 T
