Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Kemecsi Lajos: Tatai céhlegényrendtartások tanulságai
Kemecsi Lajos: Tatai céhlegényrendtartások tanulságai krajcár büntetéssel torolta meg a társaság a 14. articulus szerint.29 30 Az utcai viseletét legrészletesebben a takácslegénycéh 1772-es articulusának ötödik pontja szabályozta: „...egyik se merészeljen palástul dolmánt, mentét hordozni, se a% utcyára a magyar vagy német láheli nélkül kimenni es rőfnél rövidebh páLgát hordozni, aki e~en kívül jár büntetése lésben tizenkét pénfö”i0 A céhszervezet tisztességén esett foltot igyekeztek gyorsan letörölni. Azért, hogy a legénycéhre, mint szervezetre a tisztességtelenség árnyéka se vetülhessen, a „valami galibába” esett fazekas-dékánylegény kénytelen volt ártatlansága tisztázásáig tisztét átadm a 12. pont szerint. Több pontjából a rendelkezésnek értesülünk a fazekaslegénycéh külön ládájának meglétéről, amelynek tekintélyét igyekeztek a fazekascéh ládájához hasonlóan megvédeni.31 így értékelhetjük a fazekasrendtartás nyolcadik pontját, amely a legénycéh összejöveteleinek rendjét szabályozza. A társaságot jelképező láda előtt elkövetett illedenség szigorú büntetést vont maga után. A hangoskodás, erőszak vagy a bor szándékos „el hintése” a mesterek társaságához hasonlóan elítélendő volt mind a fazekasok, mind a takácsok és gombkötők között egyaránt.32 Sajnálatos módon a fazekaslegénycéh ládája nem maradt meg a tatai céhek tárgyi emlékei között, csak a fazekasok 1722-ben készült ládáját őrzi és mutatja be az állandó kiállítás.33 Részletesen foglalkozik az előkerült rendtartás a fazekaslegények munkába állásával is. Az ötödik pont szerint az atyamester feladata a munkára jelentkező fazekaslegényt egy mesternél elhelyezni. A tatai gombkötők articulusának első pontja szerint a legénynek a céhbe lépéskor be kellett mutatnia a tanulólevelét, amely igazolta a letöltött inaséveket, aztán két heti próbaidőt kellett teljesíteni: „két hetet bé töltvén illik föl kelni a^Asytaltúl a* Mester Leginynek, és meg kérdeni a* Gazdájátúl, ha tecyik é a% Gardájának Syolgálattya, a vagy nem” 34 A céhek erejét a mesterségben dolgozó kontárok vagy himpellérek száma is minősíti.35 Tatán a fazekasok nagy létszámú céhe sikeresen küzdött a céhen kívüli fazekasok ellen. Ennek volt része, hogy a céhen kívüli mestertől érkező legények munkába állását jelentős összegű taksával nehezítették a 6. pont alapján.36 A helybeli mestereknél alkalmazott inasok elhelyezkedését segítette a 7. pont, amelyben az idegen településről érkező vándorlegény által fizetendő összeget is meghatározták.37 Tatán a megőrződött fazekas iratok tanúsága szerint távolabbi településekről származó inasok is elhelyezkedtek.38 Az inasok szegődtetésének rendjét a szegődtetőkönyv alapján sikerült korábban rekonstruálnunk.39 A legénycéhbe lépő új tagnak az ország más vidékeihez hasonlóan a „be írásért’ és „ap Articulus olvasásért’ is fizetnie kellett.40 Tatán nem találjuk nyomát a Miskolc, Sümeg vagy Szekszárd esetében bemutatott fazekasok között is ismert keresztelési ceremóniáról. Sem a „keresztelő” alkalmával elszenvedett esetleges avató ütlegeknek, sem a jelentős költséget jelentő mulatságnak nincs jele a fazekasrendtartás pontjai között.41 Viszont a tatai gombkötőlegények articulusa részletesen szabályozta második pontjában „a* Társ pohár megadásának' feltételeit.42 Ezek szerint a heti bér meghatározásakor és büntetési zálog fizetésével ösztönözték a legényeket a szokás gyakorlására. Az ún. „Társpohár1' adása illetve ivása a magyarországi céhek között általános volt a 18. század második felében. A takácsoknál a legénycéhbe kerüléskor három ún. keresztkomát kellett, hogy válasszon, „akik a legényi hivatalra fogják ötét tanítani' .43 A tatai legénycéhekbe lépőknek nem kellett virágnevet választaniuk, a fennmaradt iratok tanúsága szerint. A fazekasmestereket és a munkába állt legényeket egyformán kötelezte az articulus 16. pontja arra, hogy legalább fél évig egy helyen dolgozzanak, illetve tartsák a legényt. Ez az intézkedés általában a kisebb létszámú céhek mestereit védte, és biztosított számukra munkaerőt.44 Tatán nincs arra utaló adat, hogy a fazekasmesterek munkaerőhiánnyal küszködtek volna, egészen a céhek megszűnéséig. A fazekasrendtartás rendelkezései között nem szerepel a 29 A gombkötők esetében még csákány, balta is szerepel a séta kellékei között. Gombkötőlegények articulusa 13. pont. KDM HTGy Ltsz.: 55.4.1. 30 A takácslegénycéh articulusai 5.pont. KDM HTGy Ltsz.: 51.170.1. Idézi HORVÁTH 2008, 138. 31 Vö. NAGYBAKA Y 1995; illetve RICI ITER M. 1940, 75. 32 Pl. „Ha az böcsületes Mester Leginyek köpött találtatnék oly, a” ki pohárt borral el öntené, vagy pohárt el tőmé tartozik egy font Viasz birsaggal’. Gombkötőlegények articulusa 5. pont. KDM HTGy Ltsz.: 55.4.1. 33 KEMECSI 2000a 34 Gombkötőlegények articulusa 1 pont. KDM HTGy Ltsz.: 55.4.1. 35 Vö. BODÓ 1975a. 36 „Ha valamely Legény himpellérnél dolgozott és a Czéhben akarna dolgozni, a Czéhben két forintot letenni tartozik minden engedetem nélkül. ” Tatai fazekaslegények articulusa 6. pont. Idézi: KEMECSI 2000b. 37 „Ha ollyan Legény jönne a ki még a városunkban nem dolgozott barmintz váltó letenni tartozik, és a be írásért egy garast azHrtikulus olvasásért egy petákot le tenni tartozik. ’’Tatai fazekaslegények articulusa 7. pont. Idézi: KEMECSI 2000b. Vö. RICHTER M. 1940, 74—84. 38 Példaszerűen végezte el a tatai takácslegények lajstromkönyvében szereplő adatok alapján a vonzáskörzet elemzését Horváth István. HORVÁTH 2008,138-140. 39 KEMECSI 1999a, 356-357. 40 VIDA 1999, 61. 4‘ Vö. RICHTER M. 1940, 77-78. 42 KDM HTGy Ltsz.: 55.4.1. 43 A takácslegénycéh articulusai 1772. KDM HTGy Ltsz.: 51.170.1. Idézi HORVÁTH 2008,137. 44 Pl. Miskolcon az 1768-ban keletkezett articulus szerint. VIDA 1999, 60. 42
