Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Halász Péter: A csalán (Urtica urens) szerepe a moldvai magyarok életében
Alba Regia 40. (2011) természetben már található néhány hasznosítható zöld növény. ,„A természetben gyűjtögetett levesbe valók közül leggyakoribb az erdei saláta és a csalán. ’v Az ételek egy részénél a csalánt ízesítőnek használják, összefőzik babbal, burgonyával, rizzsel, tojással, komlóhajtással, hússal. így készül például Diószénben a borzassillám „Főztünk babot, forrásztunk csillánt, apróra vágjuk, s betesszük, mikor főtt a bab. Csátiunk pergelést. Sebesborcsot is csánunk rá, nem sokat. Meleg maligávaP és sóba mártogatott hagymaszárral eszik. Külsőrekecsinben „a pityókát megrántják s teszik bele, ugyanúgy a hagymát s az oregt. ”'° Csíkfaluban konzerválják is a csalánt: „Faolajban megpergelik a hajmát. A csihánt három rend vízben megmossák, lobogó vízbe bevetik, kiveszik s ráteszik a hajmára. Egy kicsi pityókát megbántanak, s reá. Osspefi. Borkánokba" lekapákolják* 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18, s be a zdborba'3. Mikor megkívánják, egy tojást vagy kettőt reatespnek, s eszik meg. ” Diószénben a következőképpen készítik a csalánt rizysel. „Megfőzik a rizst, s mikor majdnem kész van> ráteszik a vagdalt csilleánt. Hagyjuk főni. Végén megcsináljuk a pergelést, bulionnaő4. Meleg maligával eszik.”'5 Máshol piláf-szerűen készítik a nzses csalánt, így Frumószában „tettünk sok hagymát, sok pertrepselyemgökeret, s megrántottuk rizskásával, mint a piláfot. Olyan volt, mint a hal. Tormával ettük. ” Vizanteán hallottam, hogy „tavasszalfőztük meg a komlót csihánval”. Diószénben tyúktojással főzik, sózott zöldségkeverékkel — román szóval Zarzavat — ízesítik: „Megtakaríssuk, letépjük a gyökerét, többször megmossuk, utána megforrázzuk. Apróra vágjuk, tyúkmonnyal összecsináljuk. Egy kisebb üstben forró olajra vágott hagymát, zarzavátot, s bele a vagdalt csihánt. Pergelődjön meg s végén reáöntünk néhány tyúkmonyt. Só is kell bele. Meleg maligával eszik.”'6 A szomszédos Trunkban hasonlóképpen mondták el: „megforrózpm, aztán megfőzöm vigyél csak, s teszek egy kicsi orépt. Ap mind össpefő, megpergelem egy kicsit, még hoppá tojást, reaütöm s esszük meg. ” A Román környéki csángók jellemző módon sigert — főtt belsőségek összevágva, fűszerezve — készítenek a csalánnal. Kelgyesten halottam, hogy „fizom meg tokálomn megjól, teszek bele hagymát, teszem hozzá a tyúkmonnyaPs elkeverve, s sirítem fel sígemek. ” A már csak románul beszélő Buteán a csalánt megfőzik, megtörik, megrántják tojással, s ez a sigtrd vagy sighir. Szabófalván mondták, hogy7 30-40 esztendeje ,forrázták meg tették be a csigáréba, tettek rá tyukmonyt, hajmát, s ették, eg volt a csiger”. Diószénben még gazdagabban is készült a csalán: „mikor kicsike volt, aprócska, kibújt a földből, akkor jó orepvel, tojást, húst is tettünk hoppá. Megtakarítottuk, megfőztük, összevágtuk és tojással ettük. ” Az ételek másik csoportjába tartoznak azok, amikhez a csalán jelend a fő alkotórészt■ Csíkfaluban csorbának — savanyúlevesnek — főzték meg borcsval. Külsőrekecsinben hagyományosan tokárnak készítették a csalánt: ,Megfőztük, megtörtük egy csiporkában, a levét leszűrtük. Megtörtük a csihánt, csináltunk egy kicsi búzalisztet, megrántottuk, de régen még meg se rántottuk, hanem úgy hattuk keménként s ettük tormával”. Pusztámban főzelékformára készítették: „Mégfőptük, s a levit leszűrtük, s egy kicsit mégvagdaltuk, s a savanyítót belé tettük. Össpefősptük égy kicsit, s reárántottunk. Vágtunk égy kicsi hagymát, ég kicsi búzalisztet, tormát reszelünk reá, s ég kicsi fokhagmát belekeverünk. ”19 20 Ugyancsak Pusztámban „télen a törött faspulyka, tavasszal a törött csalán tespi változatossá az étkezést. A két étel mellé frissen re spelt tormát készítenek. (...) A törött csalán a tavaszhoz kapcsolódik, mert csak a psenge növényből készítik a pépszerű ételt tej, lispt és fokhagma hozzáadásával, s a tormát a tetejére spórva fogasptják. Kelgyesten „tavaspval ételt csinálunk belőle, teszem a cibrébe, tó kálóm meg jól, teszek bele tyúkmonyt, sepp hajmát, s csinálom meg. ” Magyarfaluban — s bizonyára máshol is van —, „aki csájt csinál belőle, de nem mindenki szereti, mert pődíti meg a levet. ” A csalánból készült tea víz helyett történő fogyasztása elsősorban egyéni ízlés kérdése, mindenhol találkoztam olyanokkal, akik szeretik. A csalán ételként való felhasználásának elsősorban az szab gátat, hogy csak zsenge korban, kora tavasszal alkalmas fogyasztásra. S bár Külsőrekecsinben úgy tartják, hogy „mártiban, áprilban, májban ehető a csilján”, valójában a települések földrajzi fekvésétől függően, a zöld hajtások megjelenésétől számítva legföljebb egy jó hónapig fogyasztható, utána már csak az állatoknak szedik. De az alatt a pár hét alatt - mint Trunkon mondták - „addig ettük, bog meguntuk ”. 7NYISZTOR 1996,10. 8 Puliszkával. 9 PADURARU 1998, 24. 10 Orez = rizs, ua. rom. 11 Bcfőttesüveg (’borcan’ ua., rom.) 12 Lekapákolják = ráerősítik a fedelét (’capac’ = fedél, kupak, rom.). 13 Xábor = gőz (abor ua. rom.). 14 Paradicsompüré. 15 PADURARU 1998, 24. 16 PADURARU 1998, 23. 17 Aprítom. 18 Tyúktojással. 19 HALÁSZNI'7 1987, 18. 20 NYISZTOR 1996, 24. 321
